Fotó: Csudai Sándor/Origo
– Azzal kezdeném, jobb volt focistának lenni, mint nem annak – vágott bele mondandójába in medias res a februárban 40. életévét töltő egykori NB I-es labdarúgó, Virág Aladár. A sokak által Alinak becézett játékos megfordult pályafutása során Diósgyőrben, a Lokiban, a Szpariban, Balmazújvárosban, és közben Cipruson is. – Az élsportolóknak jó dolguk van. Ez persze nem adott pillanatban derül ki, hanem akkor, amikor abbahagyja valaki a pályafutását.
– Hatéves koromban már igazolt játékos voltam, harminc évig dolgoztam a futball kötelékében, elég volt – mondta az egykori védekező középpályás, aki 2019-ben vonult vissza. Abban az évben született a nagyobb fia, ez pedig elmondása szerint rásegített a döntésére. – Minden tiszteletem azoké, akik munka mellett nevelnek gyermeket, vagy gyermekeket, ez már magában is teljes munkaidős állás – vélekedik a volt labdarúgó, aki ahogy elmondta, keveset alszik a gyerekek születése óta. – Az apaszerepben egyébként nagyon jól érzem magam, vannak nehézségek ugyan – de hol nincsenek? –, de minden pillanata egy-egy csoda. – Virág Aladár elmondta, nincs ott az álmai között, hogy valamelyik fia kövesse az ő életútját, azt szeretné, hogy boldogok legyenek a gyermekei abban, amit csinálnak, szeressék az életet.
Nem mehettünk el a karrierje mellett sem természetesen. – Az igazi karrier Diósgyőrben kezdődött el a számomra, de ott akkoriban, a 2000-es években még az NB I-ben is fizetés nélkül fociztunk. Ha anyám nem hozott volna ebédet Debrecenből, lehet ott esek össze a pályán. A ciprusi “kalandom” volt még nagyon emlékezetes, kaptam egy repülőjegyet, felültem a gépre, ott a szigeten leszálltam, majd uccu neki! Se a nyelvet nem beszéltem, idézőjelben azt sem tudtam, hol van lerakva Ciprus. Ott viszont játszhattam egykori világbajnok kollégák ellen is. Majd honvágyam lett, idő előtt haza is jöttem, pedig lehet, hogy ott még most is ellavíroznék – összegezte pályafutását az egykori játékos. Végül a balmazújvárosi éveket emelte még ki, ahol 16 gólt is tudott lőni az évek során. – Balmazújvárosba Belényesi Miki barátom vitt a kezdetek kezdetén. Akkoriban még ott falusi körülmények fogadtak: beton lelátók, jegenyefák. Ám végül csak felépítettünk egy jó közösséget, egy szerethető futballt, nagyon élveztem minden percét – mondta.
De hogy mi történt vele a visszavonulása óta? – Debrecenben mellett, a Vekerei-tó környékén van egy tanyám, juhtenyésztéssel foglalkozom. Van egy százas állományom, emellett pedig a földet is művelem – mondta el Ali. Ez a tevékenység egyébiránt még Cipruson jutott eszébe, hazajött, megvette a tanyát, mára pedig kiépített egy birodalmat – ahogy ő nevezi, akárcsak annak idején a Ewingok Southforkot Dallasban. – A családban sem foglalkozott senki ilyen jellegű dolgokkal, kaptam egy fényt Cipruson, majd itthon belevágtam. Egy pillanatra sem bántam meg, az eleje piszkosul nehéz volt, de beleszoktam – összegezte Virág Aladár.
Hívták levezetni megyei csapatok, invitálták edzőnek klubok, ám ő rendre nemet mondott. – Be kell látnom, vége van a labdarúgáshoz köthető időszaknak az életemből, harminc év sok volt. Most jöhet harminc év a mezőgazdaságban, majd veszek egy lakókocsit, és körbejárom a világot, hátha lesz arra is harminc évem még – vélekedik mosolyogva mindezekről a volt focista. Ahogy hozzátette, mára már a tévében is csak háttérzajnak szólnak a meccsek, még labdája sincs otthon, de úgy fogalmazott, ez így is van rendjén, jöjjenek a fiatalok. Nem volt ő egyébként mindig ennyire tervezgetős, előfordult, hogy Ciprusról motorral jött haza a szerelméhez, ez két és fél napjába került.
Végül üzent röviden a fiataloknak a sokaknak példaképként szolgáló labdarúgó – Ki kell próbálni mindent. Én is hosszútávfutóként kezdtem el a sportéletet, majd a labdarúgó NB I-ig és külföldi ligáig jutottam. Meg kell tapasztalni, milyen az élet külföldön, utána lehet majd hasonlítgatni, újraértékelni dolgokat, lehetőségeket.
A jövő heti részben egy olvasói levelet közlünk, a sport egy új szegmensét belevonva a rovatba, volt ugyanis aki kihasználta az általunk megadott lehetőséget, hogy szóljanak bele, miről szeretnének őszintén olvasni, izgalmas lesz!
P.I.
