Fotó: Interfencing DSC
Pazar teljesítménnyel koronázta meg 2021-es évét Bányay Marcell, az Interfencing DSC vívója, aki zsenge kora ellenére a legjobb 32 között zárt a kardozók felnőtt országos bajnokságán. A debreceni kiválóság a főtáblára jutáshoz nagy bravúrt hajtott végre a Honvéd vívója, Horváth Gergő búcsúztatásával, s ahhoz is közel járt, hogy még egy kört menjen, utolsó asszójában mindössze egyetlen tussal maradt alul.
„Boldog vagyok, hogy egyre többször nyílik lehetőségem felnőttek ellen vívni, igyekszem minél több fortélyt ellesni a tapasztaltabb ellenfelektől – kezdte Bányay Marcell. – Az asszók elején rendre megremeg a kezem, hiszen gyorsabban vívnak, s jobb a technikájuk, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az ilyen mérkőzések jól lehetőséget kínálnak, hogy megmutassam, mire is vagyok képes. A magasságomat nagy előnyömnek mondanám, amit meg kellett tanulnom kihasználni, azért dolgozom folyamatosan, hogy ebből is előnyt kovácsolhassak. Hogy miben kell még fejlődnöm? Szinte mindenben, de ez ebben a korban természetes, az adja az energiát a napi munkához, hogy mindig jobb és jobb szeretnék lenni.”
Mostanra magától értetődő, hogy Bányay Marcellt délutánonként a páston érdemes keresni, ám könnyen alakulhatott volna másképp is a debreceni fiatalember története.
„Kisiskolás koromban labdarúgó szerettem volna lenni, ám a szüleim egy ponton úgy ítélték meg, hogy a csapatban uralkodó légkör nincs jó hatással a személyiségemre. Utólag már én is látom, hogy rossz irányba kezdett terelődni az életem, kissé talán nagyképűvé váltunk a srácokkal, hiányzott belőlünk a sporthoz és az élethez szükséges alázat. Ekkor jött szóba a vívás, amit nagyapám korábban többször is ajánlott nekem, végül pedig édesanyám győzött meg arról, hogy érdemes kipróbálnom. Az első edzés még nem igazán nyerte el a tetszésem, de ahogyan fokozatosan belejöttem, kedvet kaptam a víváshoz. Már akkoriban is magas voltam, hosszú karokkal, így a sikerélmények sem maradtak el, ám ezeket nem feltétlenül a szorgalmamnak vagy a tehetségemnek, sokkal inkább az adottságaimnak köszönhettem. Eleinte párbajtőrrel kezdtem, majd Dávid Laci bácsi megismertette, s megszerettette velem a kardot. Amikor nem jöttek az eredmények, akkor tanultam meg igazán keményen dolgozni, egyre kevésbé elégedtem meg a középszerrel, szerettem volna meglepni az esélyesebb vívókat.”
Az évek óta tartó, szisztematikus munka gyümölcse beérett, hiszen Bányay megmutatta nevesebb riválisainak, hogy komolyan kell számolniuk vele a közeljövőben, s a férfi kardozóknál országos viszonylatban is a legígéretesebb fiatalok között tartják számon az Interfencing csillagát.
„Lassan már nyolc éve űzöm ezt a sportágat, de az igazi áttörést a 2021-es év hozta meg nekem – szögezte le a debreceni kiválóság. – Egyre többször, egyre nagyobb tornákon sikerült beverekednem magam a legjobb nyolc közé, a Magyar Kupa-ezüstöt követően pedig már a korosztályos válogatottba is meghívót kaptam. Szinte mindent a vívásnak köszönhetek, általa megtanultam hatékonyan beosztani az időmet, s a tanulásban is koncentráltabbá, kitartóbbá váltam. Szeretnék továbbtanulni az orvosi egyetemen, jó lenne oszlopos tagjává válni a junior válogatottnak, s idővel Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon szerepelni. Más érzés lesz, ha már esélyesként fogok pástra lépni, de a motivációm semmiképpen nem csökken majd, minden versenyen elsősorban magamnak szeretnék bizonyítani.”
P.G.
