A legtöbb labdarúgó nem szereti a téli felkészülést. Te is ebbe a kategóriába tartozol?
Kötelező rosszként tekintek rá, nem igazán kedvelem, hiszen folyamatos fáradtsággal jár. De azzal is tisztában vagyunk, hogy fontos időszak, hiszen most szerezhetjük meg az alapokat az egész évre, hiszen nyáron, ha valamilyen nemzetközi kupában indul egy csapat, csupán egy hét pihenőt kapnak a játékosok, és ekkor nem tudnak alapozni.
Hol tartotok jelenleg a munkában?
Hamarosan befejezzük a harmadik hetet. Az edzéseken nem csupán a száraz futásokon van a hangsúly, bár erre és a kemény kondi edzésekre is szükség van. Fontosnak tartom az állóképesség fejlesztését, hiszen bírnunk kell a terhelést. Szerencsére már a felkészülés elején előkerült a labda.
Hamarosan Törökország felé veszitek az irányt. Mennyire lehet hasznos a külföldi edzőtábort?
Fontosnak tartom ezt, mivel Magyarországon a fagyok miatt kemény talajú pályán, esetleg műfüvön játszhatnánk, ami sérülésveszélyes, ellenben külföldön jobb körülmények várnak bennünket. Egy hét után kissé nyűgössé válunk a bezártság miatt, valamint hiányoznak a szeretteink is, de tudjuk, hogy erre szükségünk van, ha szép eredményt akarunk elérni a szezon végén. Törökországban olyan csapatokkal is megmérkőzünk, amelyekkel itthon nem lenne lehetőségünk. Ezek a mérkőzések azért is hasznosak lehetnek, mert egy-két dolgot elleshetünk az ellenfelektől. A felkészülési mérkőzéseken nem az eredmény a legfontosabb, de sportemberek lévén szeretnénk megnyerni a meccseket.
Jelenleg a harmadik helyen áll a DVSC a magyar bajnokságban. Az előző szezon fényében ilyen szereplésre számítottál?
A tavalyi idénybe nem igazán láttam bele, nem tudom, mi történt pontosan, hiszen akkor még a Videotonban futballoztam. Engem nem lepett meg a teljesítményünk, jó közösséget alkotunk, nincsenek klikkek és sztárallűrök az öltözőben. A szurkolóktól örömmel hallom, hogy szerethető csapatnak tartják a mostani Lokit.
Mit gondolsz, megtartható a bronzérmet jelentő pozíció? Kik lehetnek a legnagyobb kihívók?
Az első két hely megszerzéséhez óriási bravúrra lenne szükség, mivel a Videoton és a Ferencváros kerete is nagyon bő, és láthatjuk, milyen igazolásokat ütöttek nyélbe a télen. A harmadik hely tűnik a realitásnak, de meglehetősen szoros a mezőny, szerintem az Újpest, a Paks és a Honvéd is a dobogóra pályázik. Nagyon fontos lesz, hogyan kapjuk el a rajtot. Egy gyengébb start esetében olyan negatív spirálba kerülhetünk, amelyből nagyon nehéz lenne kikecmeregni. Bízom benne, hogy a tavasszal több néző jön majd ki a meccseinkre, ugyanis ez az együttes megérdemli a biztatást.
A Magyar Kupában is álltok még. Mit gondolsz a következő vetélytársról, a Dorogról?
Tovább kell jutnunk, bár a kupameccsek mindig veszélyesek. A gyengébbnek tartott alakulatok meg akarják mutatni, mire képesek. A Videoton színeiben már megtapasztaltam, milyen kiesni esélytelenebbnek elkönyvelt csapat ellen. Nem szabad félvállról venni a dorogiakat, ha lekezeljük őket, nagy pofonba szaladhatunk bele. Ez a párharc kihatással lehet a bajnoki rajtra is.
Két esélyes, vagyis az FTC és a Videoton is búcsúzott a sorozattól. Álmodozol az MK-aranyról?
A céljaim között szerepet a trófea begyűjtése. Szerencsére átélhettem már, milyen érzés a kupagyőzelem. Jó lenne döntőt játszani, de lépésről lépésre haladunk. Ha sikerülne fináléba jutnunk, nyilván ott is diadalmaskodni akarunk.
A szezon közben adott kölcsön a Videoton a Lokinak. Visszahúzott a szíved Debrecenbe?
Nehezebb volt a távozás, mint a visszatérés. Sajnos a Videotonnál nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy azt terveztem. Több csapat is képbe került, de a listán mindig a DVSC állt az első helyen, mivel helyi gyerek vagyok. Herczeg András személye döntő jelentőségű volt, sokat köszönhetek neki, vele többször egyeztettem a megegyezés előtt. Az első két-három találkozón kicsit bizonytalanabb voltam, nem az az erő sugárzott rólam, ami korábban jellemzett. A Vasas ellen játszottam először a Lokiban a visszatérésem után, azon a bajnokin gyakorlatilag kifacsartam magam, mindkét lábam görcsbe rándult, aminek a meccshiány volt a magyarázata. Szerencsére a folytatás már jól sikerült, ha hasonló mutatókat érnék el tavasszal, már elégedett lennék.
A Fehérvárról már tettél említést, de hogyan értékelnéd a Vidiben töltött egy évedet?
Nagyon sok pozitívumot nem tudok felsorolni, de az egyik legörömtelibb esemény Székesfehérvárhoz köthető, hiszen ott fogant meg a kislányom. Remek embereket ismerhettem meg a Fejér megyei klubnál, példaként Juhász Rolandot nevezném meg. A Videotonnál partvonalon kívülre kerültem, megtapasztaltam ez milyen érzés, szerencsére ez az időszak megerősített.
Válogatottsággal is büszkélkedhetsz. Milyen érzés volt magadra ölteni a nemzeti együttes szerelését?
Egy sportoló életében mindig nagy öröm, ha bemutatkozhat hazája válogatottjában. Régóta vágytam a meghívóra, mivel a DVSC-ben jó teljesítményt nyújtottam. Bernd Storck egy Fradi elleni hazai 3–0-s vereség után hívott fel, hogy közölje velem a jó hírt. Emlékszem, vezetés közben érkezett a telefon, így félre is kellett állnom. A románok és az északírek elleni Eb-selejtezőt csak a kispadról nézhettem, ugyan csalódott voltam kissé, de így is nagy élmény volt ez a két összecsapás. Aztán a Feröerrel vívott mérkőzésen megkaptam a lehetőséget, sajnos részlegesen elszakadt a bokaszalagom, így lecseréltek.
George Leekens személyében új kapitány került a csapat élére. Van esélyed a válogatottságra?
27 éves vagyok, ez a kor ideális egy labdarúgó életében. Nem tettem le a válogatottságról, szeretném növelni a fellépéseim számát.
A külföldi szerződés mennyire motivál?
Szeretném kipróbálni magam valahol, de nem mindenáron. Nekem nem csak a saját érdekeimet kell szem előtt tartanom, gondolnom kell a feleségemre és a kislányomra is.
Nyáron született meg a gyermeked. Milyen baba Natasa?
Kicsit még mindig fura, hogy hárman vagyunk, de leírhatatlan érzés apukának lenni. Nagyon élvezek minden percet, amelyet a kislányommal tölthetek. Eleinte ódzkodtam a pelenkázástól, de amikor a feleségem nincs otthon, ezt is megoldom. Először eléggé hosszú procedúra volt, amíg tisztába tettem Natasát, de már ebbe is belerázódtam. Szerencsére este is jól alszik, bár a bajnokik előtti estét külön szobában töltöm, hiszen szükségem van a pihenésre.
Mióta futballozol?
Négyévesen az Olasz Focisuliban kezdődött a karrierem, a szüleim mindenben támogattak, vittek az edzésekre. Elég kicsi és törékeny volt a termetem, sok hasonló adottsággal rendelkező srác le is morzsolódott, szerencsére én sikerrel vettem a buktatókat. Örülök annak, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, bár ez sok lemondással járt. Azt is hozzá kell tennem, hogy az éjszakai élet és az alkohol sosem vonzott.
Sokan csak Makinak szólítanak. Ki aggatta rád ezt a becenevet?
Kecskeméti János az általános iskolában a testnevelő tanárom volt, ő szólított először így, mivel a különböző gyakorlatokat, ahol csüngeni kellett, én mutattam be. Akadt 3-4 olyan játékos, akivel felnőttem, ők végig Makinak hívtak. Nincs ezzel a névvel semmilyen problémám, már megszoktam. Székesfehérváron Varga Józsin kívül a többiek rendszerint Ádinak hívtak.
A szabadidődben mivel kapcsolódsz ki?
Szeretek pingpongozni és billiárdozni, feleségemmel pedig korábban heti egyszer mindig elmentünk teniszezni. Emellett a Playstationt is szoktam nyomkodni.
B.Á.
