Fotó: Ásztai Csaba
Ebben a részben Dzsudzsák Balázzsal kell kezdenünk a felsorolást. A magyar futball elmúlt 20 évének legmegosztóbb játékosa ő (mondjuk Szalai Ádámmal holtversenyben). Ha minden egyéb kontextus nélkül, kizárólag a 2022/23-as bajnokság első félévében nyújtott teljesítményét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy lényegében végigjátszotta a félszezont, szerzett öt gólt és két gólpasszt, számokkal viszont nem kifejezhető az a szerep, amit csapatkapitányként tölt be. Összekötő kapocs a játékosok és a szurkolók között, megállás nélkül motiválja és segíti csapattársait, továbbra is magas szinten lát a pályán, és extra passzokra is képes. Már nem szalad körbe senkit úgy, mint az Ajax védőit 2009-ben, de ezen a szinten továbbra is meg tud forgatni bárkit. Természetesen benne van a hiba a játékában, de védekezésben is sokat tesz hozzá a játékhoz. Több poszton is segítségére volt ősszel a csapatnak, óriási szükség van rá a pályán és a pályán kívül is.
Hozzá hasonlóan a rutint képviselte a pálya tengelyében Varga József, aki talán kevésbé látványosan, de Dzsudzsákhoz hasonlóan fiatalokat megszégyenítő hasznossággal tette a dolgát, bónuszban pedig a Kecskemét otthonában az ő gólja jelentette a pontszerzést. Öt mérkőzésen nem volt kezdő, ezeken összesen két pontot szerzett a csapat. A debreceni szurkolók szakértelmét bizonyítja, hogy mindezt látva rendszeresen kifejezik Varga irányába az őt megillető elismerést.
Utódjuk lehet Baráth Péter, aki saját nevelésű játékosként bontogatja szárnyait a DVSC-ben. Ha volt valami előnye az NB2-ben eltöltött idénynek, az mindenképpen megemlíthető, hogy a légiósszabály miatt a fiatalok meccsrutint szereztek, és többen az elsőosztályban is meghatározó játékosok maradtak. Baráth fejlődése ebben a szezonban kicsit lelassult, de egyrészt még mindig csak 20 éves, másrészt pedig ő is hagyott ki meccseket kényszerből. Az ugyanakkor sokat elárul a teljesítményéről, hogy bemutatkozott a felnőtt válogatottban. Nagy nyomást nem szabad rá helyezni, nem lehet mindenki Dzsudzsák Balázs vagy Balogh Norbert, de ha a tőle megszokott alázattal folytatja a munkát, kinőheti az NB I-et. Az biztos, hogy nem lenne egyszerű a pótlása. Ezt azért is lehet bátran megállapítani, mert egyik külföldi poszttársa sem veszélyeztette helyét a kezdőben.
Georgios Neofytidis nehezen rázódott bele a közegbe, viszonylag sokat bizonytalankodott, és ami szembetűnő volt, hogy a párharcokat sem minden esetben úgy vette fel, mint aki él, hal a Lokiért. Aggasztó volt az ő szempontjából, hogy az eredetileg balhátvéd Manrique kiszorította a csapatból. Fél év alapján ne írjuk le, télen sok minden megváltozhat, de egyelőre nem sikerült alapemberré válnia, holott a lehetőséget azért megkapta.
Az utolsó részben a támadók teljesítményét értékeljük.
Horváth Zoltán
