– Bár még mindig fiatal vagy, mára te vagy az egyik legrégebbi DEAC-os játékos: mindösszesen dr. Héjja Gábor, Lánczi András, Nagy Máté és Füzesi Csaba van régebb óta a keretben. Belegondoltál már ebbe?
– Igen. Jó érzéssel tölt el, hogy én is a régebbi játékosok sorába tartozhatok, főleg úgy, hogy nem rég töltöttem be a 18. életévemet. Sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam az évek alatt a csapattal és remélem még fogok is!
– Elég sok mindent láttál már: reménykeltő szereplést, U19-es válogatottságot, majdnem megszűnést. Hol jár ma a debreceni floorball szerinted?
– Fejlődőben. Igaz, a 2015-2016-os szezon után úgy döntöttünk a csapattal, hogy nem indulunk: ez egy kissé visszavetette a floorballt Debrecenben. Utánpótlásra van szükség, hogy elegendő játékos létszámmal tudjunk versenyezni a későbbiekben is. Sok középiskolában jártunk tavaly a városban, ahol bemutattuk a sportot és játszhattak is az ott tanuló diákok. Úgy gondolom, hogy ez lehet a megoldás a floorball népszerűsítéséhez, és hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét erre az igazán izgalmas játékra.
– Korosztályod csapta 2013-ban kiválóan szerepelt, ám a csapatból csak ketten maradtatok a floorball pályán: te és az SZPK-ban és válogatottban is egyre meghatározóbb szereplő Nagy Dénes. Mi történt a többiekkel? Ennyire nehéz a mai fiatalokat meggyőzni arról, hogy floorballozzanak?
– Én és Dénes voltunk azok, akik kitartottak a floorball mellett. Első osztályos korunk óta játsszuk ezt a sportot, ennyi idő után nem tudnám azt mondani, hogy „abbahagyom”. Túl sok élmény és emlék fűződik a sporthoz. A többiek az ellenpélda: sajnos ők nem érezték úgy, hogy folytatni szeretnék, rendesen, a felnőtt csapat tagjaként, pedig többeknek volt rá lehetősége. Mind az akarás és a kitartás kérdése. A floorball sajnos nem annyira népszerű játék mint a futball vagy a kézi- vagy a vízilabda.
Szerencsére egyre többen figyelnek már fel a sportra, televízióban is többet lehet már hallani róla, és a köztudatba is jobban beivódott ez a játék. A többi népszerűbb sport „elnyomja” itthon a floorballt, szerintem ez a legfőbb oka annak, hogy a gyerekek miért választanak más sportágat.
– Mit vársz a mostani gárdától? A korábbiaktól eltérően most igazán bő kerettel fogunk nekivágni a szezonnak? Ki okozhat szerinted kellemes meglepetést?
– Tavaly sajnos nem indultunk országos bajnokságban, ami engem és a csapat több tagját is szomorúsággal töltött el. Nem volt meg a létszám és a csapat több tagjánál is kérdéses volt, hogy tud-e játékba állni. Utólag visszagondolva jó döntés volt: egy év alatt a létszám nőtt, az új játékosok is beilleszkedtek, sokat fejlődtek. Személy szerint kíváncsi vagyok az új székely srácokra, velük biztos gyorsabb lesz a játék. Bizakodva nézek előre az új szezonra és már várom is nagyon!
– Mi az, amiben személy szerint is szeretnél fejlődni?
– Vissza kell rázódnom egy kicsit és koncentrálnom az új szezonra. A saját lemaradásomat szeretném leghamarabb behozni. Amiben állandóan lehet fejlődni, azt sem hanyagolom el: ez a gyorsaság és pontosság!
