Az eső bajnoki címet az első Bajnokok Ligája indulás követte, a DVSC megmérethette magát a legrangosabb európai kupasorozatban. Fortuna nem volt kegyes csapatunkhoz, nagyon nehéz ellenfél várt a 2. selejtezőkörben a piros-fehér gárdára, a Haduk Splittel kerültek szembe Sándor Tamásék. A horvátok tiszteletet parancsoló eredménysorral rendelkeztek, 6 bajnoki cím, 6 kupagyőzelem, 6 szuperkupa elsőség állt a klub dicsőséglistáján, de korábbról még 9 Jugoszláv bajnoki címmel, és 9 kupagyőzelemmel büszkélkedhettek. Az esélyek egyértelműen a horvátok mellett szóltak, a Vasutas továbbjutására kevesen fogadtak volna.
– Az akkori játszótársak nevében is mondhatom, úgy készültünk, hogy meglepetést fogunk szerezni. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen nagyon jó csapat a Split, Miroslav Blaževic személyében az egyik legjobb edző ült a kispadon, keretük tele volt jó labdarúgókkal, mint például Niko Kranjčar. Csapatunkban viszont nem volt olyan játékos, aki ne akart volna győzni, elszántak voltunk, ezt a párharcot is szerettük volna megnyerni – kezdte visszaemlékezését Bogdanovic.
Amire sokan nem számítottak, de a debreceni drukkerek legbelül bíztak benne, a Loki lehengerlő játékkal magabiztosan abszolválta a párharc első összecsapását. Az Oláh Gábor utcai Stadionban 10.000 néző előtt Kerekes és Bogdanovic duplájával 3:0-ra legyőzték a horvátokat. – A mérkőzés előtt találkoztam a Split edzőjével, aki megjegyezte, tudja, hogy nem lesz könnyű engem megállítani, nehéz lesz erre megoldást találni. Úgy gondolom, életem egyik legjobb teljesítményét nyújtottam, két góllal járultam hozzá a sikerhez – mondta Igor.
Felfokozott várakozás előzte meg a spliti visszavágót, debreceni szurkolók százai keltek útra, hogy a helyszínem buzdítsák szeretett csapatukat. A háromgólos előny megnyugtatónak tűnt, sokan arra számítottak a Loki leginkább az előny megtartására fog törekedni az idegenbeli találkozón. – Önbizalommal telve utaztunk Splitbe, megmutattuk, nem az számít, milyen nagynevű egy klub, ki az esélyes, sokkal inkább az, ki milyen teljesítményt nyújt, mekkora szívvel küzd a 90 perc alatt. Az meg sem fordult a fejünkben, hogy beállunk védekezni, ez egyébként se volt jellemző az akkori csapatra, mi előrefelé védekeztünk. A visszavágót is meg akartuk nyerni, Supka Attila és Herczeg András ennek szellemében készített fel minket. Megbeszéltük, a saját játékunkat fogjuk játszani, bátran futballozunk, ezzel szerintem meg is leptük ellenfelünket – fogalmazott a Bogi becenévre hallgató debreceni kedvenc.
Annak ellenére, hogy háromgólos hátrányban voltak a horvátok, a spliti szurkolók duzzadtak az önbizalomtól, biztosak voltak a továbbjutásban. Úgy gondolták, egy olyan kis csapat, mint a DVSC nem jelenthet gondot a nagy Hajduk Splitnek, egy ötössel küldik majd haza a piros-fehéreket. A jósolt ötös valóban bejött, na de nem menjünk elébe az eseményeknek. – A városban sétálva mi is éreztük a Split szurkolóinak a magabiztosságát, nem létezett számukra olyan forgatókönyv, melyben ne az ő továbbjutásuk lett volna megírva. Zsombira (Kerekes Zsombor – szerk.) és rám nagyon haragudtak, az okokat gondolom nem kell ecsetelnem, nem éppen irodalmi stílusban beszéltek velünk az emberek.
Már jóval a mérkőzés előtt elkezdődött a lelki hadviselés a stadionban, a hangszórókból folyamatosan és hangosan horvát népzene szólt, illetve a Split kemény magja, a Torcida is tüzelte a majd 22.000 helyi drukkert. A debreceni különítmény is bemutatkozott a helyieknek, tele torokból skandálták a szokásos rigmusokat. A Loki 10-ese tisztában volt vele, mi fogadja őket a pályán – Tudtam mi vár majd ránk a stadionban, a horvát szurkolók pokoli hangulatot fognak teremteni, de csapatunkban nem voltak ijedős gyerekek. Arra számítottunk, ellenfelünk megpróbál már a mérkőzés elején beszorítani minket a kapunk elé, beszéltük is a kezdés előtt, hogy az első 20 percet kell túlélnünk. Az öltözőfolyosón a Split játékosai is próbáltak minket megfélemlíteni, mi pedig ijedtünkben rúgtunk nekik ötöt.
Hatalmas özönvíz zúdult Splitre a mérkőzés előtt, órákig szakadt az eső, szerencsére a kezdő sípszóra megszűnt az égi áldás. A villámcsapás viszont csak ekkor kezdődött, mely már az első percben lecsapott a horvát tengerparti városra. Dombi szerzett labdát, majd ívelt középre, a hosszún érkező Halmosi Cucu pedig 10 méterről Kale lábai közt lőtt a kapuba. A hazaiak nagy elánnal kezdtek el rohamozni, de nem találtak rést a debreceni pajzson. A Loki viszont ismét áttörte a Split védelmét: a 22. percben Halmosi végzett el szabadrúgást, élesen középre ívelt, Kerekes a kapunak háttal állva csúsztatta fejjel a kapuba a labdát. Még fel sem ocsúdtak a gól utáni sokkból a vendéglátók, öt perc elteltével már háromra nőtt a Vasutas előnye: Sándor Tamás passzolt Bogdanovichoz, a debreceni támadó tökéletes ütemben ugratta ki Halmosit, aki 15 méterről lőtte a rövidbe a labdát. Összesítésben már hattal ment a Loki, padlóra került a Split. A K.O.-t már a Torcida sem bírta idegekkel, csak a rohamrendőrök és a vízágyú tudta valamelyest lenyugtatni a kemény magot.
Bogdanovic elárulta, meg sem fordult a fejükben, hogy leállnak – Az első gól választ adott minden fennmaradó kérdésre, a vezető találat után már tudtuk, ezen a meccsen sem fogunk kikapni. Cucu találata lényegében eldöntötte a továbbjutást, érezhető volt, hogy megtörte a hazaiakat. Sándor Tamás személyében kiváló vezére volt a csapatnak, akire játékosként és emberileg is felnéztünk. Tobe tüzelt minket, mondta, ne álljunk le, daráljuk be a Splitet. Továbbra is támadószellemben futballoztunk, birtokoltuk, járattuk a labdát, hibákra késztettük ellenfelünket. Védekezésünk hatékonyságát jellemezte, hogy Norbinak (Csernyánszki Norbert – szerk.) csak egy-két alkalommal kellett játékba avatkoznia. Minden a mi elképzeléseink szerint alakult, szó szerint kiütöttük ellenfelünket.
Szünetben már csak egy szurkolótábor volt lélekben a stadionban, csak az extázisban lévő debreceniek hangját lehetett hallani. Már 45 perc elteltével elkezdődött az ünneplés a vendégszektorban. A megsemmisítő előny birtokában sem állt le, teljes gőzzel robogott tovább a Lokomotív. A spliti játékosok próbálkoztak ugyan, de nem volt átütőerő a játékukban, elképzelés nélkül futballoztak. A 75. percben a Loki drukkerek ismét teli torokból kiáltották: GÓÓÓL! Halmosi centerezését követően a Kerekest váltó Sidibe már a negyedik debreceni találatot jegyezhette. A kegyelemdöfést a szintén csereként pályára lépő Kiss Zoli fejes gólja adta meg a Splitnek. Ekkor végleg elszakadt az a bizonyos cérna, a Torcida tagjai zászlókat égettek, felgyújtották a szektorukat. A vendégszektorban viszont hatalmas volt a boldogság, a debreceni drukkerek örömittasan, sokan könnyes szemekkel éltették csapatukat.
– A mérkőzés végén azonnal az jutott eszembe, amit akartam, akartunk, megcsináltuk, továbbjutottunk. Erre az eredményre Európában felkapták a fejüket, nem is a győzelem miatt elsősorban, hanem a 8:0-ra. A bajnokság megnyerése után ez a párharc volt a csapat első nagy vizsgája, megmérettettünk és ötösre vizsgáztunk. Nagy volt az öröm, az öltözőben, majd a repülőtéren, és a gépen ünnepeltünk, énekeltünk. Természetesen nem volt hajnalig tartó buli, egy kis pihenő után már a Manchester United elleni találkozóra készültünk. A bajnoki küzdelmekre is fókuszáltunk, hiszen azt a célt fogalmaztuk meg, hogy megvédjük címünket – elevenítette fel a lefújás utáni pillanatokat Igor.
Fotó: Ultras Debrecen 1994
A debreceni 10-es a szurkolókra is hálás szívvel emlékezett – Mikor Debrecenbe szerződtem, a Brugge elleni találkozón még nem léphettem pályára, Habi szüleivel a lelátóról néztem végig a mérkőzést. Akkor szembesültem először azzal, hogy milyen fantasztikus szurkolótábora van a csapatnak. Minden meccsen felemelő érzés volt előttük játszani, azt, hogy ők a 12. játékos valóban éreztük. Splitben is hatalmas erőt adtak nekünk, megható volt látni, ami egyben jó érzéssel is töltött el minket, a sok-sok boldog arcot látni a lelátón.
Igor Bogdnovic üzent is az utódoknak – Édesapám azt tanította nekem és edzőként is ezt próbálom továbbadni: ha a fej és a szív nincs 90 percen keresztül a pályán, akkor hiába vagy jó focista, nem leszel sikeres. Bízz magadban, csapattársaidban, mindig a maximumot add ki magadból, ez első perctől az utolsóig a legjobbat kell nyújtani. Nem számít, mi volt előtte, mi lesz utána, mindig az adott meccs a legfontosabb. Az akkori csapat minden tagja ugyan így gondolkozott, számunkra mindenekelőtt állt a DVSC sikere. Ez volt akkor DEBRECEN!
Bajnokok Ligája-selejtező, 2. forduló, visszavágó:
Hajduk Split – DVSC-AVE Ásványvíz 0:5 (0:3)
Hajduk Split: Kale – Zilic, Granic, Djolonga, Biscevic (Makarin, 85’) – Damjanovic, Bartulovic, Grgurovic, Kranjcar – Blatnjak (Munoz, 46’), Busic.
DVSC: Csernyánszki – Nikolov, Éger, Máté, Szatmári – Dombi, Vukmir, Sándor, Halmosi (Böőr, 76’) – Bodanovic (Kiss Z., 56’), Kerekes (Sidibe, 57’).
Gólszerzők: Halmosi 1’, 27’, Kerekes 22’, Sidibe 75’, Kiss Z. 93’
Továbbjutott: DVSC 8-0-s összesítéssel
Video: Sport’
KZT
