Elek Gergő: „Úgy gondolom, a fejlődés megfelelő ütemben halad”

A Debreceni Egyetem férfi futsalcsapata építkezési fázisban van, az viszont látszik, jó úton haladnak, aminek a gyümölcse, ha egyben marad a gárda, a következő bajnoki évben érhet be. Annak ellenére, hogy több meghatározó játékos távozott, fiatalok kerültek fel az első keretbe, az előkelő, 5. helyről várhatják a januári folytatást. A Fekete-fehér alakulat edzőjével beszélgettünk az elmúlt félév teljesítményéről.

0

62507855_2460536987314265_2814940364870254592_o-300x200 Elek Gergő: „Úgy gondolom, a fejlődés megfelelő ütemben halad”Fotó: DEAC

Az 5. helyen zárta az évet a csapat. Ez már realitás, vagy meglepetés helyezés?

Véleményem szerint az, hogy az 5. helyen tudunk telelni, abszolút erőn felüli teljesítmény a csapattól. A maga nemében kisebbfajta csodaként tekintek arra, hogy négy fordulóval az alapszakasz vége előtt még versenyben vagyunk a felsőházba való kerülésért.

Nyáron szinte új csapatot kellett építeni. Honnan, hova sikerült eljutni?

Nagyon fontos azt tisztán látni, hogy egy-egy játékos miképp fejlődik, ez futsalspecifikusan hogyan zajlik. Érkeztek azok a játékosok, akik jó futballisták és elkezdték tanulni a futsalt. Ezt nyilván az alapoktól kellett kezdeni, mégpedig a védekezéstől, ugyan úgy, mint a fociban. Olyan dolgokra próbáljuk megtanítani őket, amit nagypályán már alkalmaznak külföldön, viszont Magyarországon még nem. Az első, mivel futsalban kisebb a terület és a létszám, a labdás játékos megtámadása. Ez azért fontos, hogy az ellenfél ne kerüljön létszámfölénybe, ezáltal gólhelyzetbe. Miközben tanultak védekezni, előrejátékban körülbelül annyi volt kezdetben a taktika, hogy csak ügyesen. Mivel jó labdarúgókról van szó, bele tudták vinni a kreativitásukat, ezáltal veszélyes helyzeteket tudtunk kidolgozni, gólokat szereztünk, meccseket nyertünk. Ezután a támadások felépítésére helyeztük a hangsúlyt, már szabályok közé voltak szorítva a játékosok, hiszen a „menj és focizz” csak egy bizonyos szintig működik. Lényeges, hogy a fiúk megtanuljanak jó döntéseket hozni, például mikor kell bevállalni az egy az egyeket. Eljutottunk egy bizonyos szintre, de amíg a szabályok betartása nem ösztönszerű a pályán, az visszaveti a teljesítményt. Ez valahol természetes, az volt a szerencse, hogy a fejlődés üteme mindenkinél más és más, így tudtunk felszínen maradni. Továbbra is a rutin a legfontosabb, ez alatt azt értem, hogy tudja kezelni a játékos, ha rosszul játszik, amikor nem sikerülnek a cselek. Azt szoktam kérni ilyenkor, hogy próbálják mérkőzés közben felépíteni magukat, viszont a védekezést hozni kell. Ebben kell előre lépnünk pszichésen is. Úgy gondolom, a fejlődés megfelelő ütemben halad, megfelelő hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel.

A rutinos játékosokra milyen szerep hárult a tanulási időszakban, vezérei tudtak lenni a csapatnak?

Szentes-Bíró, Kántor, Tóth Attila, ha nem volt sérült, Varga Dani nagyon sokat segítettek. Úgy gondolom, abszolút vezérek tudtak lenni, megértették, hogy nem csak a saját teljesítményükkel kell foglalkozni, hanem a társakra is figyelni kell. Sokkal többet kellett védekezésben, támadásban irányítani, ami eleinte nehéz volt, de szerencsére betöltötték a vezérszerepet. A fiatalok véleményem szerint örülnek ennek, időnként látszott is, igényelték az irányítást.

Mivel voltál elégedett és miben maradt hiányérzet benned?

Ahogy kezdtük a bajnokságot, az szenzációs volt, amihez kellettek az olyan kiváló teljesítmények, amik váratlanok voltak, mint például a kapuban Krajcsi Bencéé. Kiemelkedő eredmény volt, hogy a Ferencváros otthonából elhoztuk a három pontot, illetve a hazai győzelmek. Ezek nem is meglepetés győzelmek voltak, hiszen a játék képe is azt mutatta, jobbak voltunk ellenfelünknél. Becsúsztak nagyobb arányú vereségek, melyek törvényszerűek voltak, ami viszont kellemetlen, hogy kettőt a mögöttünk álló Dunaújvárostól szenvedtünk el. Úgy gondolom, a válogatott szünet utáni Kecskemét és a BME elleni találkozókat meg kellett volna nyernünk. Ezeken a mérkőzésekben új játékhelyzetbe kerültünk, nekünk kellett dominálni, amihez nem tudtunk felnőni, így mindkét meccsen alul maradtunk.

A jó szereplés tükrében sem változtak a célok?

Először is azt szeretném leszögezni, már az szenzációszámba megy, hogy még mindig van esélyünk bekerülni a felsőházba. Mivel kiegyenlített a mezőny, annak, hogy odaérjünk, van realitása. Négy forduló van még az alapszakaszból, természetesen megy a számolgatás, de az a biztos, ha begyűjtünk 9 pontot. A Haladás ellen erre kevés az esély, de a két hazai – Ferencváros, Kecskemét – és az Aramis elleni idegenbeli találkozóinkat be lehet húzni. Ez nem lesz könnyű, hiszen a Fradi és az Aramis is a felsőházba pályázik. A célunk viszont nem változott, ami a biztos bennmaradás, melyet egy esetleges felsőházi szerepléssel teljesíthetünk. Viszont akkor sincs probléma, ha az alsóházba kerülünk, előkelő pozícióban lehetünk, mivel viszünk magunkkal pontokat. A kiegyenlített viszonyok miatt viszont nem lesz egyszerű dolgunk, az előző évekkel ellentétben, most nem látszik, melyik az egyik csapat, amelyik ki fog kiesni.