Tízes mezben, csapatkapitányként térfelet választ
Igaz, hogy nincs mobiltelefonja?
Most is a feleségem készülékét hívta. De ez nem változtat a beszélgetésünk stílusán.
Az idősebb korosztály emlékszik Önre.
Meg a bűnelkövetők.
Én a kézilabdára céloztam.
Értem. Gyönyörű volt az az időszak. Hatvanegy évvel ezelőtt – hú de régen volt, egy ember élete – szóval 1962-ben lettem az akkori Dózsa csapatkapitánya. Tizenkét esztendeig képviseltem a társaimat a pályán. 1974. december 31-én adtam át másnak a staféta botot.
Meg sem várta, hogy bajnok együttes tagja lehessen?
A karrierem miatt kellett így döntenem. Vártak a rendőrségen, munkát adtak, akkoriban más volt az elismerés a sportolóknak, elsősorban anyagilag. Mi a saját pénzünkből utaztunk, vettünk kaját, fizettünk amiért kellett. Ma meg? Tudja mennyit keres egy jelenlegi veszprémi, vagy szegedi játékos? Ne is tippeljen, úgysem találja ki. Csak a sportággal kell foglalkozniuk. Az én időmben akadt eset, amikor hajnalig nyomoztunk egy gyilkossági ügyben, hazamentem, lezuhanyoztam, aludtam két órát, aztán tízre mentem edzésre. Vagy meccsre. Totál amatőrök voltunk. Viszont imádtuk a játékot.
A Debreceni Dózsa fénykorában. Az ülő sorban, jobbról a második Hamza József
Kikre emlékszik szívesen azokból az időkből?
Mindenkire. Telt házak vártak a Vörös Hadsereg, illetve bocsánat a Piac utcai salakos pályánkon. Álltak körben a szurkolók. Nem szeretnék senkit kihagyni, mert még megsértődnek. De a kapuban Rácsay Lajos, aztán Peskó, a testvéreim Gyuri és János, meg a többiek. Vagy a fiatalok, akik akkor bontogatták szárnyaikat, Süvöltős, Nánási. A DASE-ből hozták át őket. Balátlövő voltam, kiszolgáltam a társakat ha kellett, de bevettem az ellenfél kapuját is.
Három évig volt a válogatott keret tagja.
1961-től, 1964-ig. Kiváló együttes volt. De a szívem a Dózsáé. Hatalmas csatákat vívtunk az Elektromossal, ahol a Vass testvérek játszottak, a Győrrel, a Honvéddal. Utóbbinál Varga Pista ellen is pályán voltam. Világklasszis volt emberként is. Nagyon jó, hogy Debrecenbe igazolt.
Önt nem hívták akkoriban más csapatok?
Úgysem mentem volna. 1961-ben már zsaru voltam. Azért is hagytam abba tizenhárom évvel később, mert kineveztek életvédelmi főnyomozónak. Mentem fokozatosan feljebb a ranglétrán. Ezredes lett belőlem.
Kitüntetés az akkori megyei főkapitánytól
Az igaz, hogy azért nem nevezték ki igazgatónak, mert nem volt jogi végzettsége?
Így történt. De nem zavart. Megbecsültek, és végeztem a munkám. Az nagyszerű érzés, hogy a mai napig nem feledtek el. Számtalan kitüntetést kaptam, köztük magas kormányzatit is. Még Pintér Sándor belügyminiszter úr is köszöntött a nyolcvanadikon. Nem minden sportoló tudhatja magát rendőrségi főtanácsosnak. Én igen.
Állítólag az irodája falát egy Churchill idézet díszítette. Aki belépett Önhöz, rögtön a szemébe tűnt, mindenki elolvasta.
Mert ez volt az ars poeticam. Sportolóként, és zsaruként egyaránt.
Most is tudja?
“A vereség akkor is undorító, ha meg lehet magyarázni.” Egész életemben ehhez tartottam magam.
Nézi a mai kézilabdát? Szorít valakiért, valamelyik csapatért?
Nézem, a férfiakat többet, mint a lányokat, de természetesen a DVSC-nek szurkolok. Azt sajnálom, hogy nincs Debrecennek első osztályú férfi csapata. Meg tudja mi bánt még?
Ha elmondja!
Alig van magyar gyerek az elitben. Egy Veszprém, vagy Szeged, szinte csak külföldiekből áll. A mi srácaink meg mennek a Bundesligába, meg Svájcba, Dániába, meg mit tudom én hová. Bosszant. De ugyanez jellemző a focira is. Kisvárda, Mezőkövesd, Felcsút, meg a TAO. Néha irigykedem, de ennyit változott a világ. Én ebbe már beletörődtem. Egészséget szeretnék még sokáig, meg élvezni az unokáim nevetését.
W.Gy.
