Péntek reggel 7-kor indultunk Debrecenből, Szegeden megálltunk ebédelni, hál Istennek a határon sem volt fennakadás, és 5-kor megérkeztünk Jagodinába, a 10 órás út végén. Hatkor már a szakmai stáb edzést vezényelt a lányoknak a mérkőzés helyszínén. A szálloda minden igényt kielégít, a vendéglátóink kedvesek, szívélyesek, az ellátással teljes mértékben elégedettek lehetünk. Sikerült kipihenni az út fáradalmait, a csapat túl van a délelőtti átmozgató edzésen. Játékos vetélkedő volt, a lányok harciasak voltak, úgy álltak a kötélhúzó versenyhez, mintha az egy világbajnoki döntő lett volna. A csarnok, ami 100 méterre van a szállodától, nagyjából olyan, mint a Hódos, csak kicsit régebbi kiadásban, egyik oldalon a hazai drukkerek lesznek, a másikon pedig egy tejes lelátó részt foglalhatnak el a debreceni szurkolók. Hallottunk, hogy 80-100-an kelt útra, várjuk őket szeretettel, nagy segítséget jelent számunkra, hogy a helyszínen buzdítanak minket. Jó lenne kettős győzelemmel bejutni a csoportkörbe, a 11 gólos előny arra is jó, ha ne adj Isten valami katasztrófa történne, kitartson. A cél viszont az, hogy idegenben is nyerjünk. Nyilván ambicionálja ellenfelünket, hogy hazai közönség előtt győzzenek, ezért mindent meg is fognak próbálni. Az előnyünk arra is jó, hogy ne kelljen rágnunk a körmünket, nyugodtan játszhassunk. Nagyképűség nélkül mondhatom, a DVSC jobb csapat, mint a Jagodina, bár az első összecsapáson jobbak voltak a szerbek, mint amire számítottunk. Ez egy új mérkőzés, ezt is meg kell nyerni, aztán mehetnek haza pihenni a lányok. Egy jó mérkőzésre számítok, illetve arra, hogy senki ne sérüljön meg, hiszen hat játékosunk lesz ott a világbajnokságon, rájuk szükség van a nemzeti csapatokban. Mindenképp azt várom, hogy belépünk Európa kapuján, nagyon csalódott lennék, ha ez nem sikerülne.
