Idén ünnepled 34. születésnapodat, így még aktív labdarúgó is lehetnél. Miért nem a pályán láthatunk?
Nem tudtam elérni azt a szintet játékosként, amire vágytam, ebben rajtam kívülálló okok is szerepet játszottak, amelyeket nem kívánok részletezni. A labdarúgástól nem szerettem volna elszakadni, így edzősködésre adtam a fejem.
Hogyan jellemeznéd edzői hitvallásodat?
Az utánpótlásban a nevelés a leglényegesebb, nem csak jó edzőnek, hanem jó pedagógusnak is kell lenni. Minél fiatalabb játékosokkal foglalkozik egy tréner, annál nagyobb türelemre van szüksége. Fontosnak tartom, hogy a csapaton belül az egyének igyekezzenek kihozni magukból a maximumot. Nem hiszek a „diktatórikus rendszerben”, a futballistáknak bizonyos korlátok között szabadságot kell adni, érdemes bevonni őket a gondolkodásba és a döntéshozatalba. Egyébként két részre osztanám a képzést: az egyik kategóriába a technikai, taktikai, a másikba pedig a mentális rész tartozik, utóbbira is kiemelt figyelmet fordítok. Vannak olyan játékosok, akik az edzéseken jól teljesítenek, de a mérkőzéseken nem tudják kezelni a rájuk nehezedő nyomást, ez pedig problémát okozhat a későbbiekben.
Romániából érkeztél Magyarországra. Mennyire volt nehéz váltanod?
A kolozsvári akadémián kilenc évig dolgoztam, az U15-ös csapattal második helyen végeztünk az országos bajnokságban, olyan játékosokkal foglalkoztam, mint Vlad Chiriches, aki jelenleg a Napoliban futballozik és a román válogatott csapatkapitánya, vagy a Mainzot erősítő Alexandru Maxim. Rajtuk kívül is sok labdarúgó tudott külföldre szerződni. Az edzői munkám mellett labdarúgást oktattam az egyetemen, mégis olyan helyre szerettem volna kerülni, ahol csak egy csapat menedzselésével foglalkozhattam. Amikor megérkeztem Pallagra, és láttam, milyen körülmények között készül a DVSC, gyakorlatilag egyből igent mondtam Herczeg Andrásnak. Nehéz volt mindent hátrahagyni, de Debrecenben profibban tudom végezni a munkámat.
Akad olyan edző, akinek a munkásságát kiemelten nyomon követed?
Nagyon tetszik a Bayern Münchent irányító Jupp Heynckes stílusa, amely kimondottan kapucentrikus. Természetesen figyelem José Mourinho és Pep Guardiola pályáját is, de ők olyan jó körülmények között dolgoznak, hogy ha átveszel tőlük valamit, nem biztos, hogy a csapatodnál működni fog az adott elem. Igyekszem a saját utamat járni, és az elképzeléseimet átadni a játékosaimnak.
Öt nyelven is beszélsz, miért tartod fontosnak a nyelvtanulást?
Az idegen nyelvek elsajátításával új lehetőségek nyílnak ki az ember előtt, például külföldön is munkát tud vállalni. A gyerekeket is biztatom a nyelvtanulásra, hiszen szerintem Európában egyre inkább lebomlanak a határok, és nem számít majd, hogy ki milyen nemzetiségű.
Európai élkluboknál (Tottenham, Barcelona, Valencia) is jártál tanulmányi úton. Milyen hasznos információkkal gazdagodtál?
Elsősorban a képzési struktúrákra voltam kíváncsi, illetve azt figyeltem, hogyan oldanak meg különböző praktikus dolgokat, például az elszállásoltatást. Barcelonában a La Masián 13 éves kortól fogadják a gyerekeket, egységes a rendszer, vagyis minden csapat ugyanabban a stílusban futballozik, így a gyermekek könnyebben beilleszkednek az új korosztályokba. Angliában a bentlakásos rendszer helyett családoknál helyezik el a fiatal játékosokat, emiatt jóval ingergazdagabb környezetbe kerülnek, az egyéniségük jobban tud fejlődni.
Milyen tanulmányokat végeztél el?
Az A-licencet már megszereztem, jelenleg az elit kurzuson veszek részt, ez a legmagasabb kategória az utánpótlás nevelésben. A Pro-licencet addig nem kezdem el, amíg nem látom reális esélyét annak, hogy egy felnőtt csapatnál vállalok szerepet.
Egyébként mennyire szeretnél felnőttekkel dolgozni?
Nem igazán foglalkoztat most ez a kérdés, hiszen meg vagyok elégedve a jelenlegi munkámmal.
A DVSC U14-es gárdáját irányítod. Mit gondolsz az alakulatról?
Természetesen örülnénk, ha megszereznénk az első helyet, de nem ez a legfontosabb. Minden meccsen jól akarunk játszani, valamint győztesen szeretnénk elhagyni a játékteret. Jó színvonalú bajnokságban szerezhetnek rutint a játékosok, úgy gondolom, 7-8 csapatnál is kiemelkedő szakmai munka zajlik. A csapatomban szerencsére sok egyéniség akad, ami örömteli, hiszen mostanság nem dúskál a labdarúgás egyéniségekben.
Szabadidődben mennyire tudsz elszakadni a futballtól?
Nem igazán tudom elvonatkoztatni magam a labdarúgástól, mindig kattog az agyam valamin. Nagyon komplex a feladatom, teljes odaadást igényel. Ez a szakma könnyen vezethet kiégéshez, amit el akarok kerülni, így mindig újítani akarok. A futballt a televízióban is figyelem, a meccseket azért nézem, hogy megállapítsam, milyen tendenciák jellemzőek, és ezeket a trendeket kell átadnunk a gyerekeknek. A testmozgás sem hanyagolom el, szeretek teniszezni és kispályán focizni. A mozgást azért is fontosnak tartom, mert a játékosoktól elvárom, hogy fittek legyenek, és én is jó példát szeretnék nekik mutatni. Szeretek olvasni is, a táskámban mindig lapul egy könyv.
B.Á.
