Döntetlen a Ferencváros ellen, de a győzelem is meglehetett volna

Csapatunk a Ferencváros gárdáját fogadta a Nagyerdőn az OTP Bank Liga negyedik fordulójában. Az előjelek és a korábbi fordulókban mutatott játék finoman szólva sem adott okot a túlzott optimizmusra. Ám egy ilyen rangadó mindig különleges jelentőséggel bír, ilyen értelemben talán nincs is valódi súlya annak, hogy milyen játékerőt képviselnek, s milyen formában vannak a résztvevő csapatok.

0

loki-fradi-tozser Döntetlen a Ferencváros ellen, de a győzelem is meglehetett volnaMieink a Paks ellen pontot szerző Nagy – Bényei, Kinyik, Szatmári, Ferenczi – Filip – Jovanovic, Tőzsér – Könyves, Holman, Sós tizeneggyel kezdték a meccset. Míg Thomas Doll a Dibusz – Lovrencsics, Batik, Otigba, Botka – Csernik, Goriaran – Varga, Rui Pedro, Moutari – Priskin összetételben küldte pályára együttesét, mely rendkívül dekoncentráltan kezdte a találkozót. Több pontatlanság, elrontott átadás jellemezte támadásépítésüket, ennek köszönhetően pedig a határozottan fellépő és párharcokat felvállaló debreceni támadók több ígéretes akciót is vezethettek. Középpályásaink hozzáállására sem lehetett panasz, Sós Bence agilisen játszott, jó meglátásai voltak, többször is ígéretes lövőhelyzetben találta magát, kis szerencsével gólt is szerezhetett volna. Jovanovic pedig már bő hat perc elteltével remek passzal találta meg az elfutó Könyvest, támadónk életerős lövését Dibusz öklözte ki. Védelmünkről ugyan sütött a bizonytalanság, de jól működő középpályás-sorunk ellehetetlenítette a ferencvárosi akciók jelentékeny részét. Botka átlövését és Priskin gyengécske fejesét leszámítva nem is tudtak érdemben semmit felmutatni a kapunk előterében, Nagynak nem is igazán volt dolga a komplett első félidőben. Legnagyobb helyzetünk Holman Dávid előtt adódott, Dibuszt is kicselezte, ám kisodródott, visszagurítását követően Sós Bence lövését már blokkolni tudták. Tízesünk egyébként meglehetősen agilis volt, sokat futott és igyekezett letámadásokkal zavarba hozni a bizonytalankodó ferencvárosi védelmet, a félidő hajrájában azonban rossz döntést hozott egy ígéretesen induló akció végén. Mindent összevetve, Tőzsér és Filip játékát sem érhette kritika, Sós Bence pedig ezúttal is kiemelkedett aktivitásban. A viharfelhők gyülekeztek ugyan a Nagyerdőn, de ettől függetlenül is ígéretes második félidőnek néztünk elébe.

A folytatásra kettőt is cserélt a Ferencváros: Thomas Doll a Varga-Priskin páros helyett Julian Koch-ot és Böde Dánielt küldte be a pályára. A rivális játéka ettől még cseppet sem pezsdült fel, rengeteg hibával futballoztak, több ízben is kettészakadt a pálya, de nem igazán tudtunk mit kezdeni a felszabaduló területekkel, Könyves nagyon körülményes volt, ám ennek ellenére is csak hajszálnyi dolgok választottak el minket a gólszerzéstől. Egy Filip-Jovanovic összjátékot követően utóbbi a lekészítés helyett inkább a kapu felé tört, lövését blokkolták, majd Holman Dávid lőtte az égbe a meccs addigi legnagyobb helyzetét. Sós Bence brusztolt ugyan, de a második félidőre kissé elfogyott, Jovanovic és Filip is sokat dolgozott a pályán, de a kapu előtt nem sikerült pluszokat mozgósítani. Holmant új szerzeményünk, Tabakovic váltotta, sokat ő sem tudott hozzátenni, ám az elmondható vele kapcsolatban, hogy fizikai erejével mindenképp hasznára lehet a csapatnak a jövőben. A Ferencváros egyetlen valamirevaló lehetőségét Lovrencsics Gergő puskázta el, amikor tiszta lövőhelyzetben az oldalhálóba vágta a labdát a 16-oson belülről. Ugyan volt két ígéretes szabadrúgás-pozíciójuk is, ám Varga Roland szerencsénkre akkor már nem volt a pályán, s előbb Goriaran, majd Botka hibázta el az előtte álló lehetőséget. A hajrára a fáradó Sós Bence helyére beállt Mengolo is, egy szögletet követően pedig ismét csak centik hiányoztak egy megváltást jelentő találathoz. Miképp egy pár ütemmel korábban megejtett passz a meccs utolsó debreceni akciójánál is jól jött volna, hiszen Könyves és Jovanovic jó összjátékát követően előbbi a hosszún tisztán feltűnő Mengolo felé küldött keresztlabda helyett inkább cipelte a labdát, Botka okosan felrúgta. A megítélt szabadrúgást Tőzsér ellőtte ugyan, de Dibusznak nem okozott gondot a hárítás. Így maradt a 0-0!

A döntetlent előzetesen talán sokan aláírták volna, és összességében nem is lehet kétséges, hogy értékes pontot szerzett csapatunk. Ám a meccs képét nézve vastagon benne volt a levegőben a győzelem esélye is, az elszalasztott lehetőségek, a kulcspillanatokban elkövetett hibák és rossz döntések miatt azonban a DVSC továbbra is nyeretlen az idei bajnokságban. A mai produkció mindenesetre jó alap lehet, láttunk küzdőszellemet és helyenként biztató momentumokat is. Így ha sikerül hasonlóképp folytatni, az első győzelmünkre sem kell már sokat várni.

OTP Bank Liga, 4. forduló

DVSC – Ferencváros 0–0

Nagyerdei Stadion, 5306 néző. Vezette: Szabó Zs. (Kóbor, Márkus)

DVSC: Nagy S. – Bényei, Kinyik, Szatmári, Ferenczi – Jovanovic – Filip, Tőzsér, Sós (Mengolo, 76.) – Holman (Tabakovic, 65.) – Könyves

Ferencváros: Dibusz – Lovrencsics G., Batik, Otigba, Botka – Csernik, Gorriaran – Varga (Böde, 46.)R., Rui Pedro (Lovrencsics B., 62.), Amadou – Priskin (Koch, 46.)

Sárga lap: Sós (19.), Koch (77.), Botka (90+4.), Otigba (90+5.)

Folytatás jövő szombaton a Videoton ellen, Felcsúton!

Hajrá, Loki!

T.S.

Fotó: dvsc.hu