Atlétika: Nagy Dávid és Erdős Viktória győzelmével ért véget a sprintverseny

Szombaton a Gyulai István Atlétikai Stadion rekortánján profi versenykörülmények között bárki kipróbálhatta magát száz méteren.

0

DSC_6397-300x189 Atlétika: Nagy Dávid és Erdős Viktória győzelmével ért véget a sprintverseny

Fotó: Ásztai Csaba

A Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj szervezőbizottsága idén már 11. alkalommal hirdette meg a hagyományos 100 méteres, amatőröknek szóló „Mennyit futsz 100-on?” futóversenyét. Akik eljöttek, nemcsak profi versenykörülmények között próbálhatták ki magukat, hanem hasznos tanácsokat is kaphattak a futáshoz Kozák Lucától.

A debreceni selejtezőt június 18-án, szombaton délelőtt rendezték a Gyulai István Atlétikai Stadion rekortánján. A Debreceni Sportcentrum együttműködésével zajló esemény jó hangulatban kezdődött, a versenyzők pedig abban a tudatban álltak a rajtgéphez, hogy a legjobbak továbbjutnak az augusztus 8-án, Székesfehérváron rendezett döntőre, mely a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj nyitószáma lesz.

A fiúk mezőnyében a sprintversenyt 13.22-es időeredménnyel Nagy Dávid nyerte, míg a hölgyektől Erdős Viktória 13.25-tel végzett az élen.

„Középiskolás koromban középtávfutó voltam, de az egyetemi tanulmányaim mellett már leginkább csak hobbiként tekintettem az atlétikára. Jelenleg építészmérnök vagyok, de a sport napi rutin számomra. Nagyon örülök, hogy jelentkeztem erre az eseményre és kipróbáltam magam most mennyit is futok száz méteren. Csúcsformámban, 18 évesen a 11.3-at is megfutottam, ezúttal, 26 esztendősen elmaradtam ettől az időtől, de mentségemre váljék, hogy nem futottam szöges cipőben. A korábban tanultak alapján melegítettem be, amely a kulcsa volt a mai sikernek, kihoztam magamból, amit most tudok.” – nyilatkozott honlapunknak Nagy Dávid.

Erdős Viktória is rendkívül boldogan értékelt: „Négy éve atletizálok, de komolyabb szinten csak másfél éve. Az edzőmnek köszönhetem, hogy megmérettem ma magam. Bár az elején kicsit beragadtam a rajtnál, azonban mégis behoztam a hátrányt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó eredményt érek el a fiúk között.”

Végül Kozák Luca is elárulta, milyen érzés volt számára segíteni a versenyzőket: „Szerintem sokan nem tudják, hogy száz méter mennyire hosszú. Mikor látjuk, hogy a legjobbak akár tíz másodperc alatt is lefutják ezt a távot, tényleg nem tűnik annak, azonban aki kipróbálja magát, megbizonyosodhat róla, hogy nem az. Túl sokat nem is kellett a versenyzőknek segíteni, hiszen valamennyi fiúnak és lánynak volt valamilyen futómúltja. Hobbi szinten nagyon jó eredmények születtek, ügyesek voltak a versenyzők. A nőknél idén a világon a legjobb idő 10.60 volt, azért láthatjuk, hogy nagy a különbség, de nyilván a profiknak több edzése is van. Ez most egy jó erőfelmérő volt mindenki számára, örömteli, hogy láthatóan mindenki élvezte a versenyt.”

T.H.