Selyem Nándornak komoly fejtörést okozott a csapat összeállítása, hiszen sérülések, betegségek és eltiltások miatt sok játékosra nem számíthatott, olyannyira foghíjas volt a kerete, hogy mezőnyben is két tartalékkapust kellett játszatnia. A legnagyobb gondot viszont nem ez okozta, az első félidei játékot látva, nem lehetett eldönteni, melyik a kieső helyen lévő csapat és melyik a bajnoki ezüstérmes. A fiúk lehet azt hitték, elég, ha csak a mez megy ki a pályára és meg van a három pont. A vendégek meg is büntették a sportiskolásokat, az első félóra vége előtt két perc alatt kétszer is bevették a debreceniek kapuját. Szünetben alapos fejmosásban részesülhettek a srácok, mert egy egészen más csapat jött ki a második félidőre. A játékosok összekapták magukat, beszorították a vendégeket kapujuk elé, sorban dolgozták ki a helyzeteket, a 61. percre már egyenlítettek, majd megfordították az eredményt és végül magabiztos győzelmet arattak.
DSC-SI – Karcag: 5:2 (0:2)
DSC-SI: Ésik, Szabó B., Balogh, Gál, Somogyi, Varga, Wágner, Szabó T., Sándor, Sallai, Galla
Edző: Selyem Nándor
Gólszerzők: Sándor 54’, 79’, 88’, Sallai 61’, Galla 76’
Selyem Nándor: Az első félidőben lélektelenül, mindenféle elképzelés nélkül, akarat gyengén játszottunk, nagyon kevés volt a mozgás. Nem zártunk vissza, ellenfelünk kétszer jutott el a kapunkig, mindkétszer góllal büntettek minket. Szünetben komoly fejmosás volt az öltözőben, kicsit meg is emeltem a hangom, ez hatásosnak bizonyult, a második félidőben már elkezdtünk futballozni. Sokkal támadóbb felfogásban játszottunk, jól használtuk a széleket, többször megbontottuk ellenfelünk védelmét, nagyon sok helyzetet kidolgoztunk és sikerült fordítanunk. Kétgólos hátránynál is tudtam, ha összekapjuk magunkat, nem lehet gond, még tartalékosan is jobbak vagyunk a Karcagnál, akiknek adtunk egy félidőnyi előnyt.
