Nyáron tetted át a székhelyedet Szombathelyről Debrecenbe. Miért a DEAC lett a befutó?
A Falcónál lejárt a szerződésem, nehéz szívvel hagytam el a csapatot, de úgy éreztem, környezetváltozásra van szükségem. Érdeklődött a Kaposvár és a Zalaegerszeg is, de azt hallottam, hogy Debrecenben a város és az egyetem is a kosárlabda mögé állt, és ez meggyőzött. Szerintem az ország második legnagyobb települése megérdemel egy ütőképes kosárlabda-csapatot. Több időt tölthetek a pályán a DEAC-ban, ez pedig elősegíti a fejlődésemet, így nem hoztam rossz döntést, amikor ide igazoltam.
Nem titok, hogy a barátnőd cívisvárosi. Az ő személye mekkora szerepet játszott az átigazolásban?
Igyekeztem Réka érdekeit is szem előtt tartani, de ha úgy alakult volna, hogy nem a Debrecenben folytatom a pályafutásomat, akkor is követett volna az új állomáshelyemre. A párom szempontjából is jó döntést hoztam, hiszen ő a Debreceni Egyetemen tanul, emellett a DEAC-ban kosárlabdázik.
Ha már itt tartunk, a kosárlabda mennyire központi téma nálatok?
Nem beszélgetünk erről órákat, de mindig elmondjuk a véleményünket a másik teljesítményéről, emellett ha van valamilyen sporthoz köthető problémánk, azt is kibeszéljük.
A debreceni időszakod meglehetősen pechesen kezdődött, hiszen egy sérülés miatt a szezon elejét kihagytad.
A Jászberény elleni utolsó felkészülési mérkőzésen egy felugrást követően szerencsétlenül fogtam talajt, emiatt külső és belső bokaszalag-szakadást szenvedtem. Nagyon nehéz volt kívülről nézni a csapattársakat, de igyekeztem részt venni a csapat életében.
Mennyire számítasz sérülékeny játékosnak?
2016-ban egy edzésen eltört a csuklóm, emiatt hét hetet kellett kihagynom. Ezt és a bokasérülést leszámítva szerencsére elkerültek a komolyabb problémák, bízom benne, hogy ez sokáig így is marad.
A pályafutásod mikor kezdődött?
Nyolcadikas koromig Tatán kosaraztam, nagy szerencsémre felfigyeltek rám a szombathelyiek, így a középiskolát már ott végeztem. Váradiné Szalka Ildikónak és Váradi Attilának rengeteget köszönhetek. 17 évesen debütálhattam a felnőtteknél, még a szombathelyi ikonnal, Kálmán Lászlóval is együtt játszhattam. Hála az égnek éltem a lehetőséggel, így szerződtetett a Falco. Az érettségi után felvételt nyertem a Debreceni Egyetemre, de egy évig csak a sportra akartam koncentrálni, így nem kezdtem el a gépészmérnök szakot. A diplomámat végül Szombathelyen szereztem meg, műszaki menedzser lettem.
Köztudott, hogy Szombathelyen rajonganak az emberek a kosárlabdáért.
Valóban, a drukkerek meccsről meccsre varázslatos atmoszférát teremtenek a csarnokban. Az eredmények hatására a B-közép létszáma is szépen terebélyesedik. Nagyon nehéz diadalmaskodni az Arena Savariában, hiába ugyanaz a gyűrű, a palánk és a labda, csak ritkán nyernek a vendégek. Talán az ellenfelek már bizonyos lelki teherrel utaznak Szombathelyre.
Térjünk ki a vasi El Clásicóra, vagyis a Falco-Körmend csatákra. Miért különleges ez a meccs?
A szurkolók már napokkal a mérkőzés előtt felfokozott hangulatba kerülnek, elvárják a játékosoktól a győzelmet, de ha ez nem is jön össze, az a minimum, hogy „megdöglenek” a kedvencek a pályán. Sokszor odajöttek hozzánk az utcán, biztattak bennünket. A körmendi szurkolótábor is fergeteges, leírhatatlan érzés ezen a rangadón szerepelni.
Debrecenben volt már arra példa, hogy felismertek valahol?
Nem történt még ilyen. Itt még a labdarúgás és a kézilabda megelőzi a kosárlabdát, de azért dolgozunk, hogy mi is feljebb kússzunk a népszerűségi listán.
Bajnoki ezüsttel búcsúztál a Falcótól. Emellett milyen sikereket értél el?
Örömmel mondhatom, hogy sok szép eredménynek lehettem részese. A diákolimpiákon rendre jól szerepeltünk, a junior és az U20-as korosztállyal bajnoki címet ünnepelhettünk. Egy B-divíziós Európa-bajnokságon a harmadik helyen végeztünk, ez a pozíció feljutást jelentett az A-csoportba, ahol többek között a görög, a német és az orosz válogatottal is összecsaptunk. A tavalyi ezüstérem most már szépen csillog. A Fehérvárral vívtuk a döntőt, az utolsó meccsen komoly előnyre tett szert az Alba, ugyan a végére felzárkóztunk, de nem sikerült fordítanunk. A második hellyel ki tudtuk javítani az előző szezonbeli produkciónkat, akkor csalódást okoztunk a szimpatizánsoknak.
Említetted az utánpótlás Eb-t. A felnőtt válogatottság mennyire motivál?
Természetesen szeretném magamra ölteni a nemzeti együttes szerelését. Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány már két edzőtáborba is elhívott, sőt, egy Montenegró elleni összecsapáson be is mutatkozhattam a gárdában. Szerintem a válogatott mez pozitív energiákat mozgat meg minden sportolónál. A posztomon egyébként komoly vetélytársak szerepelnek, említhetném Eilingsfeld Jánost vagy a rutinos Szabó Zsoltot.
A játékodat hogyan jellemeznéd?
A mentalitásomat tartom a legfőbb erősségemnek, ha nem is megy a dobás, mindig kiteszem a szívemet-lelkemet a parkettre. Abból a tekintetből is hasznos tagja vagyok a csapatomnak, hogy a lecsorgó labdákat összegyűjtöm, de szeretnék pontszerzés tekintetében is vezérré válni.
A DEAC remekül kezdte a szezont, ám az utóbbi időben megtorpant. Mi lehet az oka a nyolcmeccses nyeretlenségi szériának?
Az idény elején Farkas Attila és én is sérült voltam, de talán ez pozitívan hatott a csapatra, hiszen nem volt akkora nyomás a gárdán. Az első meccseken felszabadult volt a játékunk, senki sem vállalta túl magát, így meglepetésgyőzelmeket is tudtunk aratni. Magunk sem számítottunk ehhez hasonló rajtra. Szerintem a fordulópont a Kecskemét elleni hazai összecsapás volt, amikor 37 percig remekül ment, de a hajrában történt valami. Szerencsére felismertük a problémákat, szeretnénk ezeket kijavítani. Próbáljuk visszahozni a szezon elején tapasztalt ritmust. Meggyőződésem, hogy ebben a gárdában jóval több van. Megvisel bennünket a hullámvölgy, de nincs széthúzás a csapaton belül.
Kikkel szorosabb a viszonyod a DEAC-nál?
Mindenkivel jóban vagyok, de talán Velkey Jánost tudnám kiemelni, akit már az utánpótlás-válogatottból ismerek. A beilleszkedésem zökkenőmentesen ment, nagy szeretettel fogadtak a csapattársak.
Kik számítanak a mókamestereknek?
Főleg a fiatalok hangosabbak, például Kozák Marci, Lajsz Gergely vagy Kósa Tamás csinálja a hangulatot. Örömteli, hogy a légiósok sem külön csoportot alkotnak.
Szabadidődet mivel töltöd?
Szeretek moziba járni, a barátnőmmel sorozatokat nézünk, mostanában a Szökés című sorozatra „függtem rá”. A csapattársakkal olykor az edzések után beülünk egy sörre valahová, de a Solo nevű kártyajáték is nagy kedvencünk.
B.Á.
fotó: deacbasket.hu
