Olvasva CH. Gáll András felháborító és bicskanyitogató firkálmányát, a KFT együttes Bábu vagy című szerzeménye jutott eszembe. Na nem azért, mert annyira sikeres lett volna az írása, mint a népszerű magyar banda slágere, inkább azért, mert mint a nótában szereplő figurát, őt is mozgatják. Cikkének, melyben gyalázza azon sportágakat, amelyek nem szerepelnek az ötkarikás játékokon, erősen „megrendelés-szaga” van.
A Gáll nevezetű „úriember” vette magának a bátorságot, hogy a Világjátékokon szereplő magyar sportolókat másodlagosnak minősítse, úgy feltüntetve az egyesült államokbeli Birminghamben szereplő fiainkat, lányainkat, mint akik csak a „futottak még” kategóriába tartoznának. Írásával vérig sértette mindazon sportolókat, akik „csak” ezen a rangos világeseményen vehetnek részt, mivel sportáguk nem szerepelhet az olimpián. Erről azonban nem ők tehetnek!
Cikkében csúsztat, mikor úgy fogalmaz: „Az is sokat elmond arról, hogy a hagyományos sportnagyhatalmak mennyire veszik komolyan a Világjátékokat, hogy például az éremlistán jelenleg Kolumbia áll a negyedik helyen, míg a rendező Egyesült Államok, az olimpiai éremverseny „örökös” első helyezettje most csak a nyolcadik”.
Ha ránézünk a Világjátékok éremtáblázatra, azt láthatjuk – remélhetőleg az éleslátó „kolléga” is –, hogy Németország, Egyesült Államok és Ukrajna zárt az élen. Ennyit arról, hogy nem veszik komolyan. Arra meg legyünk már büszkék, még ha Gáll „úr” nem is az, hogy a magyar sportolók 11 arany, 7 ezüst és 7 bronzérmet szereztek Birminghamben.
Jó bábu lévén, azon siránkozik, mennyibe kerül ez a kiváló szereplás az államkasszának, mennyit kapnak az aranyérmet szerző sportolók. Azt azonban nem említi, hogy TAO támogatásban nem részesülnek ezen sportágak, ennek ellenére sikeresek a nemzetközi porondon. Az, hogy az állam már legalább a világeseményeken való részvételt támogatja, nagyon helyes, mert az olimpián kívül is van élet, nem csak ötkarikában kell mérni az eredményeket.
Vajon akkor is ilyen lelkesen lobbizna az anyagi elismerés ellen, ha attól az újságtól, melynek dolgozik, megvonnák az állami, vagy párttámogatást? Gyanítom, nem, sőt, felháborodna.
Minden sportolót megvédek, ám legfőképpen szűkebb hazám, Debrecen kiválóságát, Senánszky Petrát. Ennek az embernek fogalma sincs arról, mennyi munka fekszik a Debreceni Búvárklub klasszisának eredményei mögött. Azt nem ajándékba kapta Kókai Dávid tanítványa, hogy az uszonyosúszás királynőjének nevezik, keményen megdolgozott érte edzőjével egyetemben. A versenyeken való részvételt pedig a Magyar Búvár Szakszövetség, az egyesület és az édesapa fizette, az államnak egy fillérjébe sem került. Mint ahogy az sem, hogy a Világjátékokról saját költségen utaztak Kolumbiába, hogy az uszonyosúszó világbajnokságon még több dicsőséget szerezzenek Magyarországnak.
A debreceni egyesületben kiváló műhelymunka zajlik – mint ahogy a többi, nem olimpiai sportággal foglalkozó klubban is – ezt bizonyítja, a cívisvárosi uszonyosúszók sikert-sikerre halmoznak a nemzetközi versenyeken. Petráról még csak annyit, hogy Magyarország egyik legsikeresebb sportolója! Tiszteletet érdemel!
Megszólalt a cikkben az magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya, Sós Csaba is, akit az zavar, hogy Senánszky Petra, más úszókkal egyetemben egy időre kiesett a római Eb-re való felkészülésből. Valamit elfelejt a klubedzőként nem túl sikeres kapitány: Petra uszonyosúszó! Az pedig nem az ő hibája, hogy jelenleg nincs olyan úszó a sprintszámban, akit be lehetne válogatni helyette. Köszönet járna azért, hogy a debreceni klasszis vállalja az indulást, rajtkőre áll magyar színekben, akinek ez nem csak természetes, hanem megtiszteltetés is.
CH. Gáll Andrásnak pedig üzenném, minél hamarabb kérjen bocsánatot a Világjátékokon résztvevő sportolóktól, sürgősen szórjon hamut a fejére. Még ha nehezére is esik, legyen büszke a magyar eredményekre, mert vele ellentétben, fiaink, lányaink sikeresek. Ha nem teszi, álljon a tükör elé és… Mert ez így szánalmas!
KZT
