Fotó: dvsc.hu
Ha most nagyon pikírt akarok lenni, azt is mondhatnám, idősebb Szatmári Csabára igazak a fenti állítások.
Nincs ebben semmi bornírtság. Teljesen igaza van. A személyi igazolványomban, a plasztik kártyán nyomon követhető a korom. De megmondom mindenkinek aki kérdezi. És nem szégyellem. Úgy is fogalmazhatnék – bár tudom, ez közhely – a lemez a B oldalára fordult. Itt már a lassabb, inkább romantikusabb dalok kapnak helyet a jövőben.
Következik egy merész újságírói fogás: kezdjük az elején!
Tényleg meghökkentő a kérdés. Sokat gondolkodott rajta? Na viccet félretéve. Ebesen kezdtem gyerek focistaként. Ez 1986-ban volt. Három év elteltével volt egy toborzás Debrecenben, a DUSE tartotta. Ez az egyesület volt a DEAC utódja, a mostani elődje. Gottdiener Sanyi – aki már sajnos nincs közöttünk – választott ki. Örültem. Aztán következett a DMTE. Itt serdülő válogatott lettem. Reszeli-Soós István figyelt fel rám, magával vitt Dorogra. Húsz éves koromig a bányász városban rúgtam a bőrt.
Utána következett a Garamvölgyi korszak?
Életem legszebb időszaka volt. Valóban a mester hozott vissza a Hajdúságba. 1993. július elsejétől a Loki igazolt baloldali labdarúgója lettem.
Nem tudtam eddig a hovatartozásáról!
Nem politikai értelemben mondtam. A bal lábam az erősebb. Igaz a másikat sem sétára használtam. Rúgtam is gólokat a setével. 15 évig, egészen pontosan 2008. december 31-ig öltöttem magamra a piros-fehér mezt. Tíz góllal járultam hozzá a DVSC sikereihez.
Még a Fradi pályán is betalált.
Hát erre nagyon büszke vagyok. Egy nullra vertük a zöldeket az Üllői úton, az én lövésemmel. Szűcs Lajos szerintem azóta is a hálóban kutat.
Négyszeres bajnok, háromszoros Magyar Kupa nyertes, számos díj díszíti az otthoni vitrint.
Jó érzés. Meg az atlantai olimpia is. A Dunai Antal – Bene Ferenc edző duó vett szárnyai alá másik négy Loki csoporttársammal együtt. Nagyon nagy szó volt ez ’96-ban. Sándor Tomi, Dombi, Madar Csaba, Pető Zoli, meg én voltunk a különítmény. Két meccsen játszottam, a harmadikra összeszedtem a második sárga lapomat is, így ebből kimaradtam. De az olimpia hangulata ma is bennem él.
A DVSC után több csapatban is megfordult. Elmondhatom tiszaújvárosi kapcsolatunkat?
Muszáj?
Nem, de én büszke vagyok arra, hogy Szatmári Csaba a beosztottam volt.
Legyen!
Sokan nem tudják, de én akkor a Tisza Televízió igazgatója voltam. Ha jól emlékszem 2010-et írunk. Akkor igazolt a város egy kiváló bal lábas focistát. Szólt a polgármester, hogy kapok egy új operatőrt, fel kell vennem, a bérét gazdálkodjam ki. Így lett Szatmári Csaba a Tisza Média kft. igazolt operatőre. Nem bántam meg.
Én sem, hiszen nem kellett bejárnom. Félre a tréfát, jól éreztem magam ott. Elmúlt. Abbahagytam a focit, 2011-től az utánpótlásban munkálkodom. Jelenleg Balmazújvárosban vagyok a terület szakmai vezetője. Tíz edző tartozik a kezem alá.
Megkerülhetetlen az ifjabb Szatmári Csaba helyzete.
Nagyon büszke vagyok rá. Jó kezekben van Miskolcon, a DVTK újra NB I-es lett. A Lokinál is szerették, Diósgyőrben is megbecsülik. Remélem jó évet zárnak majd.
És az apuka, illetve a nagypapa? Hogyan kezdi a következő ötvenet?
Ugyanúgy, ahogy eddig. De tudja mit? Kérdezzen rá vissza 2073-ban!
W.Gy.
