Fotó: deac.hu
A kirakós vasárnap estére szépen összeállt, az utolsó darabot pedig női futsalcsapatunk tehette a helyére, amely az NB I bajnoki döntőjének második mérkőzését Tolnán játszotta. Pénteken férfi futsalosaink és kosárlabdázóink győzelmével indult a csodahétvége, amely aztán szombaton férfi kézilabdázóink sikerével folytatódott, vasárnap pedig női kézilabda-, női röplabda-, valamint labdarúgócsapatunk is nyerni tudott. Ilyen előzmények után joggal reménykedhettünk Horváth Viktóriáék sikerében, ami roppant fontos lett volna, miután az egyetemisták hazai környezetben elveszítették az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc első felvonását.
A sérült Torma Lilla helyett Tóth Renáta kezdett a kapuban, aki remekül helyettesítette poszttársát, már az első percekben nagy védésekkel jelentkezett. Az első félidőben csupán Krár Edina tudott túljárni kiváló cerberusunk eszén, ám a hazai kapufa ekkor a vendégekkel volt, így maradt a gólnélküli döntetlen. Az egyetemisták az első mérkőzésen is látott agresszív letámadással igyekeztek már az ellenfél térfelén labdát szerezni, ami többször sikerült is, Horváth Viktória lövését Deczkinek bravúrral kellett hárítania. Nem sokkal később Krascsenics Csilla vállalkozott lövésre, az életerős próbálkozást a kapu közvetlen előterében tudták blokkolni az önfeláldozóan védekező tolnaiak. Azt nem állíthatjuk, hogy a DEAC ráerőltette volna akaratát ellenfelére, mert voltak olyan percek, amikor a hazaiak játszottak fölényben, rendkívül hektikus, pulzáló csata zajlott a pályán. A pontosabban játszó debreceniek fertályóra elteltével megérdemelten szereztek vezetést, egy gyors ellentámadás végén Üveges tanári átadását Horváth Viktória lőtte a jobb felső sarokba. A folytatásban is inkább a mieink akarata érvényesült, de a túloldalon is adódtak helyzetek, újabb gólt azonban nem láthattunk, a tolnai kapust az első félidő végjátékában kétszer is a kapufa segítette ki.
Jobban kezdett a Tolna a szünet után, Csapó Orsolya és Nagy Noémi is veszélyeztetett, ám Tóth Renáta továbbra is állta a sarat, nagy védésekkel tartotta egygólos előnyünket. A gyors ellentámadásokra továbbra is építhetett a DEAC, a legközelebb Krascsenics állt a gólhoz, ám Deczki bravúrral hárította közeli lövését. A 28. percben váratlan fordulatot vett a mérkőzés, amikor a mindössze tizenhat esztendős Vámosi megkapta második sárga lapját, így a kiállítás sorsára jutott, az egyetemisták pedig emberelőnyből kísérelhették meg növelni előnyüket. Ez végül Horváth Viktóriának sikerült, aki Krascsenics átadásából szerezte meg önmaga és csapata második találatát. Sokáig sajnos nem örülhettünk, egy kipattanó lövést ugyanis Bajcsy Krisztina közelről gólra váltott, visszaállítva az egygólos különbséget. A hazaiak nagy erőket mozgósítottak az egyenlítés érdekében, ám a DEAC örülhetett újabb találatnak, Üveges a saját térfeléről indította Fekete Gabriellát, aki Deczkit átemelve szerezte meg csapatunk harmadik gólját. Ezzel még nem volt vége, az öt a négy elleni játékból Csapó lőtt a jobb alsóba, így ismét egy gólra csökkent a debreceni előny. A hajrában a mieink könnyedén bevehették volna az üres kaput, s Tóthnak is akadt tennivalója, de az eredmény már nem változott, a DEAC 3–2-es győzelmével egyenlített a bajnoki döntőben, ezzel a kirakós utolsó darabja is a helyére került.
Női futsal NB I, döntő, 2. mérkőzés
Tolna-MÖZS – DEAC 2–3 (0–1)
DEAC: Tóth R. – Tóth N., Fülöp, Horváth V., Krascsenics
Csere: Torma, Fekete G., Pócsik, André, Nagy A., Üveges, Czégény
Gólszerzők: Horváth V. 12′, 29′, Fekete 36′
P.G.
