Erdélyi Miklós: „a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól”

Erdélyi Miklós már az érettségi előtt bemutatkozhatott a DVSC első csapatában, s még nem volt harminc éves, amikor felkérték az együttes kapusedzőjének. A szakember ezúttal felelevenítette színes pályafutásának legszebb pillanatait, de az is kiderült, hogy kit tart a világ jelenlegi legjobb kapusának, és milyen céljai vannak a közeljövőre nézve.

0

IMG_1826-300x200 Erdélyi Miklós: „a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól”

Márciusban ünnepelted a harminckilencedik születésnapodat, s az életkorod alapján akár még mindig a gólvonalon állhatnál. Nem hiányzik a mérkőzés izgalma, nem lendül olykor a kezed a kispadon?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik, de összességében nem lehet okom panaszra, hiszen fiatal korom ellenére a legmagasabb szinten dolgozhatok edzőként, ráadásul a szülővárosomban. A lelátóról és a kispadról minden védés könnyebbnek tűnik, de a pályán a másodperc törtrésze alatt kell jó döntést hozni, s ez nem mindig egyszerű feladat. Abból lesz jó futballista, aki gyorsan képes a legjobb megoldást kiválasztani, edzőként ezt a szemléletet próbálom átadni a kapusoknak is. Ami az izgalmat illeti, abból a kispadon is van bőven, de igyekszem nyugalmat, higgadtságot közvetíteni a játékosok felé. 

 Emlékszel még a kezdetekre? Te választottad a kaput, vagy a kapu választott Téged?

A részleteket már nem tudnám pontosan visszaidézni, de számomra egyértelmű volt, hogy a kapusposzton próbálom ki magam. Gyermekként nem igazán szerettem futni, talán így kerültem a kapuba, ahol hamar megtaláltam a helyem. A legtöbb fiatal minél több gólt szeretne rúgni az edzéseken és a mérkőzéseken, én azonban fordítva gondolkoztam, számomra mindig sokkal fontosabb volt, hogy megóvjam a portámat, bravúros védésekkel segítsem a csapatot. Persze kiskoromban előfordult, hogy kikéredzkedtem a mezőnybe, de a kapu valamiért mindig jobban vonzott.

 Mikor derült ki, hogy tehetséges vagy kapusként?

Debrecenben egyenletes volt a fejlődésem, végigjártam azt a bizonyos ranglétrát, de igazán akkor éreztem, hogy komolyabb karrier várhat rám, amikor tizennégy éves koromban először meghívót kaptam a serdülő válogatottba. Később aztán minden utánpótlás-korosztályban magamra ölthettem a címeres mezt, s a Debrecen színeiben az élvonalban is bemutatkozhattam. Ekkor még tizennyolc éves sem voltam, így hosszú távon nem tudtam megragadni az első csapatnál, ám ennek ellenére rengeteget köszönhetek a DVSC-nek, hiszen az első NB I-es mérkőzés minden labdarúgó pályafutásában meghatározó.

63E39F14--300x200 Erdélyi Miklós: „a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól”

 Debrecenből az MTK-hoz kerültél, majd később az ország több szegletében is megfordultál, és Angliában is kipróbáltad magad. Minden úgy alakult, ahogyan eltervezted?

Alapvetően igen, hiszen annak ellenére, hogy a korszak meghatározó csapatának számító, bajnoki címért harcoló kék-fehéreknél nem kaptam játéklehetőséget, sok helyen futballoztam kölcsönben, s mindenütt tanultam valamit a labdarúgásról és az életről egyaránt. Később Kispesten, Pápán és Nyíregyházán is az élvonalban védhettem, de szerettem volna magam külföldön is kipróbálni, így egy fél szezont Angliában is eltöltöttem. Érdekes volt látni, hogy ott az ötödik vonalban is profi körülmények uralkodnak. Szerencsére jól ment a védés, és marasztaltak is a vezetők, de a családom hiánya miatt végül a hazatérés mellett döntöttem.

 Már a játékos-karriered alatt tudatosan készültél az edzői pályára?

A húszas éveim végén már ott motoszkált a fejemben, hogy az aktív évek után is szeretnék a zöld gyep közelében maradni, így elkezdtem megszerezni a különböző képesítéseket, általános és specifikus tanfolyamokat egyaránt elvégeztem. Vezetőedzőként már akkoriban sem tudtam volna magam elképzelni, a habitusom alapján inkább a kapusedzői feladatok illenek hozzám, így nagyon örültem, amikor a nyíregyházi időszakom alatt megbíztak az utánpótláskorú debreceni kapusok felkészítésével. Ezt a feladatot még sikerült összeegyeztetnem az aktív labdarúgással, ám amikor kétezer-tizenegy januárjában felkértek az első csapat kapusedzőjének, válaszút elé kerültem. Ugyan a Nyíregyházával harcban voltunk a feljutásáért, hatalmas megtiszteltetésnek éreztem a megkeresést, így elfogadtam az ajánlatot, s ezzel párhuzamosan még néhány évig védtem a DVSC második csapatában.

IMG_1727 Erdélyi Miklós: „a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól”

 Jelenleg öt hálóőrrel foglalkozol a Lokinál, s a fiadat is ellátod hasznos tanácsokkal. Mik a jó kapus ismérvei?

Az első csapathoz három kapus, Nagy Sándor, Tomas Kosicky, valamint Hrabina Alex tartozik, mellettük a DEAC kölcsönjátékosaként futballozó Szabados Istvánnal, és a jelenleg Budaörsön futballozó Kovács Péterrel is foglalkozom. Mindannyian tehetségesek, a fiatalokban is látok potenciált, ám a kapusoknál bizalmi posztról beszélhetünk, így aztán nincs könnyű feladatuk az ifjaknak, ha szeretnének első számúvá válni. Érzésem szerint a legfontosabb tulajdonság a higgadtság, az intelligencia, hiszen utolsó emberként hatalmas felelősség nyomja a kapus vállát. Jó reflexek és megfelelő fizikai paraméterek kellenek a sikerhez, hibázni pedig nem lehet büntetlenül, erre fel kell készíteni a fiatalokat. Ami a fiamat illeti, Benedek már kiskorában is elkísért az edzésekre, s hamar beszippantotta a közeg, én pedig igyekszem átadni neki a tapasztalataimat, segíteni a kapussá válás rögös útján.

IMG_1728 Erdélyi Miklós: „a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól”

 Kit tartasz a világ jelenlegi legjobb kapusának?

Nehéz lenne egyet kiemelni, kicsik a különbségek. Inter-szurkolóként a szlovén Samir Handanovics áll talán a legközelebb a szívemhez, de Manuel Neuer, Jan Oblak, valamint Marc-André ter Stegen is hosszú idő óta jó teljesítményt nyújt klubjában. Ami a magyarokat illeti, Gulácsi Péter érzésem szerint a világ tíz legjobb kapusa közé sorolható, hiszen meghatározó tagja a Bundesligában harmadik helyen álló lipcsei csapatnak, de a ferencvárosi Dibusz Dénes játékát is kedvelem. A görög bajnokságban védő Megyeri Balázshoz már évek óta nagy reményeket fűzök, a kollegáimmal pedig azon dolgozunk, hogy hamarosan egy debreceni kapust is a legjobbak között emlegethessen a szakma.

 A futballon kívül mi jelenti számodra a kikapcsolódást, mivel töltöd a szabadidődet?

A napjaim többségét az akadémián töltöm, előfordul, hogy reggeltől estéig Pallagon vagyok, így viszonylag kevés időm jut a kikapcsolódásra. Fölös energiámat a tenisszel vezetem le, a megyei másodosztályban játszok, ez a sport tökéletesen kikapcsol, lefáraszt. A legtöbb örömöt pedig természetesen a családom jelenti, igyekszem a lehető legtöbb időt velük tölteni.

IMG_0201-300x208 Erdélyi Miklós: „a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól”

 Mik a céljaid kapusedzőként a jövőre nézve?

A legfontosabb, hogy jövőre is NB I-es legyen a Debrecen, jelenleg ezért dolgozunk nap, mint nap. Amikor az egész csapat mélyponton van, a kapus sem tudja kirángatni a gödörből az együttest, azonban tartást adhat neki, s bízom benne, hogy ez sikerülni is fog a hátralévő mérkőzéseken. Ami engem illet, a mai napig rengeteg jót kapok a labdarúgástól, így még legalább húsz évet szeretnék a kapusok felkészítésével foglalkozni. Jó lenne ismét bajnoki címet ünnepelni a Lokival, apaként pedig az az álmom, hogy egy napon a fiam nevével kezdődne a DVSC összeállítása.