A debreceni csapat a Csúri-Sós, Simonka, Ménes, Mócsán-Karikás, Kincses, Vékei, Katona, Sütő-Csörgő összetételben kezdték a meccset. Az első játékrész jelentős részében a küzdelem és a mezőnyjáték dominált, a kapuk csak időnként forogtak veszélyben. Ettől függetlenül kifejezetten lüktető, jó iramú meccset láthattak a kilátogatók. Mindkét gárda felkészült ellenfeléből. A DEAC helyenként ötletesen, olajozott passzjátékkal hozta ki a labdát saját kapuja elöl. A Simonka-Ménes páros pedig nagyon stabilan játszott középen, rendre jól léptek közbe, így a vendég támadók nem igazán tudtak érvényesülni. A hazai csapat legveszélyesebb játékosa Karikás Krisztián volt, aki többször ígéretesen húzta meg az akciókat a jobb oldalon, valódi gólhelyzetet azonban nem igazán sikerült kialakítani.
A folytatásban beborult az ég, de a játék képe nem változott jelentősen, mígnem a félidő derekán a tállyai csapat egy kiugratást követően Horváth Benjámin révén megszerezte a vezetést. A vendégek ennek hatására megnyugodtak, taktikusan próbálták tartani előnyüket. Sáfár László gyorsabb döntésre, első szándékból történő passzolásra biztatta övéit, akik a hátrány tudatában sem váltak kapkodóvá. Mindez pedig egy gyors kombinációt követően góllá érett: a második félidőre eltűnő Karikás játszotta meg a középen érkező Csörgőt, a hazaiak centere kapura fordult, s némi szerencsével a hálóba lőtte a labdát. Megérdemelt egyenlítés! A hajrára fordulva felváltva forogtak veszélyben a kapuk, Csúrinak két ízben is bravúrt kellett bemutatnia, de Karikás és Kincses is megszerezhette volna a mindent eldöntő gólt. Előbbi 3-4 ember gyűrűjében tört kapura, de a lövésre már nem maradt ereje, utóbbi pedig egy jó összjátékot követően került tiszta lövőhelyzetbe az ötösön, kissé kisodródott helyzetből leadott lövése azonban elkerülte a vendégek kapuját. A villámlás közepette elhangzó hármas sípszó után elmondható, igazságos végeredmény született, bár némi szerencsével mindkét csapat megszerezhette volna a győzelmet.
DEAC – Tállya 1:1
T.S.
