A bajnokságban szinte bármi megtörténhet
„Nagyon kiegyenlített a küzdelem zajlik, érzésem szerint a Felcsút, ahogy azt a tabella is mutatja, valamelyest kiemelkedik a mezőnyből, a másik hét együttes viszont közel azonos játékerőt képvisel, így jóformán bármi megtörténhet” – kezdte az erőviszonyok részletezését a gárda vezetőedzője, majd kitért a szezonnal kapcsolatos elvárásokra, és a folyamatos eredménykényszer okozta kihívásokra is. „Nyilván szeretnénk minél előkelőbb helyen végezni, ezért mindent megteszünk, ugyanakkor a legfontosabb, hogy az első hatban zárjunk és elkerüljük az osztályozót jelentő hetedik pozíciót. Remek példa a mezőny kiélezettségére, hogy az MTK otthonában 6-1-re nyertünk, ezzel szemben itthon beleszaladtunk egy hatosba. Minden meccsen a pillanatnyi forma dönt, kivétel nélkül. Az eredménykényszer okozta nyomás érzékelhető a srácokon, és olykor rajtam is, hiszen minden pontra égető szükségünk van!”
Természetesen szóba kerül az együttes harcmodora is: „Mindig megpróbálunk egy zártabb, fegyelmezettebb védekezésből kontrákat vezetni. Azt gondolom, ez tökéletesen illik a keret és a játékosok kvalitásaihoz. A szerkezet természetesen változhat, így előfordulnak a 4-1-4-1-es, 4-4-2-es, illetve a 4-2-3-1-es felállási formák. Ezt mindig aktuális ellenfelünkhöz igazítjuk.”
Tehetségek minden csapatrészben
Bukta Csaba télen távozott a DVSC-től, kiesése érzékenyen érintette az együttest, hiszen a támadó alappillére volt korosztályának. „Csabi télen az első csapattal kezdte a felkészülést, ezáltal mondanom sem kell, hogy korosztályunkban, és a nemzeti együttesben egyaránt kulcsembernek számított. Távozása természetesen nagy érvágás, de szerencsére vannak ügyes játékosaink, így minden erőnkkel azon leszünk, hogy pótoljuk őt.” Ez pedig közel sem lehetetlen, világított rá a fiatalok mestere: „Gond nélkül fel tudnék sorolni 5-6 nevet, akik a legmagasabb szintig juthatnak. Lakatos Beni például alapember a korosztályos válogatottban. A legfontosabb, hogy a felnőtt mezőnyhöz vezető úton alázatra, akaratra neveljük a fiatalokat, mert a profi világban nem elég az, ha csak teszem-veszem a labdát. Amikor nyáron a korosztályhoz kerültem, szembetűnő volt számomra, hogy sok a technikailag képzett, játékügyes labdarúgó a keretben, ám meccsszituációkban nem mindig tudták érvényesíteni az erényeiket, hiszen csapatban, kollektívában működni és eredményesnek lenni mindig nehezebb. Ebben persze, előnyt jelent, ha valaki jó érzékkel nyúl a labdához, ugyanakkor meg kell tanulni fegyelmezetten, a csapat érdekeinek alárendelten gondolkodni és futballozni, ezért minden játékosommal szemben elvárás, hogy védekezésből és támadásból egyaránt kivegye a részét, egyszóval a szerelés, az ütközés éppoly fontos része a játéknak, mint a góllövés. Ha nem veszi ki mind a 11 emberünk a részét a munkából, az ellenfeleink kegyetlenül megbüntetik az összes hibánkat.”
„Nem felejtem el, ifista koromban egy hatcsapatos tornán vettünk részt, ahol megválasztottak a legjobb játékosnak. Kaptam egy serleget, melyet aztán hazaérve büszkén mutattam édesanyámnak, aki egy nyaklevessel „díjazta”, hogy egész nap távol voltam, és nem segítettem az otthoni teendőkben. Mi még annak idején sokat tettünk és áldoztunk azért, hogy futballozhassunk, ezzel szemben a mai srácok figyelmét rengeteg más dolog vonja el a sportról, holott minden feltétel adott a fejlődésükhöz. Így a mi legfőbb feladatunk abban áll, hogy – mint azt az előbb is mondtam – alázatra, fegyelemre neveljük őket, hiszen ezek nélkül nem lehet profi, elsőosztályú karriert befutni. Egyébként érzem az előrelépést. A szezon elejéhez képest elsősorban agresszivitásban kellett javulnunk, illetve szerettem volna kiszűrni a felesleges egyénieskedéseket. Úgy gondolom, jó úton járunk, de még sokat kell dolgoznunk ahhoz, hogy célt érjünk.”
Adott az edző-játékos összhang
„Úgy érzem, nincs probléma a srácokkal, szeretném, ha vagányok lennének, ezzel együtt fegyelmet és maximális koncentrációt követelek tőlük, mert máshogy nem lehet eredményt elérni. Az edzésen kívül persze megvan a helye a poénoknak, így mindig azt kérem tőlük, hogy válasszuk külön azt, ami a pályán belül, illetve azon kívül történik. Meccsen, edzésen nyilván követelek, de mindenben számíthatnak rám, éppen ezért mindig „Óhaj, sóhaj, panasz?”-kérdéssel kezdem, s zárom a tréningeket.” Csaba munkáját egy másik klublegenda, Dombi Tibor segíti. Párosuk megfordult az NBIII-ban, tavaly pedig az U19-es együttest irányították. „Úgy vélem, Kicsivel remekül kiegészítjük egymást. Ő képviseli a higgadtabb, nyugodtabb vonalat, míg én a szigort, így megvan az egyensúly.”
Az U17-es együttes legközelebb március 30-án, a második helyezett MTK Budapest vendégeként lép pályára.
Szatmári Csaba vezetőedzőnek, és az U17-es korosztály valamennyi labdarúgójának eredményes munkát kívánunk a továbbiakban!
T.S.
