Fotó: Kovács Péter/DLA
„Soha ne add fel, soha ne add fel, soha ne add fel” hangzik fel időnként a B szektorból, az ultrák ezzel a rigmussal buzdítva hátrányban lévő csapatukat. Ezt a rigmust bizonnyal sokszor hallották akadémistáink, melyet meg is fogadtak, az utolsó percig küzdöttek, hogy hátrányból a maguk javára döntsék el a mérkőzést.
Nem várt könnyű ellenfél Garamvölgyi tanítványaira a 11. fordulóban, szombaton a 3. helyen álló Ferencváros ellen léptek pályára. Az első félidőben partiban voltak ellenfelükkel a piros-fehérek, akár előnyel is zárhatták volna a játékrészt, de kimaradtak a lehetőségek, de a 41. percben hátrányba került a debreceni gárda.
A második játékrész elején megduplázta előnyét a Fradi, ilyenkor szokták azt mondani, csoda kellene kétgólos hátrányból megnyerni a mérkőzést. A csoda viszont bekövetkezett, a helyett, hogy akadémistáink beletörődtek volna a vereségbe, minden rejtett tartalékukat mozgósították. Még nagyobb lendülettel, akarattal és elszántan futballoztak a folytatásban. A 62. percben Kokovai kapott szélről egy pontos labdát, majd 11 méterről eleresztett egy életerős lövést, mely utat talált a kapuba. Nem sokra rá, a 79. minutumban már le is dolgozta hátrányát a debreceni alakulat, miután Szakács értékesítette a jogosan megítélt büntetőt. Az egy pont nem pálya, gondolhatták a Garamvölgyi-tanítványok, a hátralévő időben már a győzelem lebegett a fiúk szeme előtt. Erre egészen a 92. percig kellett várni, miután Kokovai egy szöglet után ezúttal fejjel vette be a ferencvárosi kaput. Azt szokták mondani, akkor kell a győztes találatot megszerezni, mikor már az ellenfél nem tud rá válaszolna, a gól után a játékvezető le is fújta a mérkőzést.
Szép volt srácok, ez férfi munka volt!
DVSC-DLA – Ferencváros: 3:2 (0:1)
DVSC-DLA: Csapó, Mikuljuk, Harsányi, Kosztyák, Vaskó, Kokovai, Karakas, Horváth-Gaudi, Szakács (Takács 92’), Batai, Doktor (Bucsák 83’)
Vezetőedző: Garamvölgyi Péter
Gólszerzők: Kokovai 62’, 92’, Szakács 79’
Garamvölgyi Péter: Ezen a mérkőzésen egyaránt megjártuk a poklot és a mennyországot, de a hit, az akarat meghozta végül gyümölcsét. Bár a mérkőzés képe nem ezt mutatta, jól és tudatosan futballoztunk, helyzeteket dolgoztunk ki, de egy rögzített játékhelyzet és egy gyors támadás végén kétgólos hátrányba kerültünk. Ami viszont ez után következett, az mutatja a csapat mentális erejét, tartását és a játékosok sportemberi kvalitását. Nem zuhantunk össze, még nagyobb elánnal futballoztunk, a fiúk hittek abban, meg tudjuk fordítani az eredményt. Annak ellenére, hogy fogyott az idő, türelmesen játszottunk, szépen építettük fel támadásinkat, helyzeteinkből kettőt sikerült kihasználnunk és egyenlítettünk. Az utolsó percben jött a csattanó, megszereztük a győzelmet jelentő találatot. Akár nagyobb arányban is nyerhettünk volna, ha lehetőségeinkből többet tudunk gólra váltani, de semmiképp nem lehetek elégedetlen. Csak dicsérni tudom a srácokat, minden téren csillagos ötösre vizsgáztak, egyénileg és csapatszinten kiváló teljesítményt nyújtottak. Gratulálok a csapatnak, büszke vagyok a fiúkra, le a kalappal előttük.
KZT
