Ezüstérmek a Riga Kupáról – három debreceni srác a dobogón

Ha számba akarjuk venni, mely korosztályos csapataink nyújtottak várakozáson felüli teljesítményt a 2017-18-as szezonban, feltétlenül a serdülőket kell először megemlíteni.

0

IMG_0979-300x239 Ezüstérmek a Riga Kupáról - három debreceni srác a dobogón

György József legényei a magyar pontvadászat 4. helyén végeztek, a szlovák bázisú CJHL tornasorozaton pedig okos, érett és megfontolt játékkal értek oda a dobogó második fokára. Ennyit a csapatszintű eredményekről, de természetesen nem feledkezhetünk meg a kiváló egyéni teljesítményekről sem. U 16-os játékosaink közül hárman – ANTEK TAMÁS, BARTÓK ANDRÁS és SZABÓ KORNÉL – bekerültek a korosztályos magyar válogatottba is, mi több, részesei voltak az együttes „nagy menetelésének” a rigai nemzetközi tornán. A hagyományosan bivalyerős csapatokat felvonultató lettországi eseményen a jégkorongsport nagyhatalmait képviselő társaságokkal kerültek szembe és láss csodát, meg sem álltak a döntőig!

– Játékosainkat először arra kértem, vázolják fel, milyen út vezetett a válogatott csapattagságig!

B.A.: Riga előtt két tornán vettünk részt, december végén Poprádon rendezték meg a 4 nemzet tornáját, majd február közepén Olaszországba utaztunk, Baselga di Píné-be. A szakmai stáb előre jelezte, hogy ezeket az eseményeket már a rigai torna előválogatójának tekintik.

A.T.: Előzetesen négy kapus került be a keretbe, nagyjából egyenlően kaptunk lehetőséget. Az edzők többek között azt figyelték, hogy kiket motivál a címeres mez és kiket „nyom össze” a lehetőség. Nekem jól sikerült a „vizsga”, Poprádon a torna legjobb kapusának választottak, ami nagy lökést adott nekem.

Sz.K.: Március végén, a tornák után még volt egy 2 napos edzőtábor, ahol konkrétan a csapatba kerülés volt a tét. Nekem sikerült jó teljesítményt nyújtani, amit el is vártam magamtól. Nagy örömünkre mind a hárman bekerültünk az utazó keretbe.

B.A.: Szerintem mindhármunkban plusz energiák törtek a felszínre, bár kicsit izgultunk, visszafogottabbak voltunk a kelleténél. Egyébként a mezőnyben sem Poprádon, sem Baselgaban nem ment túl jól nekünk a játék, de a válogatásnál az egész éves munkát is figyelembe vették.

– Rigában 24 top-csapatból álló, népes mezőny várt rátok. Március 30-án mindjárt az egyik legnehezebb vetélytárs, a svéd Tordön (Mennydörgés) Black együttese ellen léptetek a jégre.

A.T.: Ez volt életem legjobb és egyben legnehezebb mérkőzése. Egyre-másra jöttek a megszokottnál jóval gyorsabb, erősebb és pontosabb lövések…

Sz.K.: Nagy iramú találkozó volt, de fel tudtuk venni a tempót. Nagyon jól tartottuk magunkat egészen a meccs legvégéig.

B.A.: Pihentek voltunk és ki voltunk éhezve a mérkőzésre. Sokáig bírtuk, a szíve vitte előre a társaságot, de a végén már nagyon nyomtak, nálunk pedig kiütközött a mentális fáradtság. Egy kipattanót belőttek és ezzel el is vitték a meccset.
– Ezután a Zürich Lions következett, ami szintén nem ígérkezett sétagaloppnak.

B.A.: A Zürich ellen mi voltunk a jobbak. Tempóban felülmúltuk őket, sikerült megszerezni a vezetést is, ami plusz motivációt adott. Megérdemelten nyertünk, számomra külön öröm volt, hogy szereztem egy gólt, adtam egy gólpasszt és újra egy sorban hokizhattam Mihalik Andrissal. A finn Diskos csapata elleni találkozón a szerencsével sem álltunk hadilábon. Rögtön az elején volt egy gólpasszom és a játék minőségét tekintve sikerült az ellenfelünk fölé nőni. A meccs második felében felülkerekedtek a finnek, de a védelmünk jól állt a lábán, így sikerült megőrizni az egygólos előnyünket.

– A Tverichi (RUS) ellen már a negyeddöntőbe jutás volt a tét…

B.A.: A nagy tétnek megfelelő motivációval léptünk a pályára, sikerült is győzelmet aratni és én is betaláltam az orosz csapat hálójába.

Sz.K.: A meccs elején kissé meg voltunk szeppenve, de a harmad közepe táján magunkra találtunk, aztán már végig mi diktáltuk az iramot.
– Április első napjára is jutott néhány kemény ellenfél, mint például a lett Prizma és a hazai csapat, a HS Riga. Hogy ment a játék ellenük?

Sz.K.: Mivel akkor már biztos volt, hogy benn vagyunk a rájátszásban, a Prizma ellen több játékosunkat is pihentette a szakvezetés. Nehezen ment a góllövés, csak egy találattal nyertünk, bár a lettek alig találták el a kapunkat. Ezzel a győzelemmel végleg bebiztosítottuk a helyünket a rájátszásban.

A.T.: A Riga elleni találkozón jobban kezdett az ellenfél, mi kb. 10 perc múltán jöttünk ki az öltözőből. Attól kezdve motiváltan játszottunk, minden összejött nekem is és a mezőnyjátékosoknak is. Bartók Andris egy gólt és egy asszisztot jegyzett a találkozón.

Sz.K.: A szentpétervári SKA Silver Lions ellen ki-ki meccset játszottunk, mindkét oldalnak voltak helyzetei. Az első találatunkkal megszereztük a lélektani előnyt, a másodikkal bebiztosítottuk, a harmadik pedig már csak hab volt a tortán…

B.A.: Korán megszereztük a vezetést, ami nyugalmat adott, higgadtak tudtunk maradni. Az ellenfelünk viszont egyre idegesebbé vált, jöttek a szabálytalanságok és a kiállítások, amelyek közül egyet sikerült kihasználni.

A.T.: Nehéz mérkőzés volt. Nehezen hárítható lövéseket kaptam, bár keveset lőttek, mivel nem ment nekik a játék. Sikerült kapott gól nélkül lehozni a találkozót. Andris újra betalált, úgy éreztük, van esélyünk a döntőben.
– A döntőben a régi ismerőssel, a Tordön Black legénységével hozott össze benneteket a sors. Gondolom, azért nem ijedtetek meg svédek „mennydörgőitől”.

A.T.: Egy kicsit megilletődtünk, amikor kijöttünk a bemelegítésre. Telt ház és óriási hangzavar fogadta a csapatokat, ami feldobott bennünket is, bár majdnem mindenki a svédeket biztatta. Számítottunk arra, mit fognak csinálni, kielemeztük, várhatóan hová fognak lőni. Sokáig tartottuk őket, de aztán egyre inkább megmutatkozott, honnan érkeztek. Kicsit elfáradtam a végére.

Sz.K.: Kíváncsian vártuk, mit tudunk elérni pár nappal az első meccsen elszenvedett  vereség után. Mi szereztünk vezetést, de gyorsan egyenlítettek, kevéssel utóbb már ők vezettek, majd belőtték a harmadik góljukat is. A fejlődésünket azonban mutatja, hogy ezúttal már gólt is tudtunk szerezni ellenük.

B.A.: Az egész csapatunk végig nagy szívvel harcolt, mindenki a tudása legjavát nyújtotta. Tisztában voltunk azzal, hogy az ellenfelünk erősebb, de bíztunk a csodában. A büszkeségünk hajtott előre minket, tudva, hogy hozzánk hasonló eredményt magyar együttes itt még nem ért el. Rengeteget tanultunk Rigában, az ott töltött hét életre szóló, nagyszerű élményt adott.

Sz.K.: Mindhármunk nevében mondhatom, hogy rendkívül nagy élmény és megtiszteltetés volt hazánkat képviselni egy ilyen magas szintű tornán és együtt dolgozni olyan kaliberű edzői stábbal, mint a miénk. Köszönjük nekik és debreceni edzőinknek, György Istvánnak és György Józsi bácsinak is!