Fotó: Ásztai Csaba
A védelemben is sok gondot okoztak a sérülések, ezért itt már nem is érdemes részletezni a kórlapokat. Jobbhátvédként Bévárdi Zsombor, Kusnyír Erik és Baranyai Nimród kapott lehetőséget a szezon során. Amikor egészséges és fizikai állapota is megengedi, a kárpátaljai születésű Kusnyíré a kezdő, sajnos ez kevesebb, mint a meccsek felén adatott meg neki. Pedig megnyugtató megoldás lenne, lehet a poszton: érti a játékot, okosan helyezkedik, és ha le is marad egyszer-egyszer, megvan a sebessége ahhoz, hogy javítson. Támadásban sincs elveszve, ezért talán kicsit lehetne bátrabb, sok fantázia van a megindulásaiban. Amiben még fejlődhet, az a párharcok megnyerése, és egy jó adag önbizalom is ráférne. Bévárdi Zsombor eredendően nem jobbhátvéd, és bár még 24. életévét sem töltötte be, három-négy szezon óta folyamatosan bizonyítja, hogy kreatív támadójátékra képes, lövőtechnikája is átlag feletti. Cserébe viszont hiányzik belőle a védekező ösztön, a Honvéd ellen például nagyon látványos tizenegyest hozott össze egy rossz ütemű becsúszással. Rendkívül lelkiismeretes, alázatos játékot mutat, bármit rá lehet bízni, de ha lenne egy „jobbhátvédebb” jobbhátvéd a keretben, Bévárdi mehetne egy sorral feljebb. Baranyai Nimród egyelőre még nem stabil NB I-es szint. Láthatóan nagyon agilis, nála nincs gond az önbizalommal sem, de ha a verbális küzdelem mellett játéktudását is megcsillogtatná (mert egyébként kifejezetten tehetséges futballista), hamar bejátszhatná magát Kusnyír mellé.
A belső védők között Deslandes és Romanchuk biztosítja a stabilitást. Két nagyon eltérő karakter, akik remekül kiegészítik egymást. A francia hozza a maga lazaságát, időnként fegyelmezetlenségét: megiramodásait például imádják a nézők, de rettegve nézik az edzők. Ukrán társa pedig a klasszikus, sziklaszilárd védő. Rendkívül intelligens játékos, aki fejjel és lábbal is kiváló, emellett láthatóan jobbá teszi a környezetében játszókat is, (érdemes megfigyelni, hogyan segítik egymást Kusnyírral, amikor éppen mindketten egészségesek). Romanchuk a bajnokságban szinte percre pontosan a lehetséges játékpercek felét töltötte a pályán, ez idő alatt 10 gólt kapott a DVSC, amikor nem volt a pályán, 17-et… A két alapember sérülései miatt Dusan Lagator és Meldin Dreskovics is sok szerepet kapott a védelem közepén. Mindketten nyáron érkeztek, és inkább védekező középpályásként érzik jól magukat a pályán, ezért igazságtalanság lenne rájuk húzni a vizes lepedőt, de az biztos, hogy erős alapozásra lesz szükségük ahhoz, hogy a szezon második felében közönségkedvenccé váljanak. Látszik a bizonytalanság a játékukon, néha érthetetlen hibákat vétenek, de a testfelépítésük és képességeik megvannak ehhez a poszthoz, bátorságból és harciasságból kérünk még többet! Charleston is volt kezdő idén, de pont azon a három meccsen, amiken összesen kilenc gólt kapott a csapat. Ez nyilván nem egy ember felelőssége, de Blagojevics alapcsapatába már nem tudta bejátszani magát.
Térjünk át a balhátvédekre! Bár kezdetben Janeiro Christian Manrique-t és Sana Gomes-t preferálta, mindketten inkább a felkészülési időszak alatt mutattak biztató jeleket. Meg kell találni a választ arra, hogy élesben miért fagytak le teljesen, különösen a bissau-guineai válogatott játékos esetében volt szembetűnő a megilletődöttség. Ennél több van benne, különösen a gyorsaságát lehetne kamatoztatni, de valamiért teljesen kikerült a látókörből. A spanyol légiósról is hasonlókat írhattunk volna néhány fordulóval az őszi szezon vége előtt, de az utolsó mérkőzéseken meglepő helyen, a védekező középpályásként is kipróbálta őt a szerb mester, ez a projekt pedig nagyon jól sült el. Ha nem balbekként tekintünk rá, még be is válhat a leigazolása. Manrique és Gomes kezdeti gyengélkedése miatt Ferenczi János kapott több lehetőséget, és már nem is adta vissza a kezdőt. Hasonlókat tudunk elmondani róla is, mint Bévárdi Zsomborról: tudjuk, hogy nem balhátvéd, ennek megfelelően kell neki a segítség védekezésben, de a rúgótechnikája átlag fölötti, a beadásai és lövései nem az eredményjelzőre veszélyesek (emlékszik még valaki Suk Hyun-junra?), és a város és a klub iránti elköteleződése is megkérdőjelezhetetlen.
Sorozatunk következő részében a középpályásokkal foglalkozunk.
Horváth Zoltán
