Akkor, logikusan gondolkozva a kilenc gólos hátrány nem éppen tűnt könnyen ledolgozhatónak, de mi minden mérkőzésnek úgy mentünk neki, lehetetlen nincs, meg kell próbálni. Természetesen alaposan felkészültünk, videón kielemeztük az ellenfelünket, átbeszéltük, min kellene javítani, változtatni, hogy sikerüljön a bravúr.
Bemelegítés közben is az járt a fejünkben, hogy mindent meg kell tennünk a sikerért, azt tudtuk, eggyel többen leszünk mint a dánok, mert nincs minden csapatnak olyan szurkolótábora, mint nekünk. Épp tegnap néztük meg a családdal ezt a mérkőzést és most is kimondhatatlanul jó érzés volt látni azt a szurkolást, ami a csarnokban volt, majd a lefújás után, ahogy betódultak a pályára ünnepelni. Még most, ennyi év távlatából is végigfut a hátamon a hideg attól az élménytől.
A mérkőzés közben éreztük, hogy meglehet nem csak a győzelem, hanem a hátrány ledolgozása és a továbbjutás is. Az egész csapat nagyszerűen játszott, volt egy nagyon jó kapusunk, Irina (Irina Szamozvanova), aki kitűnően védett, Manyi és Rita (Jeddi Mária, Borók Rita) is remekül játszottak, nagyon egységesek voltunk, ehhez jött a fantasztikus szurkolótábor. Figyelnünk kellett arra is, 16 gólnál többet ne kapjunk. Az utolsó percekben már bennünk volt a tudat, sikerült. Azt az örömöt nem lehet szavakkal kifejezni. Viszont az a szeretet, amit a szurkolóktól kaptunk, ma is élénken él bennem.
A Craiova ellen sem lehetetlen feladat ledolgozni a hátrányt, nagyon oda kell figyelni, folyamatos koncentráció és maximum kell mindenkitől. A szurkolótábor adott, ha a Lányok szívüket-lelküket kiteszik a pályán, akkor sikerülhet. Én is kint leszek és buzdítani fogom a csapatot.
