Egy ilyen meccs után az örömöm kifejezése az első gondolatom. Csapatunk fennállása óta a legbravúrosabb győzelmét szerezte most, mégpedig megérdemelten.
A fenti gondolatokat írhattam volna én is, de nem tőlem származnak, hanem egy olyan szakembertől, aki rengeteget tett a debreceni röplabdázásért. Büszke vagyok rá, hogy a Hajós Alfréd-díjas Fodor Antallal még a pandémia hajnalán volt szerencsém hosszabban is beszélgetni, arról pedig már az első pillanatban meggyőződtem, hogy nem csupán edzőként, de emberként is a legkiválóbbak közül való. A Mesternek és a klub elöljáróinak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Debrecent mára a férfi röplabdázás fellegvárai között emlegetik, ugyanis hiába akadtak tehetségek, a kimagasló eredményekhez kitartó munkára, időre volt szükség.
Márpedig ez a szerdai egy igazán kimagasló eredmény, ahogyan mindenki Tóni bácsija is fogalmazott, a legbravúrosabb győzelem a szakosztály történetében. Aki esetleg nem olvasta volna, a DEAC fiataljai a sportág honi kirakatcsapatát, a Fino Kaposvárt múlták felül saját közönsége előtt, ezzel továbbra is nyílt a negyeddöntős párharc, pedig a legtöbben egy fityinget sem tettek volna arra, hogy szombaton még pályára kell lépniük a somogyiaknak a DESOK-ban. Tegnap este minden klappolt, de korántsem volt ez kifutott eredmény, amit még akkor is állítok, ha az ilyen kaliberű riválisok ellen korábban nem is termett sok babér az egyetemistáknak.
Tekerjük vissza az idő kerekét egészen 2019-ig: a DEAC az Extraligában indulhat, pontot ugyanakkor nem tud szerezni, hatból a hatodik helyen zár a csapat, 2–30-as szettaránnyal. A tapasztalatok persze nem számszerűsíthetők, márpedig abból jutott bőven a debreceni fiataloknak, akik a következő, csonka szezonban már csoportjuk harmadik helyén zártak, legyőzve többek között a Szolnokot és a Dunaferrt, s pontot szerezve a mostanság egyeduralkodó Pénzügyőr ellen.
Ha ennyi személyes kitérőt megengednek, jómagam ekkor már az egyetemisták táborát erősítettem, s míg korábban a barátaim nem értették, mit lehet szeretni a férfi röplabdában, idővel sikk lett meccsre járni Debrecenben, ahogyan jöttek az eredmények, úgy népesült be a DESOK csarnok lelátója. A szurkolók is megérezték, hogy ezt a csapatot igazán lehet szeretni, amikor a Teniszkében alkalomadtán összefutunk a srácokkal, mindig van hozzánk, mezei sportrajongókhoz néhány kedves szavuk, amikor pedig a röplabda a téma, nem lehet nem érezni a sportág iránti elhivatottságukat. Ami a bajnokságot illeti, a két csoportból tavalyra egy lett, ami nem könnyítette meg az egyetemisták helyzetét, de így is sikerült kiharcolni a bennmaradást, ráadásul a mezőnyben egyedüliként továbbra is kizárólag magyar játékosokkal.
Így érkeztünk el a 2021-22-es szezonhoz, ami eddig valódi sikertörténet. Pedig nem indult jól az ősz, az éppen Kaposvárra igazoló Hubicska Patrik hiányát megérezte a csapat, persze az éremnek két oldala van, nagyon büszkék lehetünk Patrikra, aki a debreceni alapokra építve alapemberré vált a Finoban. A mezőny erősségét látva jól érezte a vezetőség, hogy a bennmaradáshoz erősíteni kell, így érkezett Willian és Gustavo a csapathoz, akik secperc alatt beilleszkedtek, nagyon megszerették Debrecent, a pályán pedig szívvel-lélekkel küzdenek a fekete-fehér színekért.
Erősítés ide, erősítés oda, arra talán senki sem számított, ami idén történt, az alapszakaszban előbb a Dunaújvárost, majd a Kistextet is idegenben lepték meg az egyetemisták, utóbbi az edző állásába került… Aki ezekre még legyintett, a dobogóért küzdő Kecskemét otthonában aratott ötszettes sikerre már nem tette, a szerda esti, kaposvári bravúr után pedig a kalapját is megemelte, ez ugyanis a szív diadal volt.
Cherry on top? Nem hinném. Mindig van feljebb, szombaton például jön a párharc negyedik felvonása, hazai környezetben, ami pedig egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne másodszor is? Természetesen nem ez az elvárás, a srácok már így is hősök a szememben, a szerdai győzelem után többet nem is kívánhatnék.
Na jó, azért csak volna még itt valami: töltsük meg szombat este a DESOK-ot!
