Immár hivatalos, hogy tagja vagy az Eb-re készülő válogatott 35-ös keretének…
Az igazat megvallva, már jóval korábban jelezték, hogy tagja vagyok a 35-ös bő keretnek, de pár napja a klub honlapján láttam a nevem, ami megdobogtatta a szívemet. Már az hatalmas megtiszteltetés, hogy számításba vettek, ez is mutatja, jó úton járok és ezen az úton szeretnék továbbra is haladni. Ahogy minden sportolónak, nekem is a válogatottság az álmom, de tudom, posztomon nagyon jó játékosok vannak előttem. Ez egy óriási motiváció számomra, bizonyítja, hogy a sok-sok munka meghozza gyümölcsét, ezért megéri keményen dolgozni. Ezt a munkát szeretném folytatni, próbálok napról-napra jobb lenni és bízom abban, egyszer én is pályára léphetek majd címeres mezben. De már az is boldogsággal töltene el, ha ott lehetnék egy válogatott összetartáson.
Játékoddal, a pályán nyújtott teljesítményeddel rászolgáltál a kerettagságra…
Próbálok minden meccsen maximumot nyújtani, bár az elmúlt két hétben a vállammal küszködtem, nem is tudtam játszani. A mostani idényben új helyzet állt elő, hiszen Jovi (Jovana Jovovic – szerk.) és Nina (Szabó Nina – szerk.) sérülések miatt kiestek, így több feladat hárul rám. Az egyensúlyt kellett megtalálnom, hogy stabil legyek védekezésben, de hozzam az elvártat támadásban is.
Mi a jó irányító ismérve?
Fontos, hogy lásson a pályán, észre kell venni, a társak közül kinek megy jobban a játék és olyan figurát bemondani, ami rájuk épül. Ha ez nem működik egy adott szituációban, lényeges, hogy egy-egy jó csellel, előkészítéssel, vagy „közbelövéssel” tudjon váratlant húzni. Éppen ezért szükséges az improvizatív készség.
Egy veled készült 2021-es interjúban úgy fogalmaztál: „én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa”. Ez ma is így van?
Egy-egy hibánál, labdaeladásnál még ma is gyakran le tudom húzni magam, még akkor is, ha csak én veszem észre, hogy hibáztam. De erre is próbáltam odafigyelni az elmúlt időszakban, hogy bármi is történt, maradjak a jelenben, majd utólag megnézem, mi volt az a bizonyos hiba. Tavaly Océane (Océane Sercien-Ugolin – szerk.) mondta mindig, teljesen mindegy, mi történt, fel a fejjel és koncentráljak a következő feladatra.
Maradva az akkori interjúnál, azt mondtad, meccsek előtt reggel pillangókat érzel a gyomromban. Ott vannak még azok a lepkék?
Van még, mikor érzem azokat a pillangókat, de már nyugodtabban tudok készülni a mérkőzésre, de természetesen van egy kis izgatottság bennem. Szerintem az lenne a rossz, ha nem lenne bennem meccsdrukk.
Azt is elmondtad, nincs példaképed, egyszer te szeretnél azzá válni. Azt is kijelenthetjük a szurkolók egyik kedvence vagy…
Valamikor én ültem a lelátón és szerettem volna olyan lenni, mint akik a pályán voltak, most viszont boldogsággal tölt el, hogy vannak, akik olyanok szeretnének lenni, mint én, ezeknek a fiataloknak példát kell mutatnom. Van olyan lány, aki hasonlóan kötötte fel a haját, ahogy én szoktam, ilyenkor melegség önti el a szívem. A játékommal szeretném kivívni a szurkolók szeretetét. Nagyon jó érzés, mikor meccsek után a drukkerektől kapok egy-egy elismerő szót, illetve látom, hogy az én nevemmel ellátott mez van rajtuk.
Szinte tökéletesen indítottátok a szezont, hét meccs óta veretlen a csapat…
Szerettük volna így kezdeni a szezont, de nem volt könnyű dolgunk, hiszen a felkészülés óta nem emlékszem olyan meccsre, melyen teljes kerettel tudtunk volna kiállni. Több meghatározó játékos esett ki sérülések, betegségek miatt. Mindezek ellenére nagyon jól helyt álltunk, mindig volt, aki a nehéz pillanatokon átlendítette a csapatot, szerintem büszkék lehetünk eddigi teljesítményünkre.
Az előző idényben magasra tettétek a mércét. Idén sikerül ezt a magasságot megugrani, esetleg túlszárnyalni?
Bízom abban, tudjuk emelni a lécet, ismét ott leszünk a Magyar Kupában a legjobb négy között, a bajnokságban megint a dobogón végzünk. Ezúttal nem a BL-ben indulunk, hanem az Európa Ligában, amely sorozatban szeretnénk ott lenni a döntőben.
Visszatérve a válogatotthoz. Csalódott lennél, ha keretszűkítés után kimaradnál az Európa-bajnokságra utazó csapatból?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de még fiatal vagyok, tudom, sokat kell még tanulnom a kézilabdából. Viszont már az hatalmas motiváció számomra, hogy a bő keret tagja lehetek. Minden nap azért fogok dolgozni, hogy álmom valósággá váljon és majd magamra húzhassam a címeres mezt.
