Szombaton Győrben vertétek az ETO-t. Hogyan értékelnéd a mérkőzést?
Nem kezdtük jól a mérkőzést, eleinte kicsit bizonytalanul játszottunk, de folyamatosan lendültünk játékba, a második félidőben már jól működött a csapatjáték. Úgy gondolom, ebben a játékrészben már a játék minden elemében jobbak voltunk a Győrnél, szép támadásokat vezettünk és helyzeteinket sikerült értékesíteni. Mindent összevetve, megérdemelten nyertük meg a mérkőzést.
Megsérültél, a második félidőben már nem is léptél pályára. Mi történt?
A 6-7. perc környékén kaptam egy rúgást a combomra, ugyan még tudtam folytatni a játékot, de a fájdalom nem szűnt meg, így a szünetben cserét kellett kérnem.
Most az U19-es csapatban játszol, de milyen volt a kezdet? Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a focival?
Már óvodás koromban a lasztit rugdostam, négy éves lehettem, mikor elmentem életem első edzésére, de túl fiatal voltam, így elküldtek. Viszont hatévesen már elkezdtem focizni a DUSE-ban, Magyar Gyuri bácsinál, innen kerültem pár év múlva a Sportiskolához, ahol Madar Csaba bácsi irányította az edzéseket. Négy éve kerültem az Akadémiához, ahol Czóbel levente, Joó Zsolt, Szatmári Csaba és most Sándor Csaba kezei közt nevelkedtem, mindegyikük más stílusú edző, sokat tanulhattam, tanulhatok tőlük, mindegyikőjüktől kaptam olyan pluszt, ami nagyban segítette fejlődésemet.
Hogy kerültél az Akadémiához?
Herczeg Bandi bácsi megkeresett, mondta, tehetségesnek tart és örülne, ha a DLA-nál folytatnám a labdarúgást. De nem igazoltam át azonnal, akkori edzőmmel, Jankovics Sándor bácsival sokat beszélgettünk a váltásról, akkor még a DSI az elsőosztályban játszott, én sem akartam cserben hagyni a csapatot, így fél évig még maradtam. De már heti háromszor az Akadémiánál edzettem, majd fél év múlva már át is igazoltam, amit nem bántam meg.
Hogy érzed magad az Akadémiánál?
Szerencsére nagyon jó a társaság, nagyon jó az összhang csapaton belül, jól megértjük egymást a pályán és azon kívül is.
Mindenki Szutinak szólít. Honnan ez a becenév?
Ez még Sportiskolás korszakomból ered, először Jankovics Sándor hívott így egy meccsen, majd később már mindenki így szólított.
Mi az erősséged és érzésed szerint, miben kell fejlődnöd?
Én inkább azt mondanám, a játék minden elemében van hová fejlődnöm, fizikálisan is erősödnöm kell, de technikailag is van még mit tanulnom. De úgy gondolom, a rövidpasszos játékot jól tudom alkalmazni.
Úgy tudom, nem egyedül te focizol a családból…
Igen, testvérem is focizik, ő a Sportiskolában rúgja a bőrt, de édesanyám is sportolt, ő a DVSC felnőtt csapatában kézilabdázott, szerintem innen a labdaszeretetem. Szerencsés helyzetben vagyok, szüleim mindenben támogatnak, amiért nagyon hálás vagyok és itt is szeretném megköszönni nekik a sok segítséget, amit kaptam tőlük. Meccseimre is el szoktak jönni, időnként a testvérem is csatlakozik, ha éppen nincs neki is mérkőzése.
A labdarúgás jól megfér a tanulással?
A Csokonai két tannyelvű olasz tagozatán tanulok, nem egyszerű összeegyeztetni az edzésekkel, mérkőzésekkel, de ez nem okozott problémát. Bár most nem sokkal az érettségi előtt még több időt kell szentelnem a tanulásra. A foci azért is jó, mert edzéseken, mérkőzéseken ki tudok kapcsolni, mondhatnám úgy is, feltöltődöm.
Mit jelent számodra a labdarúgás?
Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor mindent. Pici gyermekkorom óta az életem része, ami nagyon fontos számomra, szeretnék profi labdarúgó lenni és ezért mindent meg fogok tenni. Tavaly hatalmas lökést adott nekem, hogy két kupamérkőzésen is ott lehettem az első keretben, bár nem léptem pályára, de, óriási motivációt jelentett számomra. Bízok benne, hogy máskor is meg fogom kapni a lehetőséget.
Van példaképed?
Igazából nincs, inkább olyan játékos van, akinek nagyon tetszik a játéka, ő pedig Messi, ebből adódik, hogy a Barcelonának drukkolok. De ha a bajnokságokat állítanám sorba, nálam a spanyol csak a második helyen szerepelne, az angol mögött és a német előtt.
A korosztályotok speciális helyzetben van, mert a korosztályos bajnokság mellett, a megyei bajnokságban is játszotok, van, mikor heti három mérkőzésen léptek pályára. Mennyire megterhelő ez?
Nem egyszerű két fronton is helytállni, főleg, mikor szerda-szombat-vasárnap ritmusban játszunk, ez elég sok energiánkat elvesz, de fiatalok vagyunk, bírnunk kell.
Eléggé sűrű a programod, jut idő a kikapcsolódásra?
Nem sok. Ha vasárnap a megyében nem lépek pályára, akkor az a nap szabad, de ha játszani kell, akkor a hétfő délután marad. Ilyenkor próbálok a családommal tölteni minél több időt, de a barátokkal is szervezünk programokat. Most viszont az érettségi kerül előtérbe, szeretnék minél jobb eredménnyel levizsgázni.
Mik a terveid a jövőre nézve?
A Debreceni Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán szeretnék továbbtanulni. Labdarúgóként jó lenne felkerülni az első keretbe, idővel pedig meghatározó játékosa lenni a DVSC-nek. Ezért mindent meg fogok tenni az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt.
Sándor Csaba, Szutor Tibor jelenlegi edzője: Négy éve került az akadémiához, nagyon tehetséges játékos, mikor hozzánk került a DSI-ből, sokat foglalkoztam vele, már akkor tetszett, hogy nagyon jó érzékkel nyúl a labdához, erre felhívtam Herczeg András figyelmét is. Több poszton is bevethető, a középpálya szélén és közepén egyaránt, nagyon jó szervezőképességgel rendelkezik. Minden adottsága meg van, hogy profi játékos legyen.
