Pénteken a Videoton ellen játszottatok bajnoki mérkőzést, amit megnyertetek. Milyen volt a találkozó?
Küzdelmes mérkőzésen sikerült nyernünk 2:1-re, ez akár lehetett volna nagyobb különbségű győzelem is a helyzeteink alapján. Szervezetten, jól játszottunk, mindenki nagyon akarta a győzelmet és ezért az egész csapat mindent meg tett.
Mérkőzés után volt egy meglepetés. Mesélnél erről?
A mérkőzés után mentünk az öltözőbe, sejtettünk valamit, mert láttuk, Bandi bácsi (Herczeg András) szervezkedik, de nem tudtuk, mire is számítsunk. Mikor beértünk az öltözőfolyosóra, a felnőtt csapat játékosai vártak minket, lepacsiztak velünk és gratuláltak a győzelmünkhöz. Ez tényleg meglepetésként ért minket és nagyon jólesett, egy szép élménnyel gazdagodtunk.
Volt egy Bényei Bényei találkozás is…
Igen. Természetesen tudom, hogy a névrokonom az első csapatban játszik, szoktam figyelni a mérkőzéseken a játékát, jó volt vele személyesen is találkozni.
Labdarúgással mikor kerültél kapcsolatba?
Érdekes a történet, első edzésre nem is igazán akartam menni, féltem az új közegtől, akkor még elég visszahúzódó voltam. De édesapám szerencsére mégis elvitt és nem bántam meg, egy jó közösségbe kerültem a tiszavasvári korosztályos csapatban, ahol két évig játszottam. Szabó Zoli bácsi volt az első edzőm, ő megadta számomra az alapokat. Később Hajdúnánásra kerültem, szintén egy jó csapatba, ahol három évet töltöttem el, majd következett a DLA, ahol negyedik éve vagyok.
A sport, ezen belül a labdarúgás szeretetét édesapádtól örökölted?
Igen, lehet mondani, apukám is focizott valamikor, bár lecserélte a horgászatra, de tesóm és mindkét nagyapám szintén focizott. Édesanyám iskolai szinten röplabdázott, de hétvégén, mikor van időnk és lábteniszezünk, ő is be szokott szállni.
Debrecenben hogy sikerült a beilleszkedés?
Ezzel nem volt probléma, könnyen ment a beilleszkedés, a csapattársaim is segítettek ebben valamint Pénzes Laci bácsi, akinek köszönhetően kerültem a DLA-hoz, sokat segített. Az akkori társakból voltak, akik már nincsenek a csapatnál, de 6-7-en azóta is együtt vagyunk. Ez meg is látszik a játékunkon, hiszen jól ismerjük egymást, apró jelekkel meg tudjuk értetni magunkat a másikkal mérkőzések közben. De a többiekkel is meg van már az összhang, ezért is tudunk jól játszani a bajnokikon. A csapatunk jó játékosokból áll, mindenkiben meg van az a plusz, amivel mérkőzéseket tudunk nyerni. Természetesen, egy nagyon jó edzőnk van, Németi János bá személyében. Megtanultuk tőle, soha nem szabad feladni, az utolsó pillanatig küzdenünk kell, ahhoz, hogy sikeresek legyünk, elengedhetetlen a maximális teljesítmény. Focin kívül is mindig számíthatunk rá, ha bármi problémánk van, meg tudjuk vele beszélni.
Említetted, negyedik éve vagy az akadémiánál. Mi a különbség az akkori és a mostani Bényei Ágoston közt?
Ma már elhiszem, hogy nem csak álom lehet, hanem megvalósítható idővel a DVSC felnőtt csapatában játszani, de akár majd válogatottban is. Ezekről négy évvel ezelőtt csak ábrándoztam. Azért mióta követni tudom a labdarúgást, vágyam, hogy egyszer én is jó játékos legyek, tesómnak is sokat köszönhetek, hiszen otthon, szabadidőnkben sokat gyakoroltunk együtt.
Az, hogy naponta ingázol Tiszavasvári és Debrecen közt, nem okoz nehézséget?
Abból a szempontból gond, de igazából nem nevezném gondnak, hogy kevés szabadidőm marad. Tiszavasváriban járok iskolába, van egy kialakult napi programom. Reggel szokásomhoz híven utolsó pillanatban érek be a suliba, tanítás, ebéd után kettő körül érek haza, egy óra tanulás, majd indulok Debrecenbe edzésre, aztán utazás ismét haza. Ha az egy óra nem elég a tanulnivalókra, az oda-vissza utat szoktam kihasználni rá, tanulmányi eredményeimen ez nem látszik, kitűnő tanuló vagyok. De tudom, hogy mit akarok, mit szeretnék elérni és ezért megéri feláldozni a szabadidőt.
Kedvenc ételed?
Sült tarja. De mindent szeretek, ami hús. Szoktuk mondani viccesen, ha szombaton nem lesz hús, akkor anyát esszük meg.
Kedvenc zene?
Elég vegyes, minden slágert meghallgatok, de a szüleim fiatalkori slágereit is szívesen hallgatom.
Kedven TV műsor?
Vígjátékok, akciófilmek, na és természetesen a labdarúgó közvetítések.
Kedvenc csapatod?
Régen nagy Barca fan voltam, ma már kevésbé és természetesen itthon a Loki a kedvenc csapatom.
Kedvenc játékos?
Aki még számomra példakép is, az Luka Modric a Realból. A Lokiból Varga Kevin játékát szoktam figyelni.
A kevés szabadidődet mivel töltöd?
A családommal. Tesómmal is ilyenkor találkozunk, ő Nyíregyházán tanul és kollégiumban lakik, hétvégére szokott haza jönni. Meccseket szoktunk együtt nézni, hét közben apával BL-t, hétvégén meg kiválasztjuk a legjobbnak tűnő találkozókat és azt nézzük hármasban, van, hogy egész délután a TV előtt ülünk. Tesómmal focizni is szoktunk időnkét, apa arra hivatkozva, hogy túl erősek vagyunk, csak ritkán áll be közénk.
Hamarosan itt a karácsony. Készülsz már rá?
Várom már nagyon a szünetet, na meg az ünnepi kaját. Ilyenkor november végétől apró célzásokat szoktunk már tenni tesómmal a szüleink felé, mit szeretnénk, hogy hozzon a Jézuska.
Lassan dönteni kell a továbbtanulásról. Van már terved, hogyan tovább?
Két lehetőség van, első helyen a debreceni Ady Endre Gimnázium áll, a másik, hogy Budapesten tanulok tovább.
Visszatérve a focihoz. Mit tartasz az erősségednek?
Jól látok a pályán, passzaim, indításaim jók szoktak lenni, labdaszerzés is az erősségeim közé tartozik. Technikailag is a jobbak közé tartozok.
Miben kell fejlődnöd?
A támadásoknál hamarabb kell felérnem, a kapura lövéseket is gyakorolnom kell. De a játék minden elemében van hová fejlődni, elégedett sose lehetek.
Játszottam már több poszton, Jani bá találta meg nekem a védekező középpályás szerepkört, ahol nagyon szeretek játszani, jól érzem magam ezen a poszton.
Mik a távlati céljaid?
Az U15-ben lettem először korosztályos válogatott, szeretnék később a többi utánpótlás válogatottban is szerepelni. Idővel a DVSC felnőtt csapatában bemutatkozni és stabil kerettag lenni. Távolabbi cél, ha lesz rá lehetőségem, majd kipróbálni magam külföldön, a német bajokságban, de a Bundesligában játszani most még csak álom számomra. Hogy ezek a célok megvalósulhassanak, sokat kell még dolgoznom, fejlődnöm, de mindent meg fogok tenni, a céljaim elérésének érdekében.
Németi János U15 vezetőedző:
Másfél éve dolgozunk együtt, eredetileg jobboldali támadó volt, nálam lett irányító, labdaszerző középpályás. Ágoston nagyon jó labdarúgó és nagyon jó ember, példaértékű a hozzáállása mindenhez és kitűnő tanuló. Szorgalmas, nem hiányzik edzésekről, csak pozitív dolgokat tudok róla mondani. A másfél év alatt nagyon sokat fejlődött, a korosztályos válogatottnak alaptagja lett. Az U15-ös csapat egyik oszlopa, szerencsére 4-5 is van Ágoston mellett. Mérkőzéseken végig koncentrál, jó labdaszerző készséggel rendelkezik, a lehetőségeket jól felismeri a pályán. Talán amit hiányosságként említhetnék nála, hogy egyelőre nem jönnek a gólok, de dolgozunk, hogy ezen is javítsunk. Nagyszerű játékos, minden edző ilyenről álmodik, nekem mellette 4-5 megadatott.
