Kozma Mihály a Magyar Labdarúgó Szövetségnél a futsal szakosztály vezetője, stratégiailag mindenért ő felel, a DSI Debrecennél a labdarúgó szakosztályért felel, ő vezeti a magyarországi edzőképzéseket, szóval se szeri, se száma annak, amit kérdezni lehetne tőle, de azt gondolom, sikerült belevágnunk a közepébe. – A magyar labdarúgás jelenlegi sikerének a titka: amíg nincs nálunk a labda, nem kell tudni futballozni! – kezdte gondolatait egy velős, in medias res mondattal a debreceni edzőlegenda. Ki is fejtette ám, hogy mire gondolt ezzel. – Rombolunk, majd kontrázunk. Éppen ezért játszunk nehezebb meccset Andorrával, vagy a feröeriekkel, mint a németekkel, angolokkal, előbbieknél ugyanis nekünk kell támadnunk – foglalta össze Kozma Mihály, aki azt is elárulta, szerinte Marco Rossi kiválósága abban rejlik, hogy hazai pályán is mer védekezni, elgondolása szerint, ezt a régi szaktekintélyek nem engedhették volna meg maguknak.
A szakembernek a fiatalokról is megvan a véleménye. – Akadémiát végzett játékosok több mint hetven százaléka abbahagyja a futballt az akadémiai képzés után, mert megsértődik, hogy nem tolnak elé rögtön egy milliós szerződést – fogalmazta meg csípős véleményét az egykori válogatott futsaledző. A megoldás? – Emberileg többet kellene foglalkozni a fiatalokkal. Akár, mint a szigetországban, családoknál is el lehetne helyezni a labdarúgókat, nem pedig kollégiumban – mondta. De vajon ez nem csak egy álom? Kozma Mihály szerint nem, hiszen van erre példa Európában, méghozzá nem is kevés. Ő is pontosan tudja, ha ez meg is történne, évekbe telne, de egy próbát szerinte megérne.
Mi a helyzet a futsallal? Sokan szeretik, sokan ódzkodnak tőle, van, aki azt sem tudja mi az. Négy plusz egy fő játszik kispályán labdarúgást egymás ellen egy kisebb méretű labdával – ha nagyon egyszerűek akarunk lenni. – Amikor évekkel ezelőtt én voltam a magyar futsalválogatott szövetségi kapitánya, akkor volt az egész országban 500 futsaljátékos, ma van 35.000. Akkor nagyon jó, motivált, sikerre éhes játékosaim voltak, ma tele vagyunk szakmunkásokkal – mondta el véleményét ismét őszintén az MLSZ szakosztályvezetője. – Ebben a szakágban is rombolunk és kontrázunk – ebbe az irányba ment el a futsal világa – mondta Kozma Mihály. Hozzátette, a futsal jó lehetne a nagypályás labdarúgás kiegészítő foglalkozásának is, de nem igazán élnek vele az edzők manapság. – Megtanítja a futsal mindazt, ami a nagypályás képzésből hiányzik: pozicionálás, szűk területen való játék, azonnali gondolkodás, abszolút előrelátás – foglalta össze a szakvezető. Mint azt kiemelte, egy futsaljátékos egy meccs alatt hatszor annyit ér labdába, mint a nagypályás labdarúgók.
– Az utánpótlásban kiemelt szerepet adnék szívem szerint a futsalnak. Jó alap lehetne a gyerekeknek, valamiért azonban sokan ezt a szakágat sörsportnak gondolják, városi kispályás bajnokságként kezelik, vagy úgy néznek rá, mint régen a szakszervezeti örömfocira – fejezte be a futsallal kapcsolatos gondolatait Kozma Mihály. Igaz, még arra is választ kaptunk, két éve miért nem lehet valaki futsalos és nagypályás labdarúgó egyszerre. Egyértelmű az érv: nem egységes az edzésmunka, ráadásul a kettő együtt nagyjából átláthatatlan.
Sokak Misi bácsija végül azt is elárulta, már nem hiányzik neki a tétmeccsek okozta stressz. 220 mérkőzés a nemzeti kispadon, számos meccs a Bajnokok Ligájában, harc a kiesés ellen, vagy épp a bajnoki címért, ezek már nem motiválják, elmondása szerint kijutott neki ezekből bőven. – Ami hiányzik, az edzésen látható csillogó szempárok.
Jövő héten egy különleges sportágba nyerhetünk betekintést nem is akárhogy, csakis őszintén.
P.I.
