Fotó: jegkarc.hu
Hogyan kezdődött a műkorcsolyapályafutásod?
Tiszaújvárosban nevelkedtem. Nyitott pályánkon az iskolakori kötelező volt számunkra, alsó tagozatos korunkban. Talán tehetségesebb lehettem az átlagnál, hiszen kiválasztottak, mely után komolyabb szintre emeltem a műkorcsolyát. Versenyszerűen űztem, szereztem országos bajnokságon harmadik helyet, nemzetközi versenyen aranyérmet, ám a térdsérüléseim hatására fokozatosan felhagytam vele. A sportágtól viszont nem szakadtam el. Előbb pontozóbírói iskolát végeztem, majd kisebbekkel kezdtem foglalkozni, tanfolyami kereteken belül. Az egyetemen pedig műkorcsolya szakedzői képesítést szereztem.
Milyen út vezetett Debrecenbe?
Tiszaújvárosból előbb Miskolcra, majd Kazincbarcikára hívtak edzőnek. Miután megépült a debreceni pálya, úgy döntöttem, érdemes lenne itt folytatnom. Pályáztam a lehetőségre, sikerrel jártam, s lényegében itt kezdődött az a pályafutás, amely mára az életem szerves részévé, s főállásommá vált.
Hogy emlékszel vissza a kezdetekre? Könnyen leraktad a debreceni műkorcsolyasport alapjait?
Itt gyakorlatilag nulláról kellett kezdenem, mert korábban volt ugyan két oktató, akik tanfolyam jelleggel, nyitott pályán tanítgatták a fiatalokat, de eléggé gyerekcipőben járt a dolog. Eleinte tanfolyam szervezésével próbálkoztam, majd a Debreceni Sportiskolától fokozatosan kaptam egyre több lehetőséget arra, hogy nagyobb kiválasztást végezzek, s próbáljam beindítani a műkorcsolyasportot. Lényegében 2004 áprilisában kezdte meg működését a szakosztályunk, akkor még 4 fővel, ám a létszám és a képzés is folyamatosan bővült, s bővül a mai napig. Ovi- és sulikori révén végigjártam a debreceni iskolákat, majd miután egyesek vállalták, hogy testnevelés óra keretében elhozzák a gyerekeket, az ügyesebbek kiválasztásával lehetőség nyílt tanfolyamok szervezésére.
Jelenleg hányan sportolnak versenyszerűen az egyesületben?
30 versenyzők van, ami bizonyos értelemben sok, hiszen vannak Magyarországon olyan edzők, akik csak a legtehetségesebb élversenyzőkkel dolgoznak. Nekem viszont az az elvem, hogy a tehetség egy velünk született képesség, és ahhoz, hogy ez működjön, kikristályosodjon, mindenekelőtt szorgalom, és minél több gyerek, minél nagyobb bázis szükséges. Elvégre fő célunk a sportág minél szélesebb réteggel történő megismertetése, megszerettetése.
Milyen korosztályokban zajlik a munka?
Hatévesek a legfiatalabbak, a legidősebb versenyzőm pedig 17 esztendős.
Képzettség szerinti csoportmegoszlás is érvényesül az edzésmunkában?
Van egy versenykategória, amelyet a szövetség által kiírt szabálynak megfelelően, a nemzetközi szövetséghez igazodva versenyeztetünk. Emellett van egy rekreációnak nevezett korosztályunk. Oda azok a gyerekek tartoznak, akik később kezdtek, vagy még nem érték utol a korosztályos követelményeket. Ez egy csökkentett tudásszintű korosztály. A két csoporttal egyébként külön-külön foglalkozunk, hiszen más az edzéseik összetétele, másképp épül fel a tematika.
Milyen edzői csapat dolgozik veled az egyesületben?
Szerencsére bőven van segítségem. 5 edzővel dolgozom együtt, ők a kiegészítő edzéseket tartják a fiataloknak. Laczkó Zsuzsanna a balett oktatásában, Tóth Boglárka, Szalai Csilla és Pinczés Tamás pedig atlétika edzőként tevékenykednek. Míg szakmai értelemben a legnagyobb segítségem Kósa Eszter, aki 17 éves koráig versenyzett, jelenleg pedig a Testnevelési Egyetemre jár. Ahogy annak idején én, úgy ő is műkorcsolya-szakedzőnek tanul most. Egyébként sokáig nem volt ilyen képzés, de most szerencsére újra beindították. Ezen felül még 12 oktató dolgozik az egyesületen belül.
Versenynaptáratok hogyan épül fel?
Egy évben 10-12 korosztályos versenyünk van. A szülők azonban választhatnak, melyik versenyen nevezik gyermekeiket. Egy szezonban 4 versenyen való részvétel kötelező. Versenykorosztályban pedig elvárom a magyar bajnokságon való indulást.
A közeljövőben milyen nagyobb megmérettetés vár rátok?
Március negyedikén lesz a magyar bajnokság. Jelenleg arra készülünk gőzerővel, s bízunk abban, hogy legalább 4 versenyzővel dobogóra tudunk állni.
Vannak az egyesület kötelékében kiemelkedő ígéretek, olyanok, akik felnőtt szinten is sokra vihetik?
Győrfi Katinka már a Debreceni Sportiskola igazolt sportolója. Emellett válogatott szintű, kiemelt versenyző, amit azt jelenti, hogy támogatást kap a szövetségtől, amennyiben megszerzi a válogatottsághoz szükséges pontot. Ezalatt vannak a Basic A kategóriás versenyzők, akik ugyan még nem válogatottak, de idén bekerülhetnek egy Héraklész válogatott szintű sportolói bázisba. A Basic A kategória a kiválasztás első foka, melyet már a nemzetközi szövetség szabályoz. Ezen felül dől el, hogy kiből milyen sikeres versenyző lesz.
Hogyan néz ki szervezetileg a Debreceni Sportiskola és a Jégkarc együttműködése? S ezáltal mennyire bizonyul eredményesnek a debreceni műkorcsolyasport?
A Sportiskolában versenyeznek a kiemelkedően jó, 10 év fölötti műkorcsolyázóink. Ott én szakosztályvezetőként és edzőként vagyok jelen. Ennek képezi egyfajta bázisát a Jégkarc, mely saját egyesületem. Az utánpótlás onnan érkezik, minden gyerek ott kapcsolódik be a műkorcsolya világába, és tanfolyamokat is a Jégkarcban szervezünk. Mondhatni, hogy a Sportiskola műkorcsolya szakosztálya és a Jégkarc utánpótlása közös egységet képez, mely egység jelen pillanatban országos viszonylatban a második helyen áll.
A sportág alapjaival mikor érdemes megismerkedni?
Lényegében bármilyen korosztályban el lehet kezdeni a munkát. Ennek köszönhető, hogy van egy 2 és 18 év közötti bázisunk, melyből általában 5-6 éves korban választunk ki gyerekeket. Ők egy kiválasztóprogramba kerülnek, ahol már a műkorcsolyázás továbbfejlesztése zajlik.
Fotó:jegkarc.hu
Miért érdemes az egyesület kötelékében sportolni?
A műkorcsolya egyfajta élményt és szabadságérzetet ad. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem nincs ehhez fogható sportág. A közösségünk is remek, ami elsősorban annak köszönhető, hogy kitűnő kollégákkal dolgozhatok együtt. Akikkel az első lépcsőnek mindig a sportág megszerettetését tekintjük, és csak ezután követelünk. Rendszeresen vannak csapatépítések, olyankor elmegyünk moziba, strandra, vagy eszünk egy pizzát. Nyugodtan mondhatom, hogy egy nagy családként éljük a mindennapjainkat, hiszen ez a gyerekek második otthona, ennek megfelelően a légkört is igyekszünk otthonossá tenni. Elvégre itt csapódnak le a pozitív és negatív iskolai élmények, így fontos, hogy boldogan és jó hangulatban, feltöltődve távozzanak innen. Pláne a mai világban, amikor az iskolai követelmények és a napi többórányi edzés mellett nehezen maradhatnak meg gyereknek.
Milyen jövőbeli célok lebegnek az egyesület szeme előtt?
Egyesületi szinten titkos vágyunk, és bizonyos értelemben célunk, hogy egyszer a Főnix Csarnokban legyen egy gálaműsorunk. Élsporton belül pedig azt gondolom, hogy a továbblépés lehetősége Budapesten biztosított, hiszen azonos szinten álló gyerekek között, egy válogatott programon belül tudnának a leghatékonyabban fejlődni. Mindemellett kiemelném, hogy nem mindenáron élsportolókat szeretnénk nevelni, hanem embereket, akik a sport mellett az iskolát sem hanyagolják el. Egyfajta egyensúlyt kívánunk teremteni, hiszen a két terület egyaránt fontos.
A műkorcsolya a lányok számára általában közkedveltebb terep. Az egyesületben hogy néz ki a nemek aránya?
Versenyzőink körében 2-28, természetesen a lányok javára. Persze mi próbálunk fiúkat is kiválasztani, mert ez a sport alapvetően lányosabb, de leszögezném, hogy ettől még a fiúk nem válnak lányossá, és szerintem igenis nagy dolog az, ha egy fiú ugrik két fordulatot a levegőben, és nem vágódik el. Persze, látnunk kell azt is, hogy a fiúk alkatának, habitusának a jégkorong például sokkal vonzóbb.
Mi a legnagyobb kihívás a műkorcsolyasportban?
Egy versenyre való felkészülés meglehetősen összetett, mert ahhoz, hogy valaki meg tudja csinálni a gyakorlatot, szükség van egy versenyprogramra, melynek része a zene kiválasztása, a koreográfia elkészítése. Ebben megfelelő darabszámú elemnek kell szerepelnie, és meg kell ismernünk a versenyző egyéniségét, személyiségét ahhoz, hogy olyan típusú koreográfiát dolgozzunk ki, olyan elemekkel, amelyek tökéletesen illenek a versenyzőhöz. S olyan sincs, hogy valami készen van, hisz mindig akad javítás, vagy csere.
Egy átlagos napodnak mekkora részét emésztik a fel az edzői, szakosztályvezetői teendők?
Rengeteget, hiszen azon felül, hogy minden edzésen részt veszek, heti négy alkalommal dolgozok a jégkorongosokkal. Koritechnikát tanítok nekik, emellett heti két gyerektanfolyamunk, és heti egy felnőttoktatásunk is van. Szóval akad olyan nap, amikor 8-10 órát töltök jégen. Megterhelő, így időnként szükségünk van regenerációra, de sok alkalmam nincs a megállásra, mivel szeptembertől áprilisig folyamatosak a versenyek.
Gyulai Györgyinek, és a Jégkarc egyesület valamennyi edzőjének, sportolójának további jó munkát, és sok sikert kívánunk!
T.S.
