Butor Levente: „az akarat, kitartás és szorgalom az alapja a sportnak”

A Debreceni Labdarúgó Akadémia U15-ös együttesének támadó középpályása korosztályának nagy ígérete, csapatának egyik meghatározó játékosa. A fiatalember folytatva a családi hagyományt – édesapja is aktív játékos – a futballt választotta, a beszélgetés közben elárulta, ezt a döntését soha nem bánta meg.

0

dsc4583-300x201 Butor Levente: „az akarat, kitartás és szorgalom az alapja a sportnak”Fotó: DVSC

Pár napja írtunk arról, hogy a fiatal játékost, több akadémistával együtt meghívták az U15-ös válogatott augusztusi edzőtáborába. – Nagyon boldog vagyok, jóleső érzéssel tölt el, hogy továbbra is számítanak rám a korosztályos válogatottban. Ez egy pozitív visszajelzés felém, hogy jó úton járok, fejlődésemmel nem csak edzőm, Joó Zsolt elégedett, hanem a szövetségi edző is. Ez külön motivációs erő számomra, bizonyítanom kell, méltó vagyok a válogatottságra, olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy a jövőben is tagja lehessek a keretnek. Annak külön örülök, hogy a nemzeti csapat edzőtáborába az akadémiáról több játékost is behívtak, Engedi Márk, Kiss Hunor, Szakács Levente és Szilágyi Dávid is ott lesz velem Budapesten – fogalmazott Levente.

 – Négy évesen kezdtem el szervezett keretek között futballozni, Hajdúszoboszlón Sarkadi Zoltánnál, majd Ronald Habinál ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival – mesélt a kezdetekről akadémistánk. – Abban, hogy a focit választottam, nagyban közrejátszott, hogy édesapám is futballozik, aki jelenleg a Hajdúszoboszló SE játékosa. Hét év után kerültem Debrecenbe Kolozsi Sándor invitálására, szüleimmel nem gondolkoztunk sokat az ajánlaton, azonnal igent mondtunk. A Debreceni Labdarúgó Akadémián minden feltétel adott a fejlődésemhez, ráadásul egy nagyon jó közegbe kerültem a 2006-os korosztálynál, melynek Sanyi bácsi volt az edzője. Könnyen beilleszkedtem, a társak hamar befogadtak, mindenben segítettek, családias a hangulat az öltözőben. Debreceni éveim alatt Kolozsi Gergő, Száraz Ádám, Fikker Ferenc, jelenleg pedig Joó Zsolt kezei közt tanultam, tanulom a játékot. Edzőimtől rengeteget tanultam az elmúlt években, áldozatos munkájuknak köszönhetően töretlen volt a fejlődésem, mind technikailag, mind taktikailag előre léptem. Megtanultam, a tehetség csak egy adottság, az akarat, kitartás és szorgalom az alapja a sportnak. Nem csak szeretem a focit, szenvedélyemmé is vált, soha nem bántam meg, hogy ezt a szép sportot választottam. Példaképem Kevin De Bruyne, a DVSC-ből pedig Pávkovics Bence a kedvenc játékosom.

Edzője Joó Zsolt korábban nyilatkozott a Debreceni Sportéletnek a fiatal játékosról, melyben kiemelte játékintelligenciáját, amivel kiemelkedik korosztályából. – Talán ami az erősségem, hogy jól látok a pályán, szervező feladataimat igyekszek a lehető legjobban végrehajtani, bátran elvállalom az egy az egyes szituációkat, társaimmal jól megérjük egymást a pályán. Csapatban gondolkozok, a közösség egy tagjaként az a dolgom, hogy jó teljesítménnyel járuljak hozzá az eredményes szerepléshez. Bőven van még hová fejlődnöm, rengeteget kell még tanulnom a futballról, a jelenlegi szinttel nem elégedhetek meg. Meg kell tanulnom a gyengébbik lábamat is használni, illetve a fejjátékomon is van még mit csiszolni. Eltökélt vagyok, profi labdarúgó szeretnék lenni, ezért minden áldozatot meg fogok hozni a jövőben.

Természetesen, koránál fogva még a tanulásra is összpontosítania kell a 13 éves játékosnak, aki utolsó évét kezdi meg szülővárosa általános iskolájában. – A futball mellett a tanulás is fontos, ezért edzések, mérkőzések után minden lehetőséget megragadok, hogy felkészüljek a másnapi órákra. Szerencsére a sportot és az iskolát jól össze tudom egyeztetni, ebből adódóan nincsenek gondjaim. Sokat köszönhetek a hajdúszoboszlói Thököly Imre Kéttannyelvű Általános Iskola tanári karának, akiktől minden segítséget megkapok. Több szabadidőm inkább nyáron van, ilyenkor időnként előkerül a videojáték, de pihenni is többet tudok. Otthon sem szakadok el a labdarúgástól, gyakran előkerül a labda, édesapámmal sokat gyakorlunk. Egyébként ő a legnagyobb kritikusom, egyáltalán nem elfogult velem szemben, nem csak azt mondja el mérkőzések után, ami tetszett neki a játékomban, hanem azt is, mikor rossz teljesítményt nyújtok. Ez úton is szeretnék köszönetet mondani szüleimnek, nagyon hálás vagyok nekik a sok-sok támogatásért.

 – A jövőben is szeretnék meghatározó játékosa lenni korosztályos csapataimnak, tagja lenni a válogatottnak, illetve pár év múlva a DVSC színeiben pályára lépni bajnoki mérkőzésen a Nagyerdei Stadionban. Addig viszont sok munka vár még rám, bízom benne, továbbra is egyenletes lesz a fejődésem, sérülés nem fogja hátráltatni a pályafutásomat – zárta mondandóját Butor Levente.

KZT