A Debreceni Sportélet kollektívája boldog születésnapot és jó egészséget kíván! Beléptél a 41-be, de visszagondolva az elmúlt négy évtizedre, elégedett vagy?
Köszönöm szépen a jókívánságokat! A 41 év nem kevés, de ez csak egy szám, még a mai felgyorsult, rohanó világban is fiatalnak érzem magam. Az elmúlt négy évtizedben igazából mindent megtapasztaltam, volt egy nagyon jó és tartalmas gyerekkorom, egy sikerekben gazdag futballkarrierem – a DVSC összes sikerének részese lehettem – játékos pályafutásom minden percét élveztem. A civil életben szerelem, esküvő, majd válás, a diploma, jelenleg pedig újra élem az egyetemi éveket, hiszen másoddiplomámat szeretném megszerezni. A mögöttem hagyott időszak lehetett volna jobb, de rosszabb is, összességében viszont elégedett lehetek, nincs okom a panaszra.
Változtatnál bármin is?
Nyilván utólag mindig okosabb az ember, sok mindent másképp csinálna, de az idő kerekét csak emlékek terén lehet visszaforgatni. Természetesen mai fejjel van, amin változtatnék, de ez inkább a sporthoz köthető, a külföldi karrieremmel kapcsolatos. Volt két-három nagyon jó évem, mikor olyan külföldi csapathoz szerződhettem volna, ahol hosszabb időt eltölthetek, ha négy-öt szezont játszhattam volna légiósként, most e téren is elégedett lennék. Voltam ugyan egy évet külföldön, sajnos a Royal Antwerphez való igazolásom nagyon rossz döntés volt. Nem voltam elég körültekintő, így olyan csapathoz kerültem, mely a csőd szélén állt. Ezen az időszakon mindenképp változtatnék, mert akkor voltam itthon a csúcson, ha jobb döntést hozok, az nagyban meghatározta volna külföldi pályafutásomat.
Pályafutásod bővelkedett sikerekben, játékosként a legtöbb trófeával büszkélkedhetsz…
A DVSC játékosai közül egyedüliként az 1996-os bronzéremtől a 2014-es utolsó bajnoki címig minden sikernek részese voltam. Dombi Tibit egy Magyar Kupa győzelemmel előzöm meg, Kicsi a 2001-es kupasorozatban nem volt a csapat tagja. Büszke vagyok arra, hogy DVSC fantasztikus sikereknek részese lehettem, de főleg az tölt el jó érzéssel, hogy a szurkolók ma is szeretnek, megismernek az utcán, megveregetik a vállam, még több év elteltével is gratulálnak.
Idén egy 25 évvel ezelőtti sikert is ünneplünk, melynek te is részese voltál…
Akkoriban az ifi B csapattal U17), melynek Herczeg András volt az edzője, az országos kiemelt bajnokságban szerepeltünk. Az 1994-95-ös bajnoki évben egy olyan idényt produkáltunk, amely egy Videoton elleni vereséggel kezdődött, viszont a hátralévő 29 mérkőzésünket megnyertük. Ami értékesebbé teszi ezt a kiváló sorozatot, hogy nagyon hatékonyak voltunk, nem egy-két gólos győzelmeket arattunk, ezt bizonyítja a 129-13-as gólarányunk. Ennek a sikernek van idén a 25. évfordulója, melyet szerettünk volna méltóképp megünnepelni, de a jelenlegi helyzet ezt meghiúsította. Nagyon jó játékosok voltak a keretben, mi adtuk a korosztályos válogatott gerincét, hatan voltunk akkor a nemzeti csapatban. (a csapat tagjai voltak többek között: Böőr Zoltán, Frida Ferenc, Bencsik András, Benczik Zsolt, Nagy Zsolt)
Azért ez a gólkülönbség imponáló, megsüvegelendő. Mi volt a titok?
Herczeg Andrástól megtanultuk, soha nem szabad kiengedni, amíg tart a mérkőzés, teljes erőbedobással kell futballozni. Voltak olyan találkozók, melyeken már 4-5 góllal vezettünk, a nagy előny birtokában kicsit kiengedtünk, lazáskodtunk, ezt viszont a mester nem nézte jó szemmel. Bekiabált a pályára, hogy van még 10 perc, ha nem szerzünk még két gólt, jön a büntetés. Egyből úgy kezdtünk el futballozni, minta „égnénk” 2:0-ra, meg is rúgtuk két találatot. Azért voltak olyan meccsen, mikor ez nem sikerült, hiába nyertünk hat vagy hét góllal, a mérkőzés után félóra futás volt a büntetés. Ellenfeleink játékosai alaposan rácsodálkoztak erre, nem értették, mi történik. Ezt a mindenáron való győzni akarást, küzdeni az utolsó percig, nem csak a mi korosztályunkba nevelték bele, erre Dombi Tibi a legjobb példa. Ma már leginkább a technikás játéké a főszerep, kevésbé a küzdelem dominál, talán épp ezt hiányolják a szurkolók.
Sikerekről beszélgettünk, viszont most nem úgy megy a csapat szekere, mint ahogy reméltük…
A DVSC a szívem csücske, piros-fehér a vérem, ezért rossz azt látni, hogy a csapat jelenleg a kiesés elkerüléséért küzd. A mi korosztályunk átélte a kiesés borzalmát, de szerencsénk volt, a BKV Előre visszalépése miatt megtarthattuk NB-I-es tagságunkat. Az egy nagyon ellentmondásos év volt, megnyertük a Magyar Kupát, itthon 3:1-re legyőztük a Girondins Bordeaux-t, viszont a bajnokságban a kiesést jelentő 11. helyen végeztünk. Ennek ellenére rendre telt ház előtt játszottunk az Oláh Gábor utcai pályán, most viszont kevés a néző, de ez nem csak Debrecenre jellemző. Mivel a Nagyerdei Stadionban dolgozok fő állásban, hétről-hétre látom a fiúkat, mennek, küzdenek, de valamiért nem jönnek az eredmények.
Előretekintve, mondjuk 10 évet, mit szeretnél elérni?
Talán kicsit le kellene higgadnom, mivel én még most is hiperaktív gyerek vagyok, minden reggel úgy kelek fel, hogy alkotni akarok valamit. Állandóan motoszkál a fejemben valami innovatív ötlet, továbbra is tanulni, fejlődni szeretnék. Mondjuk 10 év múlva jó lenne elérni, hogy nem kell idegeskedni, egy biztos lábakon álló nyugodt családi életet élhetek.
Hogy éled meg a jelenlegi, koronavírus-járvány okozta helyzetet?
Mint mindenki életét, az enyémet is alaposan megváltoztatta a jelenlegi helyzet. Szerencsére én és a családom is egészségesek vagyunk, most ez a legfontosabb. Próbálok vigyázni édesanyámra, a párjára, idős hozzátartozóimra. Borzasztó, hogy milyen viszonyok uralkodnak világszerte, remélem minél hamarabb sikerül legyőzni a járványt. Nem csak a sportra van káros hatással, hanem a gazdaságban is nagy károkat okoz, nagyon nehéz időszak elé nézünk. A héten bejelentették, elhalasztják az olimpiát, el sem tudom mit képzelni, mit érezhetnek azok a sportolók, akik négy éve készültek minden nap, hogy ott legyenek Tokióban, vannak, akiknek ez lett volna az utolsó olimpiájuk. A járványt egymással összefogva, betartva mindazt, amit a védekezést irányító szakemberek kérnek, megfékezhetjük. Én is azt tudom javasolni, aki teheti, maradjon otthon, ha felelősségteljesen gondolkozunk, sokkal hamarabb kilábalunk ebből a szörnyű helyzetből. Töltsünk minél több időt családunkkal, figyeljünk, vigyázzunk egymásra!
KZT
