Az elmúlt napokban csak pletyka szinten lehetett hallani arról, hogy távozol Debrecenből. A zuhanyhíradó szerint a klub ajánlatot tett, de nem fogadtad el, illetve elfogadtad, de a DVSC mégsem hosszabbított veled. Szerdán a klub hivatalosan is közölte, bár kapcsolatban maradtatok, azonban végül nem született megegyezés..
Úgy tudom, áprilisban volt egy kapcsolatfelvétel az ügynököm és a sportigazgató között, ám ezt követően nem volt érdemi tárgyalás. A felkészülést a csapattal kezdtem meg, viszont nem tudtam, hol folytatom a pályafutásom, bizonytalan volt a jövőm. A Cigánd elleni edzőmérkőzés előtt jeleztem a vezetőségnek, illetve a vezetőedzőnek, mivel június 30-án lejár a szerződésem, nem kockáztatva a sérülést, ha lehet, nem lépek pályára. Egyenes ember vagyok, nem akartam „kamusérülésre” fogni, hogy kihagyom az edzőmeccset, helyette egy kemény futóprogramot csináltam inkább végig. A vezetőedző elfogadta a döntésemet, megértette helyzetemet. Az elmúlt években senkivel nem volt konfliktusom a klubnál, soha nem kaptam pénzbüntetést, ugyanis fegyelmi problémáim egyszer sem voltak. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert később felrótták nekem, hogy kihagytam a Cigánd elleni találkozót. Senki nem mondta, hogy vállaljam a játékot, mivel még élő szerződésem van, nehogy később ebből probléma legyen. Ekkor már voltak megkeresések más kluboktól, a Loki ajánlata is ott volt az asztalomon, ám átolvasva a szerződéstervezetet – melyet méltatlannak találtam – azt éreztem, a DVSC-nél nem szeretnék, hogy maradjak. E miatt volt pár álmatlan éjszakám, bár csalódott voltam, családommal mégis úgy döntöttünk, elfogadjuk a DVSC ajánlatát, mert a klub, a város sokat jelent számomra, amit nehéz elengedni. A feketeleves ezután következett, amelyre egyáltalán nem számítottam. Azt követően, hogy e-mailben jeleztem, elfogadom és aláírom a szerződést, az ügynökömnek azt mondták: tiszteletből, illendőségből adtuk Ádámnak az ajánlatot, azért, amit a klubért tett, nem hittük, hogy el fogja fogadni. Ezután vissza is léptek a szerződés hosszabbítástól.
Az elmúlt fél évben volt arról szó, hogy a klub meghosszabbítja a június 30-án lejáró szerződésed?
Tavasszal háromszor is beszéltem négyszemközt Ike Thierry Zaengel Elnök Úrral, aki mindig megnyugtatott, ne aggódjak, rendben lesz a szerződésem, hosszabbítanak velem.
A magyar futballban példátlan, ahogy kiálltak melletted a szurkolók, elárasztották a „NoBódiNo Party” kommentek a klub Facebook oldalát. Ekkor sem keresett Hayk Hovakimyan sportigazgató? Milyen érzésekkel olvastad a szurkolói kommenteket?
Azt tudni kell rólam, nincs Facebook oldalam, a közösségi oldal sosem volt és sose lesz az én világom. Barátaim küldték, lefotózva azokat a kommenteket, melyekben a szurkolók kiálltak mellettem. Biztos vagyok abban, a mostani történések és korábban a Varga Józsi esete váltotta ki belőlük ezt a nagyfokú tiltakozást. Mindig éreztem a drukkerek megbecsülését, de álmomban sem gondoltam, hogy ilyen sokat jelentek számukra, meghatódtam ahogy kiálltak értem. Sajnos mindezek után sem keresett a sportigazgató.
Bár még ott lenne a helyed az élvonalban, mégis az NB-II-es egyesülethez szerződtél. Miért döntöttél úgy, hogy a Kazincbarcikához igazolsz?
A Kazincbarcika vezetősége kitartó volt, türelmesen várták, hogy meghozzam a döntést, éreztem irányukból a megbecsülést és a tiszteletet. Hosszútávú szerződést kötöttünk, bár Debrecenben szerettem volna folytatni, majd befejezni pályafutásom, olyan döntést hoztam, amely számomra és családom számára a legjobb. A távolság se nagy Debrecen és Kazincbarcika között, ráadásul nem ismeretlen közegbe kerültem, ismét együtt focizhatok Varga Józsival, aki számomra olyan, mint egy testvér. Külföldi megkeresés is volt, de korábban nyilatkoztam, nem feltétlenül futballoznék más országban csak azért, hogy elmondassam magamról, légióskodtam.
Milyen érzésekkel távozol Debrecenből, mit üzennél a szurkolóknak?
Bár voltak még céljaim Debrecenben, a klubtól való távozással lezárult pályafutásom egy szép szakasza. Nagyon csalódott vagyok, de mindig szeretettel fogok gondolni a DVSC-re. Négy éves koromtól itt nevelkedtem, majd mutatkozhattam be az élvonalban, 329 bajnokin és 44 Magyar Kupa mérkőzésen léptem pályára, részese voltam három bajnoki címnek és három Magyar Kupa győzelemnek. Szerintem nem is kell tovább ragoznom mit jelent számomra a klub, a város és a szurkolók, akiktől majd külön szeretnék majd elbúcsúzni, megköszönve azt, hogy kiálltak mellettem. Sok sikert kívánok a következő szezonra és évekre a klubnak. Hajrá, Debrecen, hajrá, DVSC!
