Fotó: dvsc.hu
Egy hete ért véget a 2025-26-os bajnoki sorozat, melyet a DVSC a bronzérmes Pakssal azonos pontszámmal a 4. helyen zárt. Elégedett vagy a csapat szereplésével?
Úgy vélem, elégedettek lehetünk, hiszen nemzetközi kupaindulásra jogosító helyen végeztünk. A keret alkalmas volt arra, hogy odaérjen a dobogóra, voltak olyan mérkőzések, melyeket behúzva meglehetett volna a 3. hely, nem sikerült, de nem vagyok csalódott. Egy kiváló bajnoki évet hagytunk magunk mögött, ez előző idényhez képest pedig nagyot léptünk előre. Voltak tavasszal olyan párharcok, melyek nagyon tetszettek, említhetném az MTK elleni első félidőt vagy hangulata és intenzitása miatt a Nyíregyházával vívott összecsapást. Az Újpest elleni győzelem pedig remek lezárása volt a tavaszi szezonnak.
Sok fiatal kapott lehetőséget az idény során, akik bizonyították, hosszabb távon lehet számolni velük…
Számomra nagyon szimpatikus az a klubmodell, amit a DVSC képvisel, nagyban épít az utánpótlására, a helyi nevelések vagy a környező településekről érkező fiatalok beépülnek az első keretbe. Az pedig külön jó érzés, hogy velük is sikeresen teljesít a csapat. Akik idén lehetőséget kaptak, azokat az utánpótlás-válogatottakból ismertem. Cibla, Tercza, Szakál, Patai, Erdélyi nagy értékei a klubnak, akikre számítunk a jövőben is, jó tudni, hogy ilyen tehetségeink vannak. A városban a futballpiramis működőképes, biztos, hogy lehet rajta javítani, lehet fejleszteni, de van egy nagyon jó alap. Ha pedig a fiatalokról beszélünk, büszkék vagyunk arra, hogy az MLSZ RangAdó Díjátadó Gáláján a szezon felfedezettjének járó elismerést csapatunk 21 éves középpályása, Szűcs Tamás vehette át.
Január óta vagy Debrecenben, sikerült az elmúlt hónapokban megszokni a cívisvárosi közeget?
Az első pillanattól otthonosan érzem magam a városban, lehet, ez annak is köszönhető, hogy nagyapám Debrecenben nőtt fel. Egy olyan klubnál dolgozhatok, ahol van egy jól működő rendszer, amibe játékosmúltam abszolút beleillik. Bár nincs mögöttem tíz éves tapasztalat sportigazgatóként, de olyan kollégákkal dolgozhatok, akikre lehet támaszkodni, akik segítenek. Azt próbálom képviselni, hogy ami működik, abba csak kis mértékben nyúljak bele, ugyanis mindig, mindenen lehet javítani.
Profi pályafutásod java részét Angliában töltötted, az ott szerzett tapasztalatokat mennyire lehet megvalósítani a DVSC-nél?
Minden országnak megvannak a sajátosságai, működési modellje, más a történelmi múlt, a szabályrendszer, így egy az egyben nem lehet átvenni más nemzetek modelljét. Az egyik feladatom, hogy a DVSC-nél segítsem mindazt megvalósítani, ami kint működik.
38 éves vagy, még bőven ott állhatnál a vonalon. Nem hiányzik az az izgalom, drukk, amit csak egy mérkőzés adhat?
Voltak olyan mérkőzések, mint a Nyíregyháza vagy a Ferencváros elleniek, mikor hiányzott, jó lett volna ott lenni a kapuban. De már nem játékosként, hanem sportigazgatóként segítem a csapatot. Már Angliában, miközben végeztem a tanfolyamot, leginkább az érdekelt, miképp működik jól egy klub, milyen szempontok mentén alakítják a keretet, mi alapján választják ki a vezetőedzőt, mitől jó az utánpótlásnevelés. Ahhoz a generációhoz tartozok, akik azt tapasztalták, itthon nem mindig működtek jól a dolgok, míg Angliában ennek ellenkezőjét láttam. Motivált vagyok, azon dolgozok, hogy minél sikeresebb legyen a DVSC, a szurkolók pedig elégedettek legyenek a munkámmal.
Húsz évesen szerződtél a szigetországba. Egy pályája elején járó fiatalembernek mennyire jelentett nagy kihívást, hogy beleszokjon egy más, egy igazán profi közegbe?
Mindig szerettem az angol focit, amikor tehettem, csak Premier League mérkőzéseket néztem. Tudatosan készültem arra, hogy egyszer én is a legmagasabb osztályban futballozhatok, ez az álmom meg is valósult. A Boltonnál egy csodálatos közegbe kerültem, ahol mindent megkaptunk, ami akkor a magyar fociban általában hiányzott. Futball szempontjából azt kaptam, amire számítottam, a beilleszkedéssel nem volt gond, amit megkönnyített, hogy beszéltem a nyelvet, viszont az edzések intenzitását, magát a kinti tempót nehéz volt felvenni.
Kozma István után te voltál a második magyar labdarúgó, aki a nagy múltú Liverpool színeiben pályára léphettél bajnokin az Anfield Roadon…
Korábban Gulácsi Péter is volt a Liverpool kapusa, ám vele ellentétben én megkaptam a lehetőséget, hogy tétmeccsen őrizhettem a kaput. Nem volt egyszerű megfelelni azoknak a magas elvárásoknak, amiket ez a nagymúltú klub támasztott, de csak pozitívan tudok nyilatkozni pályafutásom ezen időszakáról. Mikor a szurkolók a mérkőzések kezdete előtt éneklik a Liverpool himnuszát, az hidegrázós, de felemelő, csodálatos érzés. Egy maximálisan profi közegnek lehettem a tagja, ahol vezetőktől a pályamunkásokig mindenki azon dolgozik, hogy minél sikeresebb legyen a klub.
2020-ban visszatértél Magyarországra, majd 36 évesen visszavonultál…
Nem láttam magamban, hogy 38 évesen még védeni fogok, korábban is a 35-öt terveztem játékospályafutásom végének. Talán pár évvel még ki lehetett volna tolni, de így is mindent elértem, amit elterveztem. Top klubokban játszhattam, pályára léptem a Premier League-ben, 21 válogatottságot tudhatok magaménak, tagja voltam az Európa-bajnokságra kijutott nemzeti csapatnak, a Ferencvárossal bajnoki címet ünnepelhettem, a Bajnokok Ligájában a keret tagja voltam. Kétszer választottak meg az év magyar labdarúgójának (2012-2013), amire pedig nagyon büszke vagyok, a Boltonnál a szurkolók engem választottak az év játékosának. Talán Liverpoolban lehettem volna türelmesebb, viszont keretszalag-szakadásból felépülve, csak harmadik számú kapusként számoltak velem. Úgy vélem, tartalmas pályafutást tudhatok magam mögött.
Visszatérve a DVSC-hez, a játékosok szabadságukat töltik, de számodra most kezdődik a munka java. Melyek azok a posztok, amik erősítés szempontjából prioritást élveznek, illetve sokakat foglalkoztat a kérdés, marad-e Dzsudzsák Balázs?
Én inkább úgy fogalmaznék, a munka folytatódik, ki kell alakítanunk azt a keretet, amellyel nekivágunk a következő szezonnak, valamint meg kell találnunk azt a vezetőedzőt, aki majd irányítja a csapatot. Megvannak a kiszemeltjeink, többükkel közel a megegyezés, vannak, akikkel még folynak a tárgyalások. Demjénnek és Pálfinak lejárt a szerződése, jelenleg Erdélyi az egyetlen kapusunk, így mindenképp igazolnunk kell erre a posztra. Támadóra is nagy szükség van, Dodó (Bárány Donát – szerk.) kiesésével ez különösen fontos. Szűcs Tomit már januárban megkeresték külföldről, ha esetleg távozna nyáron, az ő pótlását is meg kell oldanunk. Vezetőedzőként olyan szakembert választottunk, aki megfelel a mi elveinknek, reményeink szerint, hamarosan aláírjuk a szerződést és már névvel is tudok szolgálni, azt viszont elárulhatom, külföldi az illető. Dzsudzsák vezére a csapatnak, én személy szerint szeretném, hogy maradjon.
Fogalmazódtak már meg célok a következő szezon kapcsán?
Szeretnénk stabilan az első háromban lenni, cél, hogy ismét nemzetközi kupaindulást jelentő helyen végezzünk. Fontos, hogy maximálisan betartsuk a fiatalszabályt, és minél több ifjú tehetséget építsünk be a csapatba. Ha visszatekintünk, azt láthatjuk, a DVSC akkor volt sikeres, akkor nyert bajnokságot, mikor nagyban épített a fiatalokra.
Ha egy év múlva ilyenkor leülünk beszélgetni, mikor mondanád azt, hogy elégedett vagy?
Ilyet biztos, hogy nem fogok mondani, egy sportvezető soha nem dőlhet hátra, soha nem lehet elégedett, mindig van, amiben előre lehet lépni. Azon dolgozunk, hogy a lehetőségeinkhez képest a legjobb keretet alakítsuk ki, megtaláljuk az ideális vezetőedzőt, olyan játékosokat, szakembereket szerződtessünk, akik magukévá teszik a klub hagyományait, akik emberileg is azt képviselik, amit egy ilyen nagymúltú egyesület képvisel.
