Fotó: deac.hu
Bujdosó Sándor, vagy ahogy a barátai hívják, Sanci alig két éve még élte az átlagos fiatalok életét: iskolába járt, focizott, utazgatott a barátnőjével, élvezte az életet. Aztán egy súlyos autóbaleset mindent megváltoztatott. Amputálni kellett a jobb lábát és egy új életformához kellett alkalmazkodnia. A most 21 éves fiút szerető családi közeg veszi körül, talán ennek is köszönhető a pozitív szemlélete. Nem zuhant magába, örült, hogy túlélte az ütközést. Végigcsinálta a rehabilitációt, közben már az újabb lehetőségeken gondolkodott. A labdarúgás után most egy másik sportágban találta meg számításait: csatlakozott a DEAC vívószakosztályához, így Osváth Richárd mellett immár két kerekesszékes vívója van a Debreceni Egyetem sportklubjának.
Nézegettem a Facebookon a fotóidat, és láttam, hogy 2023 júniusában még minden rendben volt, majd az egy évvel későbbi képen már protézis volt a jobb lábad helyén. Mi történt a köztes időszakban?
Közel két éve leérettségiztem a Debreceni SZC Mechwart András Gépipari és Informatikai Technikumban és technikusi vizsgát is tettem gépészetből. Felvettek a Debreceni Egyetem gyógytestnevelő-tanár szakára, jelenleg a barátnőm is ide jár. Előtte azonban szerettem volna egy kis pénzt keresni, így elmentem dolgozni az MVM-hez. 2024. január 15-én egy kollégámmal – ő vezetett – Szeged felé tartottunk munkaügyben, amikor az autópályán nekicsapódtunk egy teherautónak. Én ebből semmire nem emlékszem, mindent utólag meséltek el. Az még megvan, hogy megyünk a sztrádán, a következő emlékem, hogy az intenzíven fekszem.
A Bács-Kiskun Vármegyei Kórházban találtad magad. Hogy emlékszel vissza arra a pillanatra, amikor magadhoz tértél?
Mellettem állt a főnővér és elmondta, hogy balesetet szenvedtem. Kérdeztem tőle, hogy most kedd van? Mert azt tudtam, hogy hétfőn voltunk úton. Azt mondta, hogy vasárnap van, majdnem egy hétig altattak. Miután magamhoz tértem, még semmit sem tudtam, megreggeliztem, ittam kólát, ami akkor nagyon jólesett. Közben megérkezett a család és a barátnőm. Azt éreztem, hogy a combom mintha le akarna szakadni. Úgy voltam vele, hogy biztos eltört, begipszelték, de majd meggyógyul, nem lesz semmi baj. Ahogy ment ki belőlem a fájdalomcsillapító, egyre jobban jött ez az erős fájdalom. Gondoltam, megnézem. Megemeltem a takarót, és akkor láttam, hogy nincs a jobb lábam helyén semmi.
Hogy érintetted ez így hirtelen?
Szerintem kellett az a rengeteg kedélyjavító, amit ilyenkor adnak. Nem pánikoltam, de azt megkérdeztem a barátnőmtől, hogy még így is szeret-e. Azt mondta, hogy ne aggódjak emiatt.
Más sérülést szenvedtél?
A fejem elöl és hátul is szétnyílt, nagy heg látszik most is, de hál’ Istennek agykárosodásom nem lett.
Rajtad kívül volt még valaki, aki ilyen rosszul járt a balesetben?
Nem. Sem a mellettem ülő sofőr, sem a kamionos nem sérült meg.
Mennyi időt töltöttél a kecskeméti kórházban?
Január 15-től március 1-ig feküdtem ott. Egy hónappal később Budakeszin, az Országos Rehabilitációs Intézetben folytatódott a felépülésem június közepéig. Előbb egy ideiglenes protézis volt rajtam három hónapig, majd megkaptam a véglegeset, ami több millió forint lett volna, de a biztosító mindent fizetett, mivel ami velem történt üzemi balesetnek számít.
Amikor az említett kedélyjavítók hatása elmúlt, akkor sem változott a hozzáállásod?
Voltak rosszabb periódusaim, de erős tudtam maradni, sosem kerültem mélypontra.
Annak ellenére sem, hogy szeretett sportágadról, a labdarúgásról le kellett mondanod…
Tizenhat évig futballoztam, a baleset előtt a Záhony VSE igazolt labdarúgója voltam. Az volt a tervem, hogy miután felvételt nyerek a Debreceni Egyetemre, a DEAC focicsapatába igazolok. Az élet azonban más forgatókönyvet szánt számomra.
Jött azonban más: a vívás.
Sokat gondolkodtam, milyen sportágat választhatnék. Külföldön van olyan labdarúgó-bajnokság, amit amputáltak számára indítanak. Próbáltam utánanézni, de Magyarországon ilyen nincs. Aztán a barátnőm elment a gyógytesi szak egyik előadására és Osváth Ricsi pont ott volt, bemutatta a kerekeszékes vívást. Hazajött a barátnőm, kérdezte, nem lenne-e kedvem elkezdeni. Gondoltam, egy próbát megér. A mozgás számomra fontos, nem akartam elhízni, főleg, hogy már futni sem tudok. Ráadásul a nagypapám unokatestvére, Bujdosó Imre olimpiai bajnok kardvívó, így ez a sportág közel áll hozzám. Novemberben eljöttem egy edzésre a DEAC-hoz, azóta itt vagyok. Nagyon tetszik, nem is gondoltam volna, hogy ennyire el lehet fáradni benne. Ricsi és Dávid László a két edzőm. A kerekesszékkel voltak fenntartásaim, mert amikor hazakerültem a kórházból, először nekem rendesen rosszulesett, hogy én ebben ülök. Akkor még a mankót sem tudtam használni, csak a járókeretet, azzal döcögtem előre. Amint megkaptam a protézist, mondtam anyáéknak, hogy én hallani sem akarok a kerekesszékről, úgyhogy egyből el is adtuk. Az edzéshez viszont használnom kell, ám ezt hamar leküzdöttem, hiszen így teljesen más, sportolás céljából van, ezért nem zavar.
Bizonyára már nem dolgozol az MVM-nél.
De igen. Továbbra is alkalmaznak, amiért hálás vagyok a cégnek. Annyi a különbség, hogy más munkakörben dolgozom, mert korábban oszlopokra is fel kellett másznom, ami már nem menne. A BMW-gyárnál van egy telephelyünk, és ott vagyok a depóban, mint adminisztratív menedzser. A barátnőmmel át is költöztünk Debrecenbe tavaly nyár végén albérletbe.
És mi lesz az egyetemi tanulmányaiddal?
A gyógytesi szak sajnos a kukába ment, de az MVM-nél azt javasolták, jelentkezzek villamosmérnökire. Felajánlották, hogy ha azt elvégzem, akkor magasabb pozícióba helyeznek. Ha minden jól megy, szeptemberben megkezdem a tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen.
Visszakanyarodva a sportra, Osváth Ricsihez hasonlóan tőrben és kardban is készülsz. Melyik áll hozzád közelebb?
Talán a kard, mert ott lehet vágni és szúrni is teljes testre, míg tőrben csak szúrni lehet és csak a törzset. Bár állítólag tőrben jobb a mozgásom és sokkal gyorsabb is vagyok.
Jelenleg még csak edzéseken veszel részt a DEAC-nál. Mikor kerülsz olyan szintre, hogy versenyen is indulj?
Ricsi azt mondta, hogy 2025 végén lesz egy országos bajnokság, és nagyon szeretné, ha akkor már ott lennék velük. Így is készülök, hogy ez sikerüljön. Nagyon örülök, hogy a súlyos balesetem ellenére ilyen lehetőségeim vannak. Ismét kitűztem magam elé egy célt, amiért megéri küzdeni.
Nyitrai Daniella
