Becsky István: „családi esemény a kosárlabda”

A DEAC szezonzáró ünnepségén a kosárlabdázókat az „Év legnépszerűbb szakosztály” díjjal tüntették ki. Az együttes ügyvezetője elmondta, ez az elismerés is mutatja, jó úton járnak, de van még feladat bőven, valamint értékelte az elmúlt bajnoki évet is.

0

kosár-300x192 Becsky István: „családi esemény a kosárlabda”

Két egymást követő évben is átvehettétek az „Év legnépszerűbb szakosztály” díjat. Ez a csapatnak, vagy a kosárlabdának szól?

Bízom benne, hogy mindkettőnek. Egykor játékosként, majd szurkolóként, most pedig vezetőként tevékenykedek a debreceni kosárlabdában, ami 2010 elejétől született újjá, nagyon sok követőnk van, rendre telt ház előtt játsszunk, ami 1200 nézőt jelent. Ezzel viszont nem szeretnénk megelégedni, bár az Oláh Gábor utcai csarnok kapacitása véges, remélem, ha egyszer bővítjük a csarnokot, szintén a telt ház lesz a jellemző. Ami nagyon fontos, sok gyerek kezdett el kosárlabdázni, egyre népszerűbb a fiatalok körében a sportág. Végtelen nagy boldogsággal tölt el minket minden díj, ez is igazolja, jó úton járunk, de nem vagyunk és nem is lehetünk megelégedve, mindig lehet fejlődni, ennek érdekében dolgozunk tovább. A DEAC többi csapatának mérkőzéseire is egyre többen látogatnak ki, mi a többi szakosztályra nem konkurenciaként tekintünk, jó viszonyt ápolunk velük, szurkolunk nekik, tiszta szívből örülünk a sikereiknek, úgy gondolom, ez viszont is így van.

Mi a titka a szakosztálynak?

Nincs ebben semmi különösebb titok, sok munka van e mögött, én is megszállott vagyok, kollégáimat is erre sarkallom, bízok benne, hogy azt a mentalitást, amit képviselünk, minél több embernek át tudunk adni. Az a nyitja az egésznek, hogy megszállottként szeressük a sportágat, a csapat érdekét helyezzük előtérbe, és mindent tegyünk meg a sikerért.

A kosárlabda család a családon belül, ezt példázza, a tavalyi bajnokságban egy hosszabb vereségsorozat után is felállva tapsolták meg a csapatot…

Nagyon jóleső érzés volt, de egyben meglepő is, mikor a Kaposvár ellen rossz játékkal kikaptunk, ami zsinórban a tizedik vereségünk volt, de nem a szakosztályvezető, edző, játékosok fejét követelték a szurkolók, ahogy ez lenni szokott ilyenkor, hanem támogatásukról biztosítottak minket. Az idei szezonra nyilván magasabb elvárások fogalmazódtak meg nem csak a vezetőség részéről, hanem a nézők részéről is, már előfordultak időnként elégedetlen hangok. Mérkőzéseinkre viszont olyan közönség jár ki, akik felől él a bizalom, azt bátran kijelenthetem, családi esemény a kosárlabda. Én is azt vallom, amit Kancellár Úr is, bármennyire mindig nyerni szeretnék, a sport nem csak a győzelmekről szól. Több külföldi csapat mérkőzését volt szerencsém élőben látni, nem csak a fanatikus szurkolók járnak meccsekre, hanem azok is, akik a közösséghez szeretnének tartozni, e téren van még hová fejlődni, de gyorsan hozzá is teszem, nem állunk rosszul.

Az idei bajnoki évben előreléptetek, mégis érezhető volt egy kis elégedetlenség…

A bajnokság elején, ha valaki azt mondja, a Magyar Kupában bronzérmesek leszünk, már akkor elégedett lettem volna, de mindig „evés közben jön meg az étvágy”, nagy sanszunk volt, hogy az alapszakasz után, az első ötben végezzünk, erről rosszabb gólkülönbségünk miatt csúsztunk le. A középszakaszban volt egy hullámvölgyünk, épphogy lemaradtunk a rájátszásról, ezért maradt bennünk egy kis hiányérzet. Nem az örök elégedetlenség szólt belőlünk, senki sem szeret veszíteni egy-két napig szomorúak voltunk, de utána tudunk örülni. Így voltunk a kupabronznál is, előzőleg vereséget szenvedtünk a Szolnoktól, pedig partiban voltunk velük, elkaphattuk volna őket, végül vereséget szenvedtünk, de utána már örültünk a harmadik helynek, ami egy fantasztikus eredmény, egyben a szakosztály legnagyobb sikere. Nagy ugrás lett volna egyből az ötödik helyen zárni a bajnokságot, bár ott voltunk a lehetőség kapujában, rossz volt megélni, hogy nem sikerült.

Említetted a Szolnokot, azért csak sikerült „elkapni” őket…

Nagyon büszkék vagyunk arra az eredményre, mint ahogy arra is, hogy az első négy helyen végzett csapatokat, a Szolnokot, Pécset, Falcot és a Körmendet hazai pályán le tudtuk győzni. Ez is mutatja, nem nagyon szeretnek Debrecenbe jönni az ellenfelek, soha nem adjuk olcsón a bőrünket, szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne.

Utánpótlás szinten kijelenthető, hogy nagy lépést tettetek előre?

Elmondhatjuk, sikeres évet zártunk, négy ezüstérmet szereztünk a korosztályos bajnokságokban, kilenc országos döntőből hétben képviseltettük magunkat. Mindkét MEFOB csapatunk második helyen végzett, U20-as együttesünk hajszálnyira marad el az aranyéremről, de az ezüst is nagyszerű eredmény, a válogatottakba évről évre delegálunk játékosokat. Összességében kijelenthetjük, nem vallottunk szégyent, minden fronton becsülettel helyt álltunk. Képzés terén a legfőbb célunk, hogy debreceni, illetve hozzánk igazolt fiatal játékosokat tudjunk évente, kétévente feladni a felnőtt csapatba.

A női csapat kicsit kevesebb figyelmet kapott, pedig szintén jól teljesítettek a bajnokságban…

Női csapatunk a másodosztályban szerepel, komoly tényezői vagyunk hosszú évek óta a bajnokságnak. A keretben nincsenek profi játékosok, nem a sportból élnek, egyetemisták, középiskolások, illetve dolgoznak, viszont szerelmesek a kosárlabdába. Az élvonal viszont más szintet képvisel, ezért fordulhat elő, hogy a kirakatcsapat a felnőtt NB-I-es gárda. A lányok minden támogatást megkaptak és ezután is meg fognak kapni tőlünk, ami a versenyeztetésükhöz szükséges.

Mindent egybevéve, elégedett vagy?

Azt mondanám, soha rosszabb szezont, kis lépésekkel haladunk előre. 44 edző dolgozik a szakosztálynál, szeretnénk, ha minél több helyre eljutnának, gazdagítanák a tudásukat, úgy gondolom, e téren sem állunk rosszul. Szeretnénk, ha minél több debreceni érezné, hogy jó dolog a város kosárlabdájáért, kosárlabdájában dolgozni, az a cél, a szakosztálynál minél több debreceni kapjon szerepet, ezen is dolgozni fogunk az elkövetkező években. Egészében nézve az elmúlt időszakot, elégedett vagyok.

A bajnokság végén lemondott Berényi Sándor, helyét a fiatal Kovács Adrián vette át. Milyen szempontok alapján született meg a döntés?

Három lehetőséget is számításba vettünk, gondolkoztunk tapasztalt magyar, külföldi edzőkben, végül a harmadik mellett döntöttünk. Mint annak idején Sanyi (Berényi Sándor – szerk.) is fiatalon megkapta a lehetőséget, Kovács Adriánnak is megadtuk, azért is döntöttünk így, mert ez áll legközelebb a Debreceni Egyetem és a DEAC szellemiségéhez. Adrián ugyan nem debreceni, de már harmadik szezonját kezdi meg a klubnál, nagyon jó a kapcsolata az edzőkollégákkal, játékosokkal, szurkolókkal, szakmailag képzett, folyamatosan bővíti tudását, megérett arra, hogy kipróbálja magát az élvonalban.

Jól tudom, hogy elég kapós volt a kispad?

Valóban, csak kapkodtuk a telefonokat Sanyi bejelentése után, olyan sokan szerettek volna leülni a DEAC kispadjára. Szinte minden lehetőséget megvizsgáltunk, nem szerettünk volna kapkodni edzőkérdésben, szándékosan lassítottam is a dolgot, nehogy elhamarkodott döntést hozzunk. Úgy gondolom, a legjobb megoldást választottuk Kovács Adrián kinevezésével.

Több új igazolást is bejelentettetek, várható még játékos mozgás, illetve célok fogalmazódtak már meg?

Még közel sincs vége a keret kialakításának, azon dolgozunk, hogy egy erős csapatot rakjunk össze, célokat majd azután fogalmazunk meg, ha véglegessé válik a csapat összetétele, de azt kijelenthetem, szeretnénk előre lépni.