Fotó: Kiss Annamarie/HAON
Néhány napot töltött a Hajdúságban Klampár Tíbor asztalitenisz legenda, akit a világ minden tájékán különös megtiszteltetéssel fogadnak. Kivéve egyetlen helyet, a DAK-DEAC klubját. Történt, hogy az egyesületet alapító, négy évig a főtitkári posztot is betöltő Gacsályi István látta vendégül a sportolót. És ha már itt volt, jelezte a klub elnökének, hogy meglátogatnák az egyik edzést. A főnök sms-ben válaszolt, melyben aggályát fejezte ki a megjelenés előtt. Klampiék mégis betoppantak az asztalok mellé, ahol elnök úr megerősítette szóban is nemtetszését. A hajdani világelső – akit gyerekek és szülők vártak, aki ellen a jelenlegi elnök még pontot sem szerezne – megszégyenülve, a fotók kedvéért ütögetett néhányat egy üres helyen, majd eloldalgott.
Horovitz Tamás elnök, azóta sem kért bocsánatot. Pedig várják. Az eset után, és manapság is gyűlölet cunami árasztja el a közösségi portálokat, szülők, szimpatizánsok, más egyesületek vezetői azonnali lemondásra szólítják az egykori, első osztályban is ütögetett pingpongost.
A dolog pikantériája, hogy Klampárnak nem kellett volna engedélyt kérnie. Este héttől kilencig ugyanis, bárki használhatja a Nagyerdei Stadion alatti termet, óránként kétezer forintért.
Persze én értem, hogy elnök úr miért nem kér bocsánatot. Töviről hegyire ismeri az Ószövetséget, és az jár a fejében, amit Mózes mondott az Úrnak: “De Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam, most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz.”
W.Gy.
