A mai napig nehéz és fájó édesapámról beszélni, nagyon hiányzik, hatalmas űrt hagyott maga után. Hiánya még 12 év elteltével is megmutatkozik a család mindennapi életében. Nyomdokaiba lépve én is az edzői pályát választottam, a mindennapi munka során is szembesülök azzal a ténnyel, hogy már nincs közöttünk. Családunkra fokozottan jellemző az a mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött egy határozott, erős nő áll. Édesanyám rengeteg terhet levett édesapám válláról, így teljes intenzitással tudott a munkájára koncentrálni. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert páromtól én is minden támogatást megkapok, amit itt is szeretnék neki megköszönni. Azt az értékrendet, melyet szüleink képviseltek, a nővéremmel próbáljuk továbbvinni a saját életünkben. Édesapám nagyon szoros kapcsolatban állt szüleivel, testvéreivel, rendkívül büszke volt szülőfalujára. A Fejér megyei Alapon nevelkedett, de teljes mértékben debreceninek vallotta magát. Bárhová is szólította az országban a munkája, Debrecen mindig nagybetűvel szerepelt a szótárában.
Fotó: Hajdú-bihari Napló
Apára a megfontoltság és a szerénység volt jellemző, sosem játszott szerepet, mindig, minden helyzetben önmagát adta. Sikerek után sem sütkérezett a napfényben, nem sétálgatott a főtéren arra várva, hogy megveregessék a vállát, gratuláljanak neki. Csendes ember volt, de minden szónak, melyet kimondott, súlya volt úgy az öltözőben, mint a civil életben. Nagyra becsülte az emberi kapcsolat tisztaságát, az egymás iránti tiszteletet, minden emberrel nyitott, közvetlen volt. Bárki megállíthatta az utcán, mindenkivel őszintén el tudott beszélgetni, legyen a téma akár a futball, akár bármi egyéb. Nem erőszakkal vívta ki a tiszteletet, ezt a személyiségének köszönhette. A legfontosabb, amit tanultam tőle, az őszinteség, a legrövidebb út az egyenes, lehet, ez a nehezebb, de hosszútávon kifizetődő. Mindezek a jellemvonások tették Debrecenben legendává édesapámat, de Zalaegerszegen is ugyan úgy emlegetik, mint a cívisvárosban. Az, hogy még ma is Garaként emlegetik mutatja, emberileg is nagyra tartották.
Fotó: Hajdú-bihari Napló
Nyomdokaiba lépve én is az edzői pályát választottam, a mindennapi munka során is szembesülök azzal a ténnyel, hogy már nincs közöttünk. Próbálok az edzésekre való felkészülések során, a tréningeken és a mérkőzéseken az ő fejével gondolkozni, az ő meglátásai alapján döntéseket hozni. Hitt abban, hogy az elvégzett munka meghozza a gyümölcsét, ezt vallom én is magaménak.
Tavaly a Nagyerdei Stadionban emléktáblát állítottak emlékére, mely jó érzéssel töltötte el a családomat, meghatottan vettünk részt az ünnepségen. Ezúton szeretném megköszönni családom nevében a debreceni embereknek, a szurkolóknak, a B-középnek, hogy szeretettel és tisztelettel ápolják édesapám emlékét. Megható, hogy minden évben megemlékeznek születésnapjáról s halálának évfordulójáról.
Mi csak annyit fűznénk hozzá Péter soraihoz: Gara itt van közöttünk, szívünkben tovább él, emlékét soha nem feledjük!
