Az U9-es együttes számára még tart a szünet. Mikor indul az éles küzdelem?
Március környékén, az időjáráshoz igazodva kezdődik majd a Bozsik-bajnokság, ezen felül a téli időszakban különféle tornákon veszünk részt. A pünkösdi, húsvéti megmérettetések már nagyobb volumenűek lesznek, hiszen külföldi csapatok is részt vesznek rajtuk. Kiemelném, hogy itt az eredmény csak egy dolog, és közel sem a legfontosabb, mert számunkra a játék minősége az elsődleges. Ennek dacára vannak edzők, akik csapataikkal mindent alárendelnek az eredménynek. Én ezt nem tartom helyesnek. Mi több, ebben a korban talán nem lenne rossz ötlet eredmény helyett másfajta díjazást kitalálni. Jobb, felszabadultabb lenne a hangulat, a srácok is kevésbé görcsölnének. Én ezért sem rakok terhet rájuk. Élvezzék a játékot, focizzanak jól, fejlődjenek. Nincs ennél fontosabb.
Szeretsz a korosztállyal dolgozni?
Edzői karrierem során ez a második csapatom, jobban mondva, jelen pillanatban két együttest irányítok. Egyet a Loki Focisulinál. Mondhatom, hogy én neveltem őket, ők neveltek engem, így velük jóformán összenőttünk a közös munka alatt. A DLA-s korosztályom szintén nagyon a szívemhez nőtt, hiszen lelkes, ügyes, tehetséges srácok alkotják az együttest. Le a kalappal előttük, hiszen amikor egy-egy elemet begyakorlunk egy edzésen, a következő alkalommal már viszontlátom. Ez jó érzés. Persze, vannak hullámzások, de ez ebben a korban még gyakori.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a mindennapokban?
Igazság szerint nagyon le vannak terhelve a srácok az iskolában, az idősebb korosztályoknál talán ez a probléma már jobban meg van oldva. A kicsik esetében még nagyon fontos, hogy jól érezzék magukat, és élvezzék a gyakorlást. Hiszen akkor tudnak töretlenül kitartani a sportág mellett, ha pozitív impulzusokkal, jó élményekkel távoznak az edzésről. Csak így alakulhat ki bennük a sportág szeretete, valamint az, hogy másnap is örömmel jöjjenek. Egyébiránt én visszahoznám a grundokat, mivel a mostani srácok túlságosan jólneveltek. Szégyellik becsapni az ellenfelüket, márpedig a futballhoz kell egy adag, jó értelemben vett csibészség. Ezt annak idején a grundokon tökéletesen el lehetett sajátítani. Fiatalabb tanulhat az idősebbtől, kisebb a nagyobbtól, és ez így szép.
Edzőként melyek azok a készségek, melyeket a leggyakrabban mozgósítanod kell ahhoz, hogy rendben menjenek a dolgok?
A pedagógia és a türelem. Ez a két legfontosabb tényező. Utóbbira a szülőkkel szemben éppúgy szükségem van. Ők nagyon sokat várnak el a srácoktól, és tőlünk, edzőktől is, éppen ezért nagy hangsúlyt kell fektetnünk a velük való kapcsolattartásra és kommunikációra. Ráadásul valamelyest ki is vagyunk szolgáltatva, hiszen ha a szülő úgy gondolkodik, van lehetősége arra, hogy másik egyesületbe vigye a gyerekét. Mindannyiunk érdeke, hogy harmonikus, jó viszony alakuljon ki, melyből a srácok is profitálhatnak.
Pedagógia és türelem. Ez azt jelenti, hogy sok edzővel ellentétben a hangodat sem ereszted ki egy-egy problémás szituáció esetén?
Nem nyüstölöm őket, inkább úgy gondolkozok, hogy aki nem megfelelően végzi a feladatát, az majd a hétvégén pihen. Elvégre én nem azért vagyok ott, hogy úgymond szurkoljak a srácoknak. Nekik kell elvégezniük a feladatokat, maximális erőbedobással. Ezzel együtt pozitívak a tapasztalataim, hiszen jó hozzáállású játékosaim vannak, mindenki lelkes, persze kamaszkorban jöhetnek majd a hangulatváltozások, de egyelőre ez még nem jelent problémát. A tekintély persze minden korosztálynál fontos, tudni kell hatni a srácokra, emellett sokat számít, hogy empatikus és megértő legyél velük szemben.
Milyen típusú edzéseket tartasz?
Játékspecifikus, ugyanakkor nagyon intenzív edzéseink vannak, így a másfél órás foglalkozások végén már azt látom rajtuk, hogy el-elkésnek, hibázgatnak, megrúgják egymást. De ez így van rendjén, hiszen azt mutatja, hogy mindent beleadtak.
Ebben az életkorban már kialakulhat, hogy mely játékosnak mi az erőssége, esetleg mely poszton teljesedhet ki a későbbiek folyamán?
Ez egy érdekes kérdés. Magam is sokat gondolkozok a hat plusz egyes felálláson, és vannak gyerekek, akikkel kapcsolatban már el tudom képzelni, hogy mi legyen a posztja, de egyébként igyekszem variálni, forgatni őket, és ez valójában majd a későbbiek folyamán fog teljesen körvonalazódni. Addig még rengeteg munka vár rájuk. De fontos, hogy a felnőttcsapat személyében láthatják maguk előtt a pozitív példát, érezhetik, hogy egyszer ők is oda kerülhetnek. Mikuláskor volt náluk Sós Bence és Kuti Krisztián, az aláírásaik pedig még mindig a srácok cipőin díszelegnek.
Vannak már példaképeik, olyan futballisták, akikre hasonlítani akarnak?
A nagycsapat tagjai közül Tőzsér Danit nagyon sokan szeretik. A Real Madrid-Barcelona tábor is erős, ami a nemzetközi vonalat illeti.
El tudod képzelni, hogy évekig ezzel a korosztállyal foglalkozz?
Igen, és kifejezetten örülnék neki!
A DLA-n dolgozó edzőkollégákkal milyen a kapcsolatod?
Megvan a kölcsönös tisztelet mindenkivel szemben, és szakmailag is tudjuk segíteni egymást. Garamvölgyi Petit például gyerekkorom óta ismerem, de Fikker Ferivel is nagyon jó a kapcsolatom, ő rendkívül lelkes, segítőkész szakember. Egyébként nagyon jó edzők között dolgozhatok. Télen voltunk közös disznóvágáson, ami nagyon jó hangulatban telt, továbbá szoktak lenni közös szülinapozások, melyek erősítik a közösséget. Ezt a csapatomon belül is fontosnak tartom. Nyáron például tervben van, hogy elutazunk egy néhány napos összetartásra, ahol lehetőleg tudunk mozogni, elmehetünk strandra, és adott esetben még edzést is tarthatok nekik. Fontos, hogy minél több időt töltsenek együtt a pályán kívül, mert ezáltal egységesebbek lesznek.
Mi terelt téged erre a pályára?
Korábban három évet dolgoztam Angliában, majd miután hazajöttem, megnősültem, jött a gyerek, én pedig egy nagyobb, vendéglátással foglalkozó debreceni cégnél helyezkedtem el, területi képviselőként. A válság bekövetkeztével aztán minden megváltozott. S mivel édesapám Létavértesen bő 20 éve éve elnök, valahol kézenfekvő volt, hogy edzői pálya mellett teszem le a voksom. Bár az igazat megvallva, feleségem javaslatára döntöttem emellett. Először megcsináltam a D licence-t, melyet a C, és a B követett. Most szeretnék majd jelentkezni az A-ra, de már a bekerülés sem lesz egyszerű. Ugyanakkor én azt vallom, ezt végig kell járni, meg kell tapasztalni, nem elfeledkezve arról, hogy a képzés és a papírok mellett legalább annyira fontos a gyakorlat.
Aktív pályafutásod hogyan kezdődött?
Édesapám révén ugye eleve adott volt, hogy futballozni kezdek. Létavértesen pedig annak idején zajlott az élet a foci tekintetében. Nem egyszer várni kellett a pályákra, nekem azonban megvolt a kitartásom, így pozitív irányt vett a történet. Mindig nagy meccseket játszottunk a Debreceni Sportiskolával és az Olasz Focisulival. Miután bekerültem a DSI-hez, pár hónappal később megkeresett az Olasz Focisuli, ahol olyan játékosok fociztak akkoriban, mint Kulcsár Tomi, Balogh Jani, így én is odakerültem.
Mi hiányzott az élvonalbeli karrierhez?
Nagyon erős csapat volt akkoriban Debrecenben. Dombi Tiborral, Sándor Tamással, Szatmári Csabával, és még sorolhatnám a neveket. Nehéz volt beverekednie magát az embernek Emellett, hogy őszinte legyek, nekem 16 éves koromra már kissé nyűg lett a futball. Beleuntam az edzésekbe, a sok futás okozta monotonitásba, pedig gyerekként, Létán szinte mindenhova futva közlekedtünk. Miután nem leltem akkora örömöt a játékban, kissé eltávolodtam tőle. Végül Létavértesen, NBIII-ban fejeztem be.
Ha nem magyar futball, akkor melyik csapatot, bajnokságot favorizálod?
Már a ’90-es évek óta Milan-szurkoló vagyok. Manapság nem a legfényesebb időszakát éli a klub, de épp mostanság kezd egyenesbe kerülni, így bizakodó vagyok.
És amikor nem a futball tölti ki az idődet, mivel foglalkozol?
Családommal, feleségemmel és két kislányommal töltöm minden időmet. A lányok a görkorcsolyát űzik nagy szenvedéllyel. Egyelőre nincsenek élsportolói ambícióik, de ez majd kialakul.
Árva Norbertnek további eredményes munkát kívánunk!
T.S.
