Most mindenki csalódott, szurkolók, játékosok, szakai stáb, vezetőség, de ahogy Herczeg András is fogalmazott, nincs miért szégyenkezni. Ha reálisan nézzük, már az is nagyon jó eredmény, hogy eljutott a csapat a legjobb négy közé, a döntőbekerülésért játszhatott, mindezt úgy, hogy két fronton küzdöttek, a bajnokságban is ott vannak jelenleg a dobogón. Természetesen, mindenki ki van éhezve a sikerre, rég volt már, mikor utoljára bajnokságot, kupát nyert a Loki, de nem ez most a realitás.
A 2016-17-es bajnoki évben mindenki rémálma körvonalazódott, Pontes irányításával a csapat a kiesés szélére sodródott, a keret tele volt külföldi játékosokkal, akiknek fogalmuk se volt arról, mit is jelent a DVSC! Meg se jegyeztük kik ők, ki emlékszik már Vittek, Feltscher, Handzic, Bobkó, Sekulic, Chuka, Suk, Mengolo, Kelava nevére? Az utolsó fordulóban Herczeg András ült a Loki kispadján, akire szinte mindenki megmentőkén tekintett, és a Diósgyőr legyőzésével kiharcolták a bennmaradást. Pedig András nyugodtan nemet is mondhatott volna, indoka nagyon is meg lett volna rá, hiszen nem sokkal előtte komoly betegségen esett át, de piros-fehér vére mondhatni „kötelezte”, hogy segítse a Lokit!
A következő bajnokságnak Bandi irányításával vágott neki a csapat, egyértelműen azzal a céllal, hogy meg legyen a biztos bennmaradás. A keret is átalakult és a kezdeti botladozások után, a 6. fordulótól egy kilenc mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatot produkáltak a fiúk. Erre senki nem számított, ráadásul az őszt a harmadik helyen zárta a csapat, annyi pontot gyűjtöttek, hogy nem kellett hátrafelé tekintgetni, 14-el többet szereztek, mint az akkor kiesőhelyen lévő Haladás! A szakmai stáb már ősszel debreceni játékosoknak szavazott bizalmat, Bényei, Kinyik, Szatmári, Bódi, Sós, Barna, Tisza, Szécsi, Bereczki, az élvonala szinte berobbant Varga, a már szárnyaikat bontogató Csősz és Kusnyír, voltak a keretben, közülük mára majd mindegyikőjük alapembereivé váltak a Lokinak. Evés közben jön meg az étvágy, ahogy mondani szokták, a bajnokság végére sokan a dobogós helyben reménykedtek, de eltiltások, sérülések, na meg a sokszor a csapatot sújtó téves játékvezetői ítéletek miatt ez nem sikerült. A harmadik helyért viszont az utolsó fordulóig versenyben voltak Bódiék, de végül ötödik lett a gárda, ezt a bajnokság elején szinte mindenki aláírta volna.
Az idei bajnokságnak már merészebb álmokkal, de változatlan szakmai stábbal vágott neki a Loki, jelenleg 29 forduló után a 3. helyen áll a csapat, a kupában döntőért játszhattak Csőszék. Ez annak tükrében, hogy a mezőnyben a Lokié a legfiatalabb keret, nagyon is jó eredmény. Természetes, hogy időnként hullámzó a teljesítmény, kell még a rutin a fiatal játékosoknak. Ha csak megnézzük a Vidit, a keretük negyede több mérkőzést játszott, mint a DVSC játékosok együttvéve. Legtöbbjüknek ez az első, második bajnoki szezonja, komoly rutinnal és nemzetközi tapasztalattal csak Bódi, Jovanovic és Tőzsér rendelkezik. Valószínű, a kényszer szülte, hogy ennyi saját nevelésű, köztük több fiatal játékos van a csapatban, ebben egyedülálló az NB-I mezőnyében a Debrecen, de ez a járható út. Tehetséges fiatalokból pedig nincs hiány, ez pedig az akadémián folyó munkát dicséri, hogy csak néhány nevet említsünk a teljesség igénye nélkül: Bárány, Ujvárosi, Szutor, Tonhaizer, Pintér, Szabó Á., Nikitscher, Gyönyörű, Lakatos Beni, vagy még fiatalabbak, Baráth, Bényei, Fűzfői, Talpalló, Kenderesi, Baranyai, Lipcsei. Az utánpótlás tehát biztosított, ha a felsoroltak negyede beválik, és a Loki meghatározó játékosai lesznek, komoly célokért küzdhet a csapat, természetesen kellenek melléjük a rutinos, minőségi futballisták is.
A kitérő után visszatérve a nincs miért szégyenkezni címhez, a DVSC az idei bajnokságban két fronton szerepelt, ha a realitásokat nézzük, eddig erőn felül teljesített. Még van négy forduló az idei bajnokságból, már több pontot szereztek, mint tavaly, reméljük május 19 után is a dobogón fog állni a Loki, de ha 4. vagy 5. lesz a gárda, akkor sincs miért szégyenkezniük. Ez a jövő csapata!
