Dr. Héjja Gábor: „Amíg kedvet és erőt érzek magamban floorballozok”

A DEAC floorballcsapatának kapusát kérdeztük a kezdetekről, jelenről és a jövőről.

0

héjja1-300x157 Dr. Héjja Gábor: „Amíg kedvet és erőt érzek magamban floorballozok”

Miért érdemes ezt a sportágat kipróbálni?

A floorball egy nagyon szórakoztató játék, látványos, gyors, kissé hasonlít a jégkoronghoz. Azoknak tökéletes választás, akik szeretik hokit, de a keményebb ütközéseket nem merik bevállalni. A durvább belemenések nem, de a váll-váll elleni ütközések megengedettek. Magának a játéknak az alapjai könnyen elsajátíthatóak, komoly felszerelést sem igényel, elég egy sportcipő és egy ütő. Akik csak nézni szeretnék, azoknak is kiváló sportélményt kínál.

Mióta űzöd ezt a sportot?

Egyesületi szinten 13 éve, de nem ezzel a sportággal kezdtem, általános iskolában végig úsztam, rendszeresen jártam edzésekre, de ezt nem nevezném versenyszerűnek, majd a gimis éveim elején, mint a legtöbb srác, fociztam kispályán. Egészen véletlenül kerültem kapcsolatba a floorballal, a Tóth Árpád Gimnáziumban egy diák-önkormányzati nap keretein belül sportolásra is volt lehetőség, épp fociztunk, mikor egyik barátom szólt, a tornateremben bemutatót tart a Debreceni Floorball Egyesület a női válogatottal kiegészülve. Megnéztük és nagyon megtetszett a játék, de nem csak nekem, testnevelő tanárunknak, Ilcsik Tanár Úrnak is, akkor határoztuk el, alapítunk mi is egy csapatot. Eleinte én is mezőnyben játszottam, edzéseken, tornaórákon az volt a megegyezés csapaton belül, hogy gólonként váltjuk egymást a kapuban, végül ott is ragadtam.

Családon belül volt még valakinek sportmúltja?

Édesapám gimnáziumi, főiskolai évei alatt kézilabdázott, szintén kapus volt, egy ideig testvérem is floorballozott, de egy sérülés miatt viszont abbahagyta, de amikor lehetősége van rá, velünk edz. A csapat körüli teendőkben sokat segít, részt vesz a menedzselésben.

Azért tud ütni a labda, mi vesz rá bárkit is, hogy kapuba álljon?

Azért a védőfelszerelés sokat felfog, de ugyan úgy, mint a hoki kapusoknál, itt is van 2-3 pont, ahol fájni tud, ha épp ott talál el a labda. Egy kis „flúg” kell ahhoz, hogy valaki ezt a posztot válassza. Csapatunk korábbi kapitánya, Pazsák Csabi mindig hangoztatta, hogy „minden kapus bolond”.

2006-ban a DFSE igazolt játékosa lettél. Töretlen volt a fejlődésed?

Fokozatos volt, de mindig csapattársam, Bulátkó Kornél szintjéhez mértem magam, az ő teljesítményéből láttam, hova kell még fejlődnöm. 2010-ben megnyertük a Magyar Kupát, behívtak a válogatottba, talán akkoriban értem el egyénileg a legjobb szintemet. Sajnos a következő idényekben nem igazán állt össze a csapatjátékunk, messze nem tudtunk olyan eredményesek lenni, mint előtte. Talán ezt az időszakot mondanám, ami hullámvölgynek tekinthető a csapat életében. 2013-ban szakadás volt klubon belül, voltak, akik másképp képzelték el a jövőt, így kerültünk a DEAC-hoz.

héjja-3-300x200 Dr. Héjja Gábor: „Amíg kedvet és erőt érzek magamban floorballozok”

Mindig Debrecenben játszottál, nem volt lehetőség máshová igazolni?

Annak idején volt megkeresés, de szerettem a csapatot, a DFSE-nél nagyjából egy korosztály voltunk, jó közösséget alkottunk, barátságok szövődtek, ezért nem váltottam, később pedig egyetemi tanulmányaim, majd munkám miatt maradtam. Amikor a DEAC-nál körvonalazódott, milyen jövőképünk lehet, komoly tervek lettek felvázolva, és olyan emberek érkeztek a csapathoz, ami előrevetítette, nagy célokat tűzhetünk ki magunk elé, amiket el is érhetünk, számomra nem volt kérdés, hogy itt folytatom.

Ismét meghívtak a válogatottba, de lemondtad. Miért?

Nagyon büszke vagyok arra a két évre (2010-2012), míg kerettag voltam, talán ezt nevezném legnagyobb eredményemnek, de tanulmányaim, később munkám más irányba vitte az életem, úgy éreztem, illetve érzem, hogy nem tudnám kihozni magamból azt a pluszt, amit a nemzeti csapatban elvárnék magamtól.

Egyetem, edzés, mérkőzések, mennyire volt nehéz összeegyeztetni mindezt?

Ezzel nem volt probléma, sőt, visszagondolva az elmúlt időszakra, az egyetemi éveim alatt tudtam legtöbb időt a floorballra szánni. Az órarendet lehetett alakítani, hétvégék szabadabbak voltak, nyilván a vizsgaidőszakban akadtak nehézségek, de sikerült mindig megoldást találni. Ma már munka, magánélet mellett nehezebb mindezt összeegyeztetni, szerencsére párom toleráns ezzel szemben, mindenben támogat, sőt, amikor teheti, ott ül a lelátón a hazai mérkőzéseinken.

Idén az első osztályban kezdtétek a bajnokságot, már túl vagytok néhány fordulón. Hogyan értékelnéd az eddigi teljesítményeteket?

Úgy gondolom, mindent megtettünk a jó szereplés érdekében, voltak ugyan vereségek, de nem hiszem, hogy okunk lenne szégyenkezni, újonc csapatként nem teljesítünk rosszul. Nyilván tudjuk, van még hova fejlődnünk, de dolgozunk keményen, hogy még eredményesebbek legyünk. Ha a saját teljesítményemet nézem, azzal sose vagyok elégedett, mindig találok olyat a játékomban, amit javítani lehet. Ami talán hiányérzetet ébreszt bennem, az a Wizards elleni döntetlen, ha jobb a helyzetkihasználásunk, akár a győzelem is meglehetett volna.

Edzések, mérkőzések, munka fáradalmai után, mivel tudsz kikapcsolódni?

Maga a floorball is egyfajta kikapcsolódás számomra, de szeretek zenét hallgatni, olvasni, szeretem a filmeket, otthon dartsozni, vagy találkozni a barátokkal és beülni valahová beszélgetni. Amikor van rá lehetőségem, TV-ben természetesen nézek, versenyeket, mérkőzéseket, elég széles a repertoár, labdarúgás, jégkorong, amerikai foci, de akár darts versenyt is. Az olimpiai közvetítések alkalmával szinte minden sportágat felsorolhatnék, amit követek.

héjja2-300x200 Dr. Héjja Gábor: „Amíg kedvet és erőt érzek magamban floorballozok”

Mire nevelt a sport?

Fegyelemre, kitartásra, küzdőszellemre, arra, hogy soha nem szabad feladni. Mint csapatsport, megtanított másokkal együtt dolgozni, amit a civil életben is hasznosítani lehet, együtt, egymásért tegyünk, hogy jobbak legyünk.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

Civil munkámban egy stabil, jó praxis kiépítése, ennek most még az elején járok. Amíg kedvet és erőt érzek magamban floorballozok, az a célom, de a csapaté is, hogy minél eredményesebbek legyünk. Úgy jöjjünk le minden mérkőzés után a pályáról, még ha ki is kapunk, hogy mindent megtettünk, mindent kiadtunk magunkból. Szezon előtt még óvatosabb voltam, de most úgy gondolom, egy rájátszást érő helyre odaérhetünk.

Elégedett vagy sportpályafutásoddal?

Büszke vagyok azokra a címekre, amiket a csapattal elértem, nyilván lehetett volna még jobb, de nem lehetek elégedetlen. A tavalyi bajnokság is kedves számomra, hiszen felépítettünk valamit, kitűztünk egy célt magunk elé, amit elértünk, feljutottunk az első osztályba. Egy dolgot sajnálok, hogy sérülésem miatt annak idején a válogatottal nem szerepelhettem világbajnoki selejtezőn.