Édesanyádnak nagy szerepe van abban, hogy kosárlabdázó lettél.
Így van, anyukám a Diósgyőr színeiben az első osztályban is játszott, majd abban az általános iskolában, ahová jártam, elkezdett edzéseket tartani, és elvitt magával. Sok haverom szintén belevágott a sportágba, a tréningeken egymással viaskodtunk, szép emlékeket őrzök erről az időszakról. Később a Gombi Kosársuliba kerültem, ahol két, az óvodában megismert barátom volt a csapattársam, velük egyébként a mai napig tartom a kapcsolatot. Amikor tizedikes voltam, az A-csoportos Nyíregyháza edzője, Ferenczi Tamás elhívott a felnőttek edzésére. Jó benyomást tettem rá, hiszen a következő évben is a csapattal készültem, esténként jártam a foglalkozásokra, amik fárasztóak voltak, ám jól éreztem magam. A 2014/15-ös szezonban Sitku Ernő komoly szerepet szánt nekem, ám a következő esztendő komoly visszalépést jelentett. Új vezetőség került a gárda élére, és főleg az ígérgetés ment csak. A térdemmel is bajlódtam, ami ugyancsak megviselt.
Gondolom, ennek fényében kapóra jött a DEAC ajánlata.
Igen, örültem Becsky István megkeresésének. Vázolta, hogy az élvonal a cél, ami felkeltette az érdeklődésemet. Tapasztalataim alapján jó irányba halad a kosárlabda a városban, jó a szakmai háttér, a különedzésekre és a rehabilitációra is odafigyelnek, ezzel korábban nem találkoztam. Az is pozitívum volt, hogy közel maradtam a családomhoz, valamint Debrecenben az egyetemre is járhatok.
Ha már szóba hoztad a tanulmányaidat, mennyire nehéz a jogi karon is helyt állni?
Ha az ember valamit nagyon akar, nincs előtte akadály. Próbálok minden nap egy kicsit tanulni, így megkönnyíteni a dolgomat, az idegenbeli meccsekre is viszek magammal könyveket. Dr. Balogh Judit személyében egy kiváló mentorom van, aki hasznos tanácsokat ad a tárgyfelvételnél, segít bizonyos könyvek megszerzésében. Varga Katalinról sem felejtkezhetek el, hiszen hozzá is bármilyen problémámmal fordulhatok. Szerencsére a tanárok is készségesek, gyakran kérdezgetnek, hogyan alakultak a mérkőzéseink.
Anyukádon kívül a családodban sportolt még valaki?
Két testvérem van, mindketten kosaraztak korábban. Bátyám a tanulásra összpontosított, talán én is elvettem kicsit a kedvét a sporttól, amikor megvertem egy az egyben (nevet – a szerk.). Öcsém nagy tehetségként indult, igazi pontgyárosnak számított, ám megunta, és közel két év pihenőt tartott. Aztán az A-csoportos nyíregyházi együttesben készült, és majdnem bekerült az U20-as válogatottba, de a meghívót mégsem kapta meg, ez pedig nagy csalódást jelentett neki. Apa nagy sportbarát, időről időre ellát hasznos és olykor kevésbé hasznos tanácsokkal.
Tavaly az Universiadéra is eljutottál. Milyen tapasztalatokat szereztél Tajpejben?
Több válogatott is lemondta a részvételt, így hívtak el minket a tornára. Hosszú repülőút után érkeztünk meg Tajvanba, ahol óriási hőség és párás levegő fogadott bennünket. A mérkőzéseken remek hangulat volt, rengeteg nézőt vonzott az Universiade. Több csapat ellen is szoros meccsen maradtunk alul, kis szerencsével szebb eredményt is elérhettünk volna. Ennek ellenére olyan élményekkel gazdagodtam, amelyekről még az unokáimnak is mesélni fogok.
A válogatottság nem volt idegen számodra.
Igen, Zsoldos András számított rám az U18-as nemzeti együttesben. Emlékszem, hogy mentem haza a suliból, amikor Sitku Ernő tudatta velem a hírt, hogy bekerültem a válogatottba. Nagyon boldog voltam, gyakorlatilag ugrálva mentem haza. Az U20-as B-divíziós Európa-bajnokságon hazai környezetben szereztünk érmet Pór Péter irányításával. Szépen haladtunk a dobogó felé, ám a szlovákok ellen nagyon közel kerültünk a vereséghez, de Perl Zoli megrázta magát, rövid idő alatt 15 pontot termelt, így jöhetett a hosszabbítás, amit megnyertünk. Az elődöntőben a finneket nem tudtuk legyőzni, de ellenfelünk keretében több olyan játékos kapott lehetőséget, aki már a felnőtt bajnokságban szerzett tapasztalatot. A bronzért Montenegrót fektettük két vállra. Váradi Benedek sérülés miatt nem játszhatott, így nekem több lehetőség jutott, amivel éltem. Amikor rápillantottam az éremre, eszembe jutott, mennyi lemondással járt az egész, de ekkor tudatosult bennem, hogy a sok munka igazán megérte. Eddigi pályafutásom legszebb sikere ez a harmadik hely, bár a Nyíregyházával szerzett junior bajnoki címre is jó szívvel gondolok vissza. Nyilván a tavalyi feljutás is szép emlék, de ezt azért elvárták tőlünk.
A felnőtt válogatottságról álmodozol?
Nagy célom, hogy a felnőtt nemzeti együttesbe is bekerüljek, azért dolgozom nap, mint nap az edzéseken, hogy egyszer ott is bemutatkozhassak.
Hogyan tudnád a játékstílusodat leírni?
Legnagyobb pozitívumomnak az akaraterőmet tartom, emellett igyekszem az atletikusságomra építeni. Akárhányszor szembe találom magam egy légióssal, mindig arra gondolok, hogy nem lehet nálam jobb. Ezek a csaták gyakorlatilag mini mérkőzések a mérkőzésekben. A kapott labdából történő dobással sem állok hadilábon, pedig régen nem igazán szerettem. A labdával szintén jó barátságot ápolok, de minden játékelemet időről időre gyakorolni kell.
Az edzőid közül kinek köszönhetsz a legtöbbet?
Két embert szeretnék kiemelni. Egyik az édesanyám, aki elindított a kosaras pályán, és megszeretette velem a sportágat. Anyukám mellett Boczkó Ádámnak is sokat köszönhetek, nála fejlődtem talán a legtöbbet. Olyan dolgokat tanultam nála, amit a mai napig is hasznosítani tudok. Például arra hívta fel a figyelmemet, hogy a védekezés során az ellenfélnek nem a fejét vagy a kezét kell nézni, hanem a mellkasát.
Ebben a szezonban egy sportsérv keserítette meg az életed. Mennyire számítasz sérülékeny játékosnak?
Párszor kiment a bokám, de szerencsére a komolyabb sérülések elkerültek. A sportsérv egy rossz mozdulat eredménye, az orvos szerint elvékonyodott a szövet. Hasznos volt a pihenő, a mozgásra jól reagált. Szabó Róbert sokat segített a felépülésben.
A kosárlabdától nem igazán tudsz elszakadni, hiszen játékvezetői és edzői papírral is rendelkezel.
Pontosan. Három-négy évvel ezelőtt tettem le a vizsgákat. Fiataloknak már vezettem mérkőzést, de az edzősködésbe még nem volt alkalmam belekóstolni.
Nem titok, hogy a gátfutó Kozák Luca a barátnőd. Hogyan ismerkedtetek meg?
A debreceni kosarasbálon ismertem meg, gyakorlatilag első látásra szerelem volt. Elkezdtünk beszélgetni, aztán találkoztunk, és minden szépen alakult. Szóba szoktuk hozni a sportot, de nem ez a legfőbb témám. Ha időm engedi, eljárok a versenyeire, legutóbb a fedett pályás ob-n láttam élőben.
B.Á.
Fotók:debka.hu/privát
