Emlékszem Rád! – közli, amikor felhívtam. Vagy harminc évvel ezelőtt beszéltél velem. Most miért?
Kíváncsi vagyok mi lett Önnel azóta?
Ha magázni mersz, leteszem. Egyébként jól vagyok. Nagyon jól. Éppen mondtam a fiamnak, Zolinak, pont negyven évvel ezelőtt kezdtem ezt a szakmát. Anyuéktól örököltem. Ők is naprát árultak, meg pattogót. Más volt annak idején a világ!
Mennyiben?
Mindenben. Két héttel a meccsek előtt már tudtuk, hogy mire készüljünk. Ha jött a Fradi vagy a Dózsa, esetleg a Honvéd, nem győztünk szaladgálni áru után. Több fajtát is megkóstoltunk előtte. Akármit nem adhattunk a drukkerek szájába.
Egy pohár mag volt vagy ötven fillér.
Annyi. Ilyen jó a memóriád? Te sem vagy már mai gyerek. Árultam a Mikes Kelemen utcában, tudod, ahol a Debreceni Dózsa játszott. Szegény Varga Pista imádta a szotyimat. Neki külön eltettem a legjobbakból. Meg Süvöltősnek is. Az elnök, a Lisztes, talán alezredes volt. Ő is vevőm volt.
Molnárnak hívták.
Tudom, éppen emiatt ragadt rá a Lisztes becenév. Most más a helyzet. Ebben az évben alig tudtunk jó magot beszerezni. Tavaly rossz volt a termés, vizes, nehéz pirítani. Otthon csinálom, van egy speciális gépem. Attól lesz illatos, ropogós, finom pörkölt.
Mennyiért adod?
A szankciók engem is sújtanak, így van kétszáz és van háromszáz forintos is. Ott vagyok minden kilométerkőnél. Debrecenben, Nyíregyházán, Békéscsabán, még Mezőkövesden is. Ott kifejezetten Tállai Bandi kért, hogy vigyem a portékát.
A csabaiak, meg a nyíregyiek nem bántanak?
Én nem szurkoló vagyok. Ebből élek, és ezt ők is tudják. Bár már sokkal nehezebb. Drága a benzin, a helypénz, az energia. De ez az életem. Szerencse, hogy a család besegít, így talán valamelyikük örökli majd a placcokat. Egy kicsit bánt, hogy az új, nagyerdei játszótér, a Sziget-kék Tematikus Park, azt hiszem ez a pontos neve nem a miénk kívül, de mára konkurenciaharc is van. Igaz, nem tartok senkitől. Lulu bácsi csak egy van. Nyáron lesz majd fagyi, vattacukor, jégkása, lufi, meg minden. De a fő attrakció továbbra is a stadionok körül, a szotyi. Tudod mit kiabáltam, amikor először kiálltam az Oláh Gáboron, a Loki meccse előtt?
Igen. Emberek! Támadjanak meg!
Így igaz. Örülök, hogy emlékszel. Vasárnap jön a Vasas, gyere oda hozzám, támadj meg, vendégem vagy egy pohárral. Nyugi! A napraforgóra gondoltam! És ne tűnj el megint harminc évig!
W.Gy.
