Ám a nagyratörő álmok megfogalmazásához, és aprólékos megvalósításához még rengeteg munka kell. Na meg persze, kiegyensúlyozott és megbízható teljesítmény, hétről-hétre. Így Lányaink már javában azon dolgoznak, hogy tartsák a jó formát, és sikerrel vegyék a következő bajnoki akadályt. A feladat nem egyszerű, hiszen vasárnap az előző évad bajnoki bronzérmeséhez látogatunk.
Azt pedig már megszokhattuk, hogy a DVSC-Érd csörték rendre parázs, végletekig kiélezett összecsapásokat hoznak, s időnként bizony az indulatok is el-elszabadulnak. A vasárnapi EHF-bravúrt követően nem lehet más az egyszeri szurkoló elvárása, minthogy csapatunk sikerrel vegye fel a versenyt Szabó Edina gárdájával, mely idén talán joggal pályázhat arra, hogy kitörjön az örök harmadik szerepéből.
Keretük ugyanis alaposan átalakult. Távozóik névsorát szemlélve megállapítható, hogy egyetlen eligazoló játékosuknak sem volt meghatározó szerepe az előző évadok sikereiben, így Araujo, Fekete Bozsana, Zeljana Stojak, Szvetlana Gridnyeva, Győri Barbara, vagy épp Gulyás Vanda egyaránt pótolható elemei az érdi állománynak. Kulcsembereiket pedig annak ellenére is sikeresen megtartották, hogy a Ferencváros rendkívül intenzív érdeklődést mutatott a narancsmezesek egyik leggólerősebb, s legféltettebb portékájáért, Klivinyi Kingáért. Mindemellett kulcs-és hiányposztokra egyaránt jelentős erősítések érkeztek. A francia válogatott Foggea jó eséllyel vehet le nem kevés terhet kollégája, Janurik Kinga válláról. Továbbá az Issy csapatától elcsábított Lassource, a svéd-válogatott átlövő, Roberts, valamint Tóth Gabriella is kulcsszereplője lehet annak, hogy idén szintet lépjen, s egy nemzetközi viszonylatban is jelentékeny brigáddá erősödjön Szabó Edina együttese. Mindez még akkor is állja helyét, ha tudjuk, a magyar női kézilabdázás töretlen ígéretének számító Tóth Gabriella az elmúlt két évben sajnos többet volt sérült, mint egészséges, s az idei szezont is betegállományban kezdte meg.
Formájukra nem lehet panasz, eddigi hét bajnokijukból hatot megnyertek, viszont találkozóik zömét jóindulattal is középházba sorolható csapatok ellen játszották. Persze, nem érdemes lesajnálni sem a Budaörs, sem pedig az MTK gárdáját, viszont a Békécsaba-Vasas-Kecskemét trió céljai legoptimistább esetben sem terjedhetnek tovább a kiesés elkerülésénél. A Győrtől már simán kikaptak, ellenben siófoki meccsük figyelemreméltó. Különösebb ellenállás nélkül verték Lars Rasmussen tanítványait, ami annak tükrében különösen aggasztó, hogy a Balaton-partiak igencsak könnyedén nyertek a Hódosban szeptember közepén. Jobbszélsőjük, Katarina Krpez meccsről-meccsre ihletett formában játszik, hét meccsen szerzett 57(!) gólja egészen emberfeletti mutató, azzal együtt is, hogy ő az érdi együttes első számú heteslövője. Támadásban rajta kívül González, Roberts és Klivinyi lehet a kulcsember, míg védekezésben Kisfaludy, Bulatovic és Signaté viheti a prímet, de fokozódó szerep hárulhat a szezont sérülten kezdő, ám lassan újra egyenesbe kerülő Tóth Gabira is. Janurik és Foggea pedig a bajnoki mezőny egyik legkomolyabb párosát alkotják kapusposzton.
Meggyőződésem, hogy tényleges győzelmi esélyünk legyen a gyenge láncszem hiányában már-már kikezdhetetlennek tűnő Érddel szemben, ahhoz szinte tökéletes kézilabda kell, melyre jelen pillanatban még aligha képes a csapat. Mert az kétségtelen, a Lubin elleni performansz minden katarikus pillanata, és a lélekemelő végjáték ellenére sem volt hiánytalan, hiszen egy-egy ponton bizony akadtak kifogásolható, s orvoslásra váró elemek a játékban. Ám ha sikerül egy megfontolt, de mégis gyors, és egy racionális, de mégis kellőképp improvizatív kézilabdával előrukkolnunk, élvezetes és nyílt meccsre van kilátás. Legalább akkora tűz és elszántság kell, mint legutóbb, pontosan ugyanannyi, vagy még annál is több hittel. Mert ezúttal Magyarország talán legjobb formában lévő csapatának otthonában kell megmutatnunk, hogy mennyit is érünk valójában!
Mindent bele, Lányok!
Hajrá Loki!
T.S.
