Herczeg András két fontosabb változtatással küldte pályára övéit. Először kapott lehetőséget bajnokin Kosicky, visszatért a kezdőcsapatba Könyves Norbert, minden más megegyezett a DVTK elleni összeállítással, így a védelemben Filip, Kinyik, Szatmári és Barna, míg a középpályán Sós, Varga és Tőzsér mellett újfent az ifjú Kusnyír bizonyíthatott. Visszatérő gólvágónk éktársa pedig nem is lehetett más, mint az utóbbi fordulók legjobbja, az elmúlt három bajnokin hat alkalommal eredményes Haris Tabakovic. A kispadra pedig leülhetett Bódi Ádám, mégpedig Szabados, Kuti, Tisza, Mészáros, Takács és Sekulic társaságában.
Mindjárt az első játékpercben Kosicky öklözött ki egy veszélyesen kanyarodó oldalszabadrúgást. A visszatérő Könyves sem tétlenkedett sokáig, négy minutum elteltével lőtt kapura, ám a hazai gólvonalon álló Horváth hatalmas bravúrra tolta szögletre a játékszert, melynek végén Sós Bence tekert a jobb alsó irányába, ám az újvárosi portás látványos vetődéssel újfent hatástalanítani tudta a próbálkozást, s az ismétlés már jócskán elkerülte a kaput. A hazaiak persze nem hagyták annyiban a dolgot, de szorult helyzetük ismeretében ezt aligha engedhették volna meg magunknak. Az első tíz perc végéhez közeledve Vajda kísérletezett, kapáslövése nem jelentett veszélyt. Negyedóra után egy szép baloldali összjátékunk okozott galibát a hazai védelemben, ám Varga középrejátszott labdájáról hajszállal ugyan, de a felfutó Barna lemaradt.
A folytatásban kissé leült a meccs, a vendéglátók agresszívabbnak tűntek, aminek köszönhetően enyhe fölényben futballoztak. Ez persze nem szabott gátat a szép számban megjelenő vendégszurkolók lelkesedésének, akik folytonos buzdításukkal már-már hazai pályát teremtettek.
Szűk félóra elteltével Vajda lőhetett, majd a kipattanó labdát Arabuli kotorta kapura, Kosicky azonban mindkétszer résen volt, s megóvta kapuját a góltól. Mieink játékából leginkább a folytonosság hiányzott. Ha pedig felértünk ellenfelünk tizenhatosáig, rendre hibás passzok gördítettek akadályt akcióink sikere elé. A 36. percben aztán Filip szórta el a labdát felelőtlenül, mely az üresen maradó Andric elé került, aki gond nélkül cselezte magát tisztára, majd kilőtte a hosszú alsót. Előnyben a Balmazújváros! (A találat egyébként kísértetiesen hasonlított a 2013-as Magyar Kupa döntőben szerzett góljához, melyet még győri színekben könyvelhetett el ellenünk, s a szenvedő alany Bernáth Csaba volt.)
Sajnos a hátralévő percek is újvárosi dominanciát hoztak, így megérdemelt hazai előnnyel vonulhattak pihenőre a csapatok.
A második felvonás kezdetére hiába szállt be Filip helyett Bódi Ádám, ismét nem a mi elképzeléseink szerint alakultak az események, s ez elégnek is bizonyult ahhoz, hogy vendéglátónk gyorsan beköszönjön: Arabuli előzte meg emberét a büntetőterületen belül, majd Vajdához passzolt, aki kapura szúrta a labdát, ezt Kosicky ugyan még védte, ám a kipattanóra jobban eszmélt a hazaiak játékosa, és Kinyik mellett a hálóba továbbított! 2-0!
A Balmaz a kétgólos fór tudatában sem vett vissza, szervezetten, nagy kedvvel, és meg nagyobb akarattal fociztak. A debreceni nevelésű Sigér Dávid hatalmas mezőnymunkát végzett, gyakorlatilag nem volt olyan szeglete a pályának, melyen ne fordult volna meg. Mieink összjátéka ezzel szemben erősen döcögött, kevés értékelhető momentumot jegyezhettünk fel a játékrész első negyedórájában. A 63. percben aztán Kusnyír tűpontos beadását a csereként pályára lépő Takács válthatta volna gólra, ám csúsztatása jócskán elkerülte a hosszú alsót. Rus néhány perccel később már jóval precízebben oldott meg egy hasonló helyzetet védőink szorításában, jutalomként pedig léc alá vágódó fejestalálatot jegyezhetett fel. 3-0!
Ekkortájt már egészen egyértelműnek tűnt, ma bizony elúsztak a pontok. Elvégre a kiesés elől menekülő újonc végig sokkal meggyőzőbben, és ami talán a legbosszantóbb, lényegesen motiváltabban futballozott, míg mieink egyénileg és csapatként egyaránt csődöt mondtak. Herczeg András pályára küldte Tisza Tibort, és a Bódi-Varga páros is megpróbálkozott egy-egy gólhelyzet előteremtésével, de ezekkel csupán nagyon csekély részsikerekig jutottak. S időnként zavarbaejtően nagy különbségek tátongtak a két csapat által produkált játékminőség között. A meccset tökéletesen szummázta a rendes játékidő utolsó percének jelenetsora, amikor Arabuli robbant be, s elalvó védőink mellett könnyűszerrel pókhálózta ki a rövid felsőt. 4-0! Kiütés!
A Balmazújváros megérdemelten nyerte a megyei rangadót, így DVSC elleni összmérlegük tekintetében pozitívan zárták a szezont, mindemellett nagy lépést tettek NB1-es tagságuk megőrzése felé.
OTP Bank Liga, 31. forduló
Balmazújváros – DVSC 4-0 (1-0)
Balmazújváros, 1808 néző. Vezette: Kassai (Buzás, Szécsényi)
Balmazújváros: Horváth L. – Habovda, Rus, Tamás L., Uzoma – Vajda S. (Kamarás 80.), Sigér, Majszuradze, Batarelo (Haris 74.) – Andrics (Zsiga 78.), Arabuli
DVSC: Kosicky – Filip (Bódi 46.), Kinyik, Szatmári, Barna – Varga K., Kusnyír, Tőzsér, Sós (Tisza 72.) – Könyves (Takács T. 52.), Tabakovic
Gól: 1-0 Andrics (36.), 2-0 Vajda (47.), 3-0 Rus (66.), 4-0 Arabuli (89.)
Sárga lap: Andrics (32.), Varga K. (92.)
Mieink legközelebb a Puskás Akadémia ellen lépnek pályára, jövő szombaton, a Nagyerdei Stadionban.
T.S.
