Honnan a Bika becenév?
Úgy rémlik, még szegény Potyók Lajos aggatta rám, aztán megmaradt. Azt mondta, az alkatom miatt, pontosan hozzám illik. A szurkolók is átvették, sohasem nehezteltem érte. Meg minek is? Igaz volt.
Kérlelhetetlen volt a posztján.
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kemény, de sohasem alattomos, sportszerűtlen. Elnézem ezt a Kusnyir gyereket. Rendkívül tehetséges, a legjobb bekk egykori posztomon a magyar mezőnyben. Ez többet kap, mint bármelyikünk annak idején. Manapság, ha túljutsz valakin, ütnek, vágnak, harapnak. Nincs kímélet. Nem jó.
Hiányzik a focihoz kapcsolódó aktív élet?
Ezen én is sokat töprengtem. Nyolcadik éve vagyok nyugdíjas, ma is segítek egy vállalkozásnak, de nem kapcsolódik a sporthoz. Hívtak a lakóhelyemen, Böszörményben, hogy edzősködjek, de jobb a nyugalom.
Miért költözött el Debrecenből?
Más az élet, más a világ, és olcsóbbak a mindennapok. És nem mellesleg jól is érzem magam. 2013 óta itt lakunk. És ez már így is marad.
Idén lesz 35. esztendeje, hogy felhagyott az aktív labdarúgással.
Pontosan. ’76-ban, Hajdúböszörményből kerültem a DVSC-hez, ahol az NB I-ben 173 meccsen léptem pályára. Ehhez jön még majdnem ugyanannyi másodosztály is. Egyszeres nagy válogatott vagyok, a finnek ellen léptem pályára, ugyanannyiszor játszottam az olimpiai, illetve a B válogatottban is. Mostanra maradt a nosztalgia.
Jár a Nagyerdei Stadionba?
Ha a meccsekre gondol, nem mindig. Van bérletem, de télen, ha hideg van, inkább tv-n nézem. Az mindenesetre tetszik, hogy minden létesítményben – mert néha betévedek Sportcentrumos múltam miatt is – rend és tisztaság van. Jól csinálják az utódok.
Egyedül nosztalgiázik, vagy a valamikor társakkal?
Nem nagyon találkozunk a régiekkel. Ha nagy ritkán dumálok elsősorban Tóth Ernővel, Dan Lacival, vagy Wachterrel, a második mondat után úgyis a foci, a Loki a téma. Ez pedig már nekem is a múlt.
W.Gy.
