Becsapva érzem magam

Becsapottnak érzem magam. És azt gondolom nemcsak én vagyok így a Loki szimpatizánsok, fanatikusok, szurkolók közül. Az a játéknak titulált valami, amit a srácok hétfőn este bemutattak, - hogy alkalmazzam a központi szlogent - nemzeti ünnep utáni nemzeti katasztrófa volt.

0

20220812-LOKI-Vasas-NB-1-0007-300x181 Becsapva érzem magamFotó: Ásztai Csaba

Joao Janeiro mester a bajnoki nyitány előtti ankéton azt mondta, soha ne a srácokat szidjuk, ha elégedetlenek vagyunk, hanem őt. Nem szapulom, csak halkan megkérdezem: valaki tájékoztatta már a luzitán trénert, hogy ez már nem a felkészülés, hanem élesben megy? Ez már a bajnokság mester! Itt nem lehet kísérletezni, ide stratégia, taktika, meg ilyenek kellenek.

Olyan védelemmel kezdtünk, mint még soha. A brazil srác pályán akkor találkozott Romancsukkal, vagy Diazzal, amikor Pallagon véletlenül összefutottak. Most is összefutottak. Drazic meg hülyét csinált mind a kettőből. Aztán Ott van Megyeri. Akár Petőfi, A tintásüveg című versében: “A sok ugrándozás alatt…Megyeri elbúsul – kedvét szegi Neki a folt”.

Megköszönhetjük a matyóknak, hogy csak négyet vágtak. Nem vagyok optimista a jövőt illetően. Igaz ez még csak a negyedik forduló volt. Szerencsére. Fejezzük be a kísérletezgetést, építsük fel a csapatot, mert ha sokat tekintünk majd hátrafelé, félek, nem lesz alattunk senki.

A hétfői mutatott játék után ez a gárda erősen kilóg az első osztályból. Sok jóra a következő hetekben sem számíthatunk. Jön a Felcsút, majd megyünk Zalaegerszegre.

Nincs könnyű helyzetben a külhoni befektető. Bíztatnám őt, őket egy örmény vers részletével: “Elmúlnak a bánat napjai egyszer, a fájdalmak sokáig nem időznek”

Fogadjuk meg az ismeretlen jereváni költő szavait.

W.Gy.