Az MTK számára nagy volt a tét, győznie kellett, hogy az utolsó fordulótól függetlenül, bebiztosítsa első helyét. Ennek megfelelően futballoztak, próbáltak nyomást gyakorolni csapatunkra, de Szatmári Csaba fiai jól állták a sarat, minden próbálkozást meghiúsítottak. A védelem tökéletesen zárt, labdaszerzések után gyors kontrákkal próbálkoztak, ez viszont nem működött tökéletesen. A második játékrészben is fegyelmezetten játszottak akadémistáink, akár a vezetést is megszerezhették volna egy gyors kontra végén. A 69. percben viszont a hazaiak egyetlen lehetőségüket gólra váltották. A mérkőzés hajrájában egyenlítési lehetőség adódott csapatunk előtt, támadónk egy az egyben vezette a labdát a kapusra, már elhúzta mellette a játékszert, de az MTK védője az utolsó pillanatban közbe tudott avatkozni, így oda lett nagy helyzet.
A vereség ellenére emelt fővel jöhettek le a játékosok a pályáról, végig partiban voltak a győzelmével már bajnok kék-fehér gárdával, kis szerencsével egy ponttal térhettek volna haza.
MTK – DVSC-DLA: 1:0 (0:0)
DVSC-DLA: Kosztyu, Kovács R., Szabó K., Pelles (Sóss 70’), Sárosi (Tomola 63’), Szőlősi, Juhász, Gyönyörű (Albert 65’), Bene, Szabó Á., Barna (Sármány 46’)
Edző: Szatmári Csaba
Szatmári Csaba: Három belső védővel, 5-4-1-es felállásban játszottunk, a biztos védekezésre helyeztük a hangsúly, gyors kontrákkal próbálkoztunk. Ez első félidőben nagyon stabilak voltunk, az MTK nem talált rajtunk fogást. Az előrejátékunk akadozott ugyan, de volt egy-két lehetőségünk. A második játékrészben viszont két hatalmas helyzetet hagytunk ki, egy az egyben álltunk kapussal szemben, ráadásul a második már egygólos hátrányunknál maradt ki az utolsó percekben. A vereség ellenére nem tudom elmarasztalni a játékosokat, mindent megtettek, amit kértem tőlük, megvalósították, stabilan játszottak, többen nyújtottak jó teljesítményt. Kis szerencsével, az egyik pontot elhozhattuk volna a fővárosból.
