– Kezdjük máris a legfontosabbal: sikerült teljesen felépülnöd?
– Igen. Szerencsére a debreceni klinikán nagyon jó kezekbe kerültem, így két műtéttel a hátam mögött most már száz százalékosnak érzem a felépülésemet.
– Mivel töltötted az utóbbi, floorball és sportmentes évet? Hogyan sikerül újra ráhangolnod magadat az edzésekre?
– Az elmúlt egy évben leginkább az iskolámban próbáltam a legjobban teljesíteni. Leérettségiztem, és beadtam az egyetemi jelentkezésemet. A spotmentes jelzőt el is hagynám, mert amint az orvosaim engedték, hogy újra sportoljak, diákolimpián játszottam a gimnáziumi röplabdacsapatban. A floorball az most a felkészülési időszak végén tért vissza az életembe, de ugyanúgy élvezem, mint egy évvel ezelőtt és ugyanolyan elszántsággal próbálok az idei szezonnak nekivágni.
– Milyennek látod a mostani keretünket? Milyen eredményekre számíthatnak a szurkolók?
– A mostani keretben szerencsére nagyon sok az új arc, és mindenki nagyon elszánt az idei szezon tekintetében. Nagyon fontos szerintem, hogy ez az év nem csak arról fog szólni, hogy a bajnokságban megpróbálunk minél jobb eredményt elérni, hanem hogy a csapatban az emberek összeszokjanak a pályán. Én személy szerint pozitívan vélekedem az idei keretről, ha kiforranak a sorok és mindenki hozni tudja a maximumot, akkor szerintem a csapatnak mindenképp az első felén kell lenni a tabellának szezon végén.
– Korábban alig volt hálóőr, most van négy kapus is. Mennyire lesz nehéz szerinted bekerülni a kapuba? Mit vársz magadtól az idei szezonban?
– Nem gondolnám, hogy meg fogjuk egymást gyilkolni, hogy valaki bekerüljön a kapuba egy-egy meccs alkalmával, inkább mindannyian megpróbáljuk a maximumot hozni folyamatosan. Ha éppen nem sikerül bekerülni a kapuba, akkor is száz százalékosan segíteni a társunk munkáját.
– Végezetül te sem menekülsz meg sablonkérdésünktől: minden kapus bolond?
– Szerintem abszolút helytálló a mondás, nem is tudnám részletezni, hogy miért: egyszerűen mindenkinek megvannak a maga bolondságai. Ez a kapusokra hatványozottan igaz!
