Egyszerre „két legyet is ütöttél” a Rába Kupán, hiszen a győzelmed mellett új U20-as rekordot is felállítottál, amihez szintén gratulálunk!
Köszönöm szépen! Az igazat megvallva nem lepett meg a 415 centiméter, hiszen télen szinte végig jókat ugrottam, 412-vel például megdöntöttem a benti csúcsot. Az edzőmmel már vártuk, hogy mikor jön egy újabb kiugró eredmény, és szerencsére Győrben minden tökéletesen alakult. A mesterem szerint egy 420-as, de akár egy 430-as eredmény is bennem van, én pedig próbálom ezt meg is valósítani.
Ebben az évben még milyen versenyek várnak még rád?
Hamarosan a korosztályos országos bajnokságot rendezik meg, majd minden bizonnyal elindulok egy nemzetközi viadalon is, amelyen a magyar atléták mellett Szerbiából, Szlovákiából, Szlovéniából, valamint Csehországból érkeznek sportolók. A Hopp Parádén és a felnőtt bajnokságon is részt veszek, az év fő viadala pedig a tamperei U20-as világbajnokság lesz. Amennyiben a vb-n képes leszek arra, hogy kihozzam magamból, ami bennem van, akkor nem tartom elképzelhetetlennek, hogy bekerüljek a döntőbe.
Úgy tudom, a tavalyi szezonod nem a terveid szerint sikerült.
Igen, több versenyen is „beikszeltem”, vagyis eredmény nélkül szálltam ki. Fejben akadtak problémáim, valamint talán akkor még nem vettem olyan komolyan a rúdugrást, mint ahogy mostanság teszem. Aztán nyár végén jött egy pozitív fordulat, javultak az eredményeim, a téli hónapok során pedig stabilan hoztam a 4 méter körüli ugrásokat.
A magyar rúdugró mezőnyről mit gondolsz?
Néhány éve indult el egy program, amelyet egy kiváló orosz edző vezet, ennek hatására egyre többen választják a rúdugrást. A nőknél Siska Zsófia és Szabó Dia személyében gyakorlatilag csupán két felnőtt versenyző van, de azért vannak olyanok is, akik a sport szeretete miatt vissza-visszatérnek, például Erős Enikő. A férfiaknál szintén sok fiatal próbál előretörni, de ott még több a tapasztalt atléta.
Fiatal korodban több sportágban is kipróbáltad magad. Miért a rúdugrás lett a befutó?
Valóban, sokáig teniszeztem, de ahogy nőttem, egyre inkább „szétestek” a mozdulataim. Egyébként a tenisznek nagy hagyományai vannak a családomban, anyukám fiatal korában indult vidék bajnokságon is, az utóbbi években pedig az orvosok számára kiírt világbajnokságokon gyűjti az aranyérmeket egyéniben, párosban és vegyes párosban. Kosarazni is szerettem, a Diákolimpia országos döntőjében korábban negyedik helyen végeztünk. A rúdugrással érdekes körülmények között ismerkedtem meg, hiszen a DEAC-pályán edzettünk, ahol egy csoport atléta is tréningezett, és később derült ki, hogy ők rúdugrók. Az első edzőm Skoumal Péter volt. Miután Peti Budapestre, majd Székesfehérvárra költözött, akkori segítője, Géczi Gergő vette át a csapatot.
Aki azóta is egyengeti az utad. Milyen a kapcsolatod vele?
Szerintem jó viszonyt ápolunk egymással, gyakorlatilag közösen tanultunk bele a versenyzésbe. Simulékony embernek tartom magam, bár néha tudok makacs is lenni, de bármilyen probléma adódik, meg tudjuk beszélni.
A sikereid közül melyikre vagy a legbüszkébb?
A 412-es és a 415-ös eredményemre jó szívvel gondolok vissza. 2016-ban gyakorlatilag 60 centimétert fejlődtem, ebből sok erőt tudtam meríteni. A szobámban ki vannak rakva az érmeim és a rajtszámok, amik bizonyos szinten biztonságérzetet is adnak nekem.
Az olimpiai szereplést mennyire tartod reális célnak?
Sok fog azon múlni, hogyan alakul az idei és a következő év. Ha folytatni tudom azt a munkát, amit elkezdtünk, nem lenne meglepetés, ha kijutnék a 2020-as olimpiára.
Szeptembertől új korszak kezdődik az életedben.
Igen, ha minden jól alakul, pszichológiát fogok tanulni Budapesten. Bizonyos szinten várom a váltást, ugyanis szükségem van új impulzusokra, emellett sok barátom a fővárosban él. A mostani edzőmmel kiváló a viszonyom, bízom benne, hogy az új tréneremmel is hasonló összhangban tudunk dolgozni. Abban is biztos vagyok, hogy Gergővel nem fog megszakadni a kapcsolatom. Tervben van, hogy a diploma megszerzése után visszatérek Debrecenbe, és az egyetemi évek alatt is szeretnék a Debreceni Sportcentrum versenyzője maradni.
A tanulásra hogyan tudtál időt szakítani az edzések mellett?
Jól beosztottam a napirendemet, és szerencsére könnyen is tanulok. A Kossuth Gimnáziumba jártam, az osztálytársaim és a tanárok is segítőkészek voltak, így megkönnyítették a dolgomat. Nem mindig lettem kitűnő, egyszer-kétszer becsúszott néhány négyes, ennek ellenére elégedett vagyok.
B.Á.
